Fél áron sem kellenek a kínai képek

Az ázsiai kortárs művészeti piacok talán a nyugatiaknál is erősebben megérzik a gazdasági válság hatását, köszönhetően annak, hogy az elmúlt néhány évben ezeken tapasztalhattuk a leglátványosabb áremelkedést, ide áramlott a legtöbb spekulatív tőke.

Az artprice.com számításai szerint az elmúlt öt évben a gazdaság szárnyalásának köszönhetően 583 százalékkal emelkedett a kínai kortárs művészet árszínvonala. Fanzhi Zeng, Xiaogang Zhang, Lijun Fang, Minjun Yue, Guoquiang Cai vagy Guangyi Wang a nemzetközi aukciós piacon is sztárrá vált, és egy 2007-es elemzés szerint a világ száz legdrágább kortárs művészének egyharmada (!) kínai volt. Ezen felbuzdulva a hongkongi és a sanghaji pénzügyi központokban százával alakultak az új galériák, a nyugati aukciósházak pedig egymással versengve nyitották, illetve erősítették ottani irodáikat, pörgették fel árveréseiket.

Az első repedések tavaly októberben, a Christie’s és a Sotheby’s hongkongi aukcióin jelentek meg, majd a novemberi és decemberi árverések megerősítették a negatív trendet. A piac ugyan nem fagyott be, de a vevők sokkal óvatosabbak lettek. A korábban legalább egymillió dollár körüli árszinthez szokott kínai sztárművészek képei sokszor a becsült érték alsó határa alatt keltek el, sőt, az sem volt ritka, hogy az aukciósházak – a tavaly még nyakló nélkül osztogatott árgaranciákat beváltva – maguk voltak kénytelenek megvenni egyes tételeket. A spekulációs láz lehűlésére ékes példát szolgáltatott Xiaogang Zhang egy a Nagy család sorozatból való portréjának sorsa: a mű 2007 novemberében 1,15 millió dollárnak megfelelő összegért kelt el, 2008 végén viszont már ennek kevesebb mint feléért sem akadt rá vevő.

Hasonló cipőben jár az indiai kortárs művészet is, ahol a kínainál is szédítőbb, majdnem tízszeres áremelkedést tapasztalhattunk az elmúlt fél évtizedben. A 2008-as őszi–téli szezonban az egyik legismertebb indiai művész, Subodh Gupta árverésre vitt munkáinak nagyjából fele visszamaradt, annak ellenére, hogy a kikiáltási árak jellemzően alacsonyabbak voltak a korábbiaknál. A szakemberek által fő műnek tekintett Jármű a hét tengerre III. című képért például mindössze 300-400 ezer dollárt vártak – sikertelenül –, holott a sorozat egy másik darabja fél évvel korábban több mint 600 ezerért talált gazdára. Hasonló tendenciát láttunk az arab és más közel-keleti kortárs művészek piacán, ahol az általános eufória (és persze az olajdollárok) korábban az egymillió dollárhoz közeli szintre tornázták fel nem egy alkotó árait.

A Christie’s és a Sotheby’s február elején lezajlott londoni kortárs művészeti aukcióira nagyon kevés ázsiai alkotást válogattak be az óvatos szervezők, és a barátságos árcéduláknak köszönhetően ezek általában jól is szerepeltek. Az igazi megmérettetés