A magyar korona Londonban

Magyar vonatkozása is van annak a vendégkiállításnak, amelyet a londoni Tate Britain egyik termében láthatunk egészen 2009. március 1-jéig. A nemrég nyílt kamarakiállítás a brit szimbolizmus egyik legnagyobb alakjának számító Edward Burne-Jones monumentális festményét, az Arthur király álma Avalonban című művet mutatja be néhány kapcsolódó vázlat társaságában. A 2,8-szer 6,5 méteres vásznat most először hozták át Európába azóta, hogy 1963-ban egy Puerto Ricó-i gyűjtő megvásárolta, majd a – most felújítás alatt álló – ponce-i művészeti múzeumnak ajándékozta.

Az 1881-től a művész 1898-ban bekövetkezett haláláig készült festmény Thomas Malory 15. század végi Le Morte d’Arthur című hőskölteményén alapul. E szerint Arthur királyt három királynő a legendás Avalon szigetére vitte azután, hogy halálos sebet kapott; az álomba szenderült hősnek ott kellett megvárnia, hogy felébredjen és ismét csatába induljon. Burne-Jones képén ravatalon fekve látjuk a kerekasztal királyát, egy kolostori kerengőre emlékeztető épület előtt, kelta királynőktől körülvéve. A kiállítás kurátora, Alison Smith az álombeli lét, a világ gondjaitól való visszavonulás allegóriájaként értelmezi a művet, amely egyúttal a művészet világába zárkózó idős festő saját sorsát is megjeleníthette.

A festményen kelta és bizánci stílusú kosztümöket, ékszereket és ornamentikát látunk, míg Arthur fejéhez közel a földre a magyar királyi korona meglehetősen pontos képét festette a művész. Burne-Jones egy 1857-ben kiadott német metszetet használhatott mintául – azt azonban csak találgatni lehet, milyen megfontolásból alakította kelta „kellékké” a bizánci és nyugat-európai zománcképeket egyesítő, az Árpád-kor óta magyar koronázási jelvényként használt ötvöstárgyat. A kiállítás tehát – amellett, hogy végre lehetőséget ad a széles közönségnek a szimbolista remekmű megismerésére – a magyar–brit művészeti kapcsolatok egy eddig a hazai szakmai körökben sem igen ismert részletére is felhívja a figyelmet. TG