Trump öldöklő angyalból szinte békegalambra váltott az új vámokkal, de ezt is megérezheti a magyar gazdaság – a meglepetések elnöke most a kényszermunkával jött elő
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságDonald Trump nem adja fel: abban a pillanatban, hogy lejár az eddig érvényben lévő átmeneti vámok rendszere,mint megírtuk, máris életbe lépteti az új vámszabályokat a világ 60 országára, ideértve az EU-t mint entitást, valamint a nagy rivális Kínát is. A rendelkezések gyakorlatilag mostantól, péntektől hatályosak. Az új vámrendszer a Fehér Ház szerint az amerikai import 99,4 százalékára kiterjed, és attól a Trump-kormány jelentős vámbevételt és továbbra is az amerikai ipar megerősödését reméli. Számos stratégiai termék – köztük a kőolaj, a földgáz, a műtrágya, egyes élelmiszerek és bizonyos gyógyszerek – ugyanakkor továbbra is mentesül a legszigorúbb terhek alól. Bár az új tarifák nagyjából egyezőek a most kifutókkal, megnyugodni teljesen nem lehet Magyarországon se, pláne, hogy Trump vámhengere robog tovább.
Fotó: Tomas Ragina / Shutterstock
A felszabadulás napjától a kényszermunkás hivatkozásig: így lett egyenlegjavító fétis a vámokból Trumpéknál
Az, hogy a Trump-kormányzat már-már fetisizálja a vámeszközöket annak érdekében, hogy elérjen bizonyos gazdasági, külkereskedelmi célokat, aligha meglepő: Donald Trump már első elnöksége idején egyik kedvenc témájaként futtatta a világkereskedelmi csatározásokat, szemszögéből nézve persze érthető módon, a külkereskedelmi egyenleg javítása érdekében, ami főként Kínával szemben billent el durván, nagyjából 200 milliárd dollárral. A második elnökségének elején, 2025. ápilisában aztán a „felszabadulás napjának” hívott 2-án, látványos stand up keretében mutatta be az elnök, hogyan vámolja meg Amerika a világ országait saját érdekei mentén, 10-50 százalékos mértékű sarcokkal.
Az utána következő egyeztetéseknek, tárgyalásoknak, bilaterális megállapodások megkötésének (és bizarr különalkuknak), amit ő maga vagy az amerikai kormányzat delegált képviselői egy sajátos világgkörüli turnén bemutattak – ideértve az EU-val kötött átfogó kereskedelmi egyezményt is – hosszú és nem is mindig világosan követhető krónikája van. Ám végül a felszabadulás-napi vámokat a Legfelsőbb Bíróság elkaszálta. Nem magával a vámintézkedéssel volt baja – azok egyébként szépen hoztak a konyhára, bár visszafizetésük akár az inflációt is megdobhatja –, hanem annak jogalapi hivatkozásával a testülenek.
Az úgynevezett reciprok vámok februári bírósági döntés nyomán való elhasalását követően ideiglenes globális vámot vezetett be a Trump-adminisztráció 10 százalékos mértékben, melynek 150 napos időkorlátja most futott ki. Közben a Fehér Házban megtalálták az újabb kapaszkodót a vámokkal való egyenlegjavításhoz, amitől áttételesen az amerikai termelés megerősítését, ab ovo a külföldre települt gyárak hazaköltözését is remélik.
Ez a bizonyos kapaszkodó ugyancsak az 1974-es kereskedelmi törvényben van, a 301-es passzus, ami alapján túlzó termelőkapacitások, illetve kényszermunka alkalmazására hivatkozva vet ki vámokat a Fehér Ház nagyjából a világ országainak harmadára.
Washington érvelése szerint a célországok ellátási láncaikban nem lépnek fel kellő szigorral a kényszermunka ellen, így az ilyen áruk bekerülnek az amerikai piacra, ezért az amerikaiak jogosultak vámmal büntetni az áruk beszállítását.
Ha az amerikai érvelés elsőre szürreálisnak tűnik, az vélhetően nem véletlen. Az vitathatatlan, hogy a világ számos pontján ipari mértékben van jelen etikai és gazdasági szempontból is erősen kifogásolható foglalkoztatás, az aránytalanul alacsony munkabérért való dolgozás főleg ázsiai és afrikai országokban ölt ipari méreteket (de nem korlátozódik ezekre a kontinensekre).
