Nem elég csak aukciózni

Több mint 140 millió forintos összforgalmat ért el két tavaszi árverésén a galériaként a kilencvenes évek eleje óta működő, de az aukciós piacon viszonylag új szereplőnek számító MissionArt. A két művészettörténész, Jurecskó László és Kishonthy Zsolt vezette miskolci cég 2006 ősze óta rendez árveréseket a borsodi megyeszékhelyen, most azonban nagyobb sebességre kapcsolt. A május 5-i (szám szerint ötödik) miskolci aukciót május 29-én a budapesti Néprajzi Múzeumban követte egy mind a felvonultatott anyag színvonala, mind a 120 milliós összleütési érték alapján sokkal jelentősebbnek tekinthető árverés. Az aukciók helyszínének „kettőzése” egyébként a galéria korábbi terjeszkedési stratégiáját követi, hiszen a miskolci zászlóbontás után 1998-ban Budapesten, a Falk Miksa utcában is üzletet nyitott a cég.

Az aukciózást alapvetően „kényszerpályának” tekinti a MissionArt. „Szembe kellett néznünk azzal, hogy mind a vevőink, mind a beadóink egyre inkább a látványos és sok esetben kedvezőbb feltételeket kínáló árverési konstrukciót keresik” – mondta a Világgazdaságnak Jurecskó László. Így aztán a hagyományos, a gyűjtő és a galerista hosszú távú kapcsolatán, valamint kölcsönös tapasztalatcseréjén alapuló kereskedelmi modell önmagában már nem volt tartható. A MissionArt azonban nagyobb súlyt fektet a galériás tevékenységre, mint a többi hazai aukciósház: a tavalyi forgalom nagyjából fele-fele arányban oszlott meg a két üzletág között.

Az aukciós eredményeket egyébként csalókának tartja Jurecskó. Mint mondja, a beadókban sokszor irreális várakozásokat ébreszt egy-egy kiugró eredmény, és nem számolnak azzal, hogy egyazon művész különböző korszakaiban nagyon eltérő kvalitású műveket hozhatott létre. Ráadásul a szerencsén és az árverések közönségén is sok múlik: a MissionArt miskolci aukcióján például jóval magasabb áron (480–650 ezer forint) keltek el Hajas Tibor fotói, mint ugyanazon sorozat darabjai pár héttel később Budapesten (260–400 ezer forint).

A MissionArt profilja lényegében a huszadik századi magyar képzőművészet egészét lefedi, ám ezen belül néhány korszak, illetve irányzat a többinél nagyobb hangsúlyt kap. A galéria kiállításain, publikációiban és aukciós anyagában mindig kiemelten kezelte a nagybányai „neósokat” Ziffer Sándortól Boromisza Tiborig, Jándi Dávidtól Mund Hugóig, de Mattis Teutsch János hazai és nemzetközi újrafelfedezésében is kulcsszerepet játszott a Jurecskó– Kishonthy páros. Az idei tavaszi árveréseken különösen jól szerepelt a nagybányaiak közül Nagy Oszkár: Felsőbányai kapu című, 1930 körül készült olajképe a 4,2 milliós indulás után 7 millió, a Nagybányai ház című kisebb táblakép 220 ezer után 750 ezer forintért kelt el a Néprajzi Múzeumban, de a borsodi megyeszékhelyen kalapács alá vitt ceruzarajzok is szép emelkedést értek el. A Miskolchoz kötődő művészeknek – meglepetésre – kevés babér termett az ottani árverésen; Jurecskó szerint ez azt mutatja, hogy hiányzik az a lokálpatrióta műgyűjtői szemlélet, amely például Debrecenben erősen érzékelhető. Ezzel szemben több felvidéki művész – például a MissionArt által felfedezett és több kiállításon is sikerrel bemutatott, 1972-ben elhunyt losonci festő, Szabó Gyula – művei is sikeresen szerepeltek, nem utolsósorban a szlovákiai vásárlók aktivitásának köszönhetően.

A hazai aukciók sztárterületének számító klasszikus modern festészet mellett a MissionArt a huszadik század második felének neoavantgárd irányzatait is igyekszik bevezetni a piacra. Különösen érezhető volt ez a törekvés a legutóbbi két árverésen, amikor – a század első felében készült tájképek, csendéletek ellenpólusaként – egyebek mellett Szabados Árpád fotóira, Baranyai András, Pinczehelyi Sándor és Swierkiewicz Róbert sokszorosított grafikáira, Lakner László, Pauer Gyula, Méhes László különböző technikájú munkáira is lehetett licitálni. A kortárs mezőnyben olyan húzóneveket szerepeltet rendszeresen a cég, mint Szirtes János, Szurcsik József, Bukta Imre, Gaál József és a szentendrei Vajda Lajos Stúdióhoz kötődő művészek.

A galéria vezetői azt tervezik, hogy a tavaszi tapasztalatok alapján a második fél évben még határozottabban elkülönítik a miskolci, illetve a fővárosi aukcióik anyagát. Miskolcon nagyobb hangsúlyt kapnak a kortársak, a klasszikus moderneket viszont – az egészen alacsony árkategóriát leszámítva – Budapestre összpontosítják.