Jó szezont zárt a műtárgypiac

Az örök slágernek számító – és gazdasági válság idején különösen vonzó – ékszerek és ezüsttárgyak mellett több más kategóriában is stabil eredményeket hoztak a hazai aukciósházak téli műtárgyárverései, igaz, hogy a kiemelkedő értékű ritkaságoknak most is csak egy részét sikerült eladni.

A Polgár Galéria december 3–4-i és a BÁV 16–17-i ezüst- és ékszeraukcióin a tételek több mint 80 százaléka gazdára talált, és a Nagyházinak sem volt oka panaszra a tárgykör december 12-i szereplésére. A legmagasabb, 13 millió forintos leütési ár a Balaton utcában született (Josef Hoffman tervezte szecessziós gyertyatartópár, 445. tétel), de a Polgárnál is gazdára talált – kilencmilliós kikiáltási árán – az 1620 körül készült, gyöngyös-zománcos díszű húsvéti cibórium (551. tétel). A BÁV szezonzáró árverésén az egy-másfél millió forintos briliánsgyűrűk mind elkeltek, a drágább tételek közül egyedül a 278. számú fehérarany nyakék (2 millió forint) bizonyult túlárazottnak. Az alacsonyabb árkategóriában többszörös licitemelkedések is előfordultak, például a 199. számú antik arany melltűfüggeléket a 85 ezer forintos kikiáltás után 700 (!) ezer forintért ütötték le a BÁV-nál.

A Nagyházinál az ókori ázsiai és afrikai műtárgyak iránt hullámzó volt az érdeklődés, ugyanakkor a régi fegyverek kivétel nélkül elkeltek, sokszor komoly licitharcok után. A Polgárnál Nikelszky Géza védett Zsolnay-dekortervei értek el feltűnően magas áremelkedést, a 40–60 ezres indulásokat 120–170 ezres leütések követték. A legmagasabb árú (9,5, illetve 13 milliós induló árú) régi órák mindkét cégnél elvéreztek, de az „ezüstérmesekre” (a Nagyházinál a 269. számú, 9 milliós nagyszombati klasszicista állóórára, a Polgárnál a 297. számú, 2,6 milliós francia neorokokó lábas órára) legalább kikiáltási áron sikerült vevőt találni.

A szőnyegeknél a BÁV 20 tételből tizenkettőt, a Polgár 35-ből 32-t, a magasabb induló árakat megállapító Nagyházi viszont 64-ből csak 28-at tudott eladni. A BÁV-nál ebben a kategóriában a 602. számú, különlegesen szép mintázatú türkmén „Jomud” szőnyeg lett a legdrágább (340/460 ezer forint), és az 585. számú, 18. század végi „Konya” szőnyegért is szokatlanul nagy küzdelem bontakozott ki (85/190 ezer). A legjobb eladási mutatóval büszkélkedő Polgár szőnyegkínálatából egy színpompás kaukázusi szőnyeg (354. tétel) ára 55-ről 200 ezer forintra emelkedett, de több más alacsonyabb összegről indított tételért is sokáig licitáltak a jelenlévők.

A Nagyházi exkluzív szőnyeganyagának jelentős része – köztük elsősorban a drágább darabok – gazdátlan maradt. Nem volt jelentkező az egymillió forint körüli árakról indított anatóliai, perzsa és kaukázusi szőnyegekre, szőttesekre, és a 355. számú Chelaberd-Karabaghért is túlzásnak bizonyult a másfél milliós kikiáltási ár. Sikert csak a 311. számú flamand „Verdure” falikárpit (3,4/3,4 millió) és a 316. számú, anatóliai „Lorenzo Lotto” szőnyeg (VG, december 8., 15. oldal) ért el. Utóbbiért 850 ezertől egészen 1,9 millió forintig harcoltak a tárcsás és telefonos vevők. Az alacsonyabb árú tételek közül a Balaton utcában nagy küzdelem bontakozott ki a 315. számú „Milas” imaszőnyegért (150/320 ezer) és a 308. számú anatóliai úrihímzéses terítőért (55/300 ezer).

A régi bútorok nagyjából a korábban megszokott árak és eladási arányok mellett cseréltek gazdát. A Polgárnál a 331. számú empire szalongarnitúra (1,7 millió), a Nagyházinál a 215. számú, 19. századi, elefántcsont berakású ébenfa asztal (3,2 millió) lett a legdrágább darab. A szezon utolsó budapesti műtárgyaukciója, a Ferenczi és társai december 18-i bútor- és dizájnárverése a cég és a profil újdonsága miatt egyaránt sok izgalmat hozott. A szecessziós, art deco és a század első felében készült modern stílusú tételek zöme jól szerepelt, a század második felében készült berendezési tárgyakkal viszont már óvatosabbak voltak a vevők. Kozma Lajos rugózó támlásszéke (165.) 2 millióért, a szintén általa tervezett Bauhaus szekrény (181.) az 1,5 milliós indulás után 2,4 millióért talált gazdára a Ferenczinél.

Az erdélyi kerámiák ma nem Magyarországon, hanem a német piacon érik el a legmagasabb árakat, de a hazai gyűjtők is kezdik újra felfedezni a huszadik század első felében igen sokra becsült népi fazekasmunkákat.

A Nagyházi Galéria legutóbbi árverésén például egy 1850 körül készült tordai bokály (177. tétel) ára 24-ről 110, egy fél évszázaddal öregebb alvinci bokályé (179.) pedig 44-ről 420 ezer forintra emelkedett.

Az erdélyi kerámiák ma nem Magyarországon, hanem a német piacon érik el a legmagasabb árakat, de a hazai gyűjtők is kezdik újra felfedezni a huszadik század első felében igen sokra becsült népi fazekasmunkákat.

A Nagyházi Galéria legutóbbi árverésén például egy 1850 körül készült tordai bokály (177. tétel) ára 24-ről 110, egy fél évszázaddal öregebb alvinci bokályé (179.) pedig 44-ről 420 ezer forintra emelkedett.-->