Ám az erre való amerikai hivatkozás egyelőre sokkszerű lehet még akkor is, ha valószínűleg még a Fehér Házban sem gondolják komolyan, hogy az európai termeléshez nyomornegyedekben működtetett, kifejezetten az olcsó munkaerőre szervezett gyárakban, kizsákmányolóan alulfizetett munkások által előállított árucikkek is hozzájárulnak (már ha vizuálisan így definiáljuk a kényszermunkát). Három ponton zavarosnak látszik az amerikai fél szerint a korábbinál jóval stabilabb érvelési alap:
- A kényszermunkára való hivatkozásból annak kellene következnie, hogy az Egyesült Államok nem is engedi be piacára az így előállított termékeket, ezzel nem a beszállító országokra tolva a leépítés feladatát, hanem mintegy ki is kényszerítve azt. Washington viszont a vámra való hivatkozással – ha a hivatkozási alap helytálló lenne – cinkossá teheti magát az ügyben, miközben az EU 2025-ben elfogadott rendelete szerint 2027. december 14-től tilos lesz a kényszermunkával előállított termékeket az uniós piacon forgalomba hozni, forgalmazni vagy onnan exportálni.
- A helyzet azért is zavarosnak tűnik, mert Jamieson Greer, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője korábban hangsúlyozta: a kényszermunkára való hivatkozást az is megalapozza, hogy országában már egy évszázada érvényben van a kényszermunkával előállított termékek behozatali tilalma (azaz nem csak a belföldi kényszermunka tiltása). A 301-es passzusra való hivatkozás praktikusan azt jelenti, hogy ennek a tilalomnak nem tesz eleget az ország, sőt, igazából megkéri az árát, de elfogadja az ilyen áruk piacra jutását.
- A kényszermunkára hivatkozás miatt az EU és Svájc is tiltakozott (az első EU-s reakciók ennél rétegzettebbek, mindjárt visszatérünk azokra); az EU arra hivatkozik, hogy a közösségben a kényszermunka eleve törvénybe ütközik, Svájc pedig fejlett európai országként, továbbá néhány fejlődő állam, egyszerűen visszautasítja a kényszermunkával kapcsolatos vádakat.
Alighanem még sok szó fog esni a kényszermunkára való hivatkozásról, arról, hogy az 1974-es amerikai törvény 301-es passzusából hogyan történt annak levezetése. A meglehetősen összetett szabályozás részletinek boncolgatása előtt az egyetlen ésszerű EU-s reakció volt az, hogy elutasítsák az arra való hivatkozást.
Két vámkulcs lépett életbe – ez a rendszer hatályos mostantól
Az új rendszerben 17 kereskedelmi partner – köztük Kanada, az Európai Unió, Indonézia, az Egyesült Királyság és Mexikó – 10 százalékos vámot kapott. Ehhez csatlakozik további tíz ország, amelyek kereskedelmi megállapodásban vállalták a kényszermunka visszaszorítását az Egyesült Államokkal együttműködve.
A fennmaradó 43 ország – köztük Japán, Kína, Dél-Korea és Ausztrália – esetében 12,5 százalékos vámtétel lépett életbe. Az alkalmazott kulcsok megfelelnek a június elején nyilvánosságra hozott vizsgálati eredményeknek.
A 10 százalékos vámot többek között Argentína, Banglades, az Egyesült Királyság, Kambodzsa, Kanada, Ecuador, El Salvador, Guatemala, Honduras, India, Indonézia, Jordánia, Malajzia, Mexikó, Pakisztán, Srí Lanka, valamint Trinidad és Tobago exportjára vetette ki Washington.
Az Európai Unió, Tajvan, Japán, Dél-Korea és Svájc esetében a most bevezetett vámokat a már korábban érvényes legnagyobb kedvezményes (MFN) vámtételekkel együtt úgy állapították meg, hogy az összesített teher 10 vagy 12,5 százalékot érjen el (az EU 10 százalékot kapott. Az MFN-ek azok az alapvető, diszkriminációmentes vámok, amelyeket a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagállamai egymás között, illetve a nem kereskedelmi megállapodással rendelkező harmadik országokból származó termékekre alkalmaznak, más szóval: egy megállapodás szerinti, kölcsönösen elfogadott alapvám.
A Washington által bejelentett mérték pedig (az egyik) magyarázat lehet arra, hogy egyelőre miért visszafogott az Európai Bizottság reakciója. A Bizottság ugyanis néhány napja már jelezte, elfogadják az új vámokat, feltéve, hogy azok nem lépik túl a 2025 nyarán a Turnberry-megállapodásban rögzített 15 százalékos plafont, amely az augusztusban megkötött EU-Egyesült Államok kereskedelmi keretmegállapodás alapja volt. Ugyanakkor változatlanul érvényben maradnak az acél- és alumíniumtermékeket sújtó, a 232-es szakasz alapján bevezetett szigorúbb korlátozások.
„Sokk” és üdvözlés: ezek az első uniós reakciók
Mindennek tükrében nem csoda, hogy az első uniós reakciók is - fogalmazzunk így - több szólamúak voltak. Kaja Kallas kül- és biztonságpolitikai főképviselőnek jutott a tiltakozás, aki „sokkolónak” nevezte az új vámokat, és úgy fogalmazott, hogy Washington indoklása nem tűnik megalapozottnak. Pénteken reggel ugyanakkor az Európai Bizottság már visszafogottan üdvözölte az Egyesült Államok által pénteken bevezetett új vámokat, jelezve, hogy az intézkedés összhangban van azzal a kereskedelmi megállapodással (ez az említett tavalyi Turberry-paktum), amelyet a felek egy évvel ezelőtt kötöttek.
