Ipari gyártás, limitált széria

A dizájn mára a kortárs aukciós piac stabil részévé vált, ugyanúgy, ahogy például a fotóművészet – összegezték a ViennaArtweek keretében múlt héten rendezett kerekasztal-beszélgetés résztvevői. A Berlinben élő galerista és tanácsadó, Torsten Bröhan rámutatott: egy évtizeddel ezelőtt szinte csak a legelismertebb tervezők (például Ron Arad) lakberendezési és használati tárgyait válogatták be kínálatukba az aukciósházak, ma viszont már sokkal szélesebb a merítés, és a dizájnárverések üzletileg is egyre sikeresebbek lettek. Az aukciósházak – és nyomukban természetesen a kisebb galériák is – igyekeznek kihasználni a képzőművészet és a dizájn közelítésében (design-art) rejlő értéknövelő lehetőséget, a tervezők kortárs művészeti sztárokká válnak, és itt is egyre inkább érvényesül a képzőművészet piacáról ismert tőzsdeszerű logika – mutatott rá Albrecht Bangert kurátor, könyvkiadó.

Ezzel együtt a bécsi beszélgetés résztvevői túlzásnak nevezték azt a felvetést, amely szerint a dizájn az egész műtárgypiac számára húzóágazattá válhatna. Ahogy Bangert fogalmazott: még mindig nagyságrendnyi eltérés van a kortárs képzőművészet és a dizájntárgyak piaca között. Ráadásul sok neves tervező – köztük a pódiumbeszélgetésen részt vett zürichi Alfredo Häberli is – elutasítja, hogy „művésznek” tekintse magát; nem a korlátlan alkotói szabadságot, hanem a kivitelező, megbízó céggel való „pingpongmecscset” érzi lételemének. Häberli (aki egyebek mellett az Alias, az Edra, a Thonet és a Zanotta cégekkel dolgozott együtt) nem szereti a korlátozott példányszámban készülő tárgyakat, mert mint mondja, ez ellentmond a korszerű ipari anyagok, eljárások természetének.

Ennek ellenére az árverések közönsége egyértelműen a limitált szériában készült kortárs dizájntárgyakat értékeli, Bécsben éppúgy, mint New Yorkban vagy Londonban. Gerti Draxler, a Dorotheum dizájnrészlegének vezetője lapunknak elmondta: az első dizájnaukciók közönsége – 1996–1997 körül – még egy új, fiatal vevőréteg volt, de mostanra a kortárs művészet iránt érdeklődők közül is sokan csatlakoztak a vásárlótáborhoz, amelynek összetétele nemzetközibb, mint a Dorotheum bármely más aukciós területén. A cég e hét csütörtökön rendezendő dizájnárverésén szereplő kortárs tételek szinte minden esetben néhány – 2, 8, 10 – példányban készültek. Ettől függetlenül az árak széles skálán mozognak: Wolfgang Laubesheimer acélból és kőből készített, játék vasúttal díszített tetejű komódja mindössze néhány ezer euróba kerül, de Ron Arad vagy a Jakob + Mac csoport bútoraiért és használati tárgyaiért már 50-60, sőt 150-200 ezer eurós árakat várnak a szakemberek.

A dizájnaukciókon persze nem csak kortárs műveket találunk. Századfordulós, art deco és korai modern bútordarabok, dísztárgyak keverednek a pop-arthoz vagy a posztmodernhez sorolható, tüntetően olcsó anyagokból építkező, feltűnő szín- és formavilágú tételekkel, esetleg használati tárgyak vagy éppen lemezborítók eredeti terveivel.

A dizájn felfuttatása – s ebből a tervezőirodák, a gyártó cégek, a galériák, az aukciósházak és a média egyaránt kiveszi a részét – egyébként a városimázs-építésnek is fontos eleme. Az osztrák fővárosban a ViennaArtweek egyik fontos törekvése, hogy a 20. század eleji nagy korszak, a Wiener Werkstätte klasszikusaival összemérhető kortárs dizájnkultúrát mutasson fel, és ebből a gyártók, dizájnboltok, sőt éttermek, dizájnszállodák közvetlenül profitáljanak.

A csütörtöki dizájnaukció után pénteken ékszerek és órák zárják a programot.

A csütörtöki dizájnaukció után pénteken ékszerek és órák zárják a programot.-->