Az ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a Fehér Ház a korábbiakhoz képest most enyhébb döntést hozott: az Európai Unió azon kevés amerikai kereskedelmi partnerek egyike, amelyek esetében az új vámok nem rakódnak rá a már meglévő, MFN-vámtételekre, hanem beépülnek alá. Emellett az új szabályozás visszaállítja az EU számára biztosított további vámmentességeket is, például a parafára és a gyémántokra vonatkozó kedvezményeket. Ezek kiegészülnek a már korábban érvényben lévő mentességekkel, amelyek a repülőgépekre és alkatrészeikre, a generikus gyógyszerekre, valamint a gyógyszeripari hatóanyagokra vonatkoznak.
„Az Európai Unió pozitívan értékeli, hogy ez az eredmény összhangban van az Egyesült Államok által az EU–USA közös nyilatkozatban vállalt vámkötelezettségekkel” – közölte az Európai Bizottság szóvivője a 15 százalékos vámplafon megtartására utalva. Hozzátette, hogy a fejlemény „kedvező lendületet” adhat a további vámmentességek lehetőségének vizsgálatához és az együttműködés elmélyítéséhez.
Fotó: ART KRIS / Shutterstock
A magyar gazdaság is megérzi a hatásokat – enyhébb lehet a vámtél a tavalyinál
Bár az új vámok közvetlen hatása egyelőre még nem számszerűsíthető – az MBH Elemzési Centrumának gyorsértékelése szerint viszont a tőzsdéken máris érezhető a rosszkedv, és nem a péntek miatt –, az előző, hasonló mértékű, most kifutott ideiglenes és a megelőző amerikai vámok tapasztalatai alapján több területen is érdemi negatív következmények várhatók a magyar gazdaságban.
Az egyik legfontosabb kockázat most is a német autóiparon keresztül jelentkezik. A magyar beszállítók jelentős része Németországon keresztül kapcsolódik az amerikai piacra termelő autógyártókhoz, ezért a német export lassulása – és a német autóipar általános válsága – gyorsan megjelenik a hazai megrendelések csökkenésében is.
Különösen érzékenyen érintheti a jármű- és akkumulátorgyártást, amely a magyar–amerikai áruforgalom közel 60 százalékát adja.
A győri Audi, a kecskeméti Mercedes, valamint a gödi Samsung SDI és az iváncsai SK On akkumulátorgyárai egyaránt megérezhetik az amerikai piacra jutás drágulását.
Amikor pedig a most kifutott ideiglenes vámok miatt visszaesett a német prémium autók (BMW, Mercedes, Audi) amerikai kereslete, a német gyárak azonnal visszafogták a magyar beszállítóktól érkező megrendeléseket.
A tartós vámok a beruházásokra is kedvezőtlenül hatnak. Az elmúlt időszakban több Magyarországon működő amerikai és más multinacionális vállalat is óvatosabb beruházási politikát folytatott, számos kapacitásbővítő projektet elhalasztva, számítva arra, hogy a washingtoni vámnyomás a jövőben sem szűnik meg.
Gazdaságkutató intézetek – köztük a bécsi WIIW – korábbi becslései szerint egy tartós vámháborús környezet önmagában mintegy 0,37 százalékponttal csökkentheti a teljes magyar exportot, elsősorban a gépipari és járműipari termékek esetében. A korábban kivetett (és februárban érvénytelenített) 25 százalékos autóipari vámnál a közvetlen az Egyesült Államokba irányuló, nagyjából 6 milliárd eurós közvetlen export (a teljes exportstruktúrán belül kb. 4 százalék 2024-ben) érezhető vágást jelentett, különösen, hogy az oda irányuló export 40 százaléka autóipari volt.
A jegybank tavalyi egyik jelentése szerint az akkori amerikai vámintézkedések közvetett és közvetlen hatásai a magyar GDP mintegy 2,9 százalékát érintik. A mostani 10 százalékos, régi-új vám ugyan ennél kisebb mértékű, de exportnehezítő hatásásval számolni kell.
A vámok a gazdasági növekedési kilátásokat is ronthatják. Noha a legfrissebb – OECD – becslések szerint a magyar GDP 2026-ban 1,9 százalékkal bővülhet (a jegybank 1,7 százalékot vár), a tartós amerikai vámfalak korlátozhatják ennek elérését, és késleltethetik a gazdasági élénkülést.
Vállalati szinten sem csak az autóipar érintett. Az Egyesült Államokba exportáló gyógyszeripari cégek – köztük a Richter Gedeon –, valamint a precíziós gépgyártók profitmarzsa is szűkülhet. A gyógyszeripar számára külön kockázatot jelent, hogy Washington a jövőben a generikus készítményekre is jelentős további vámemeléseket helyezett kilátásba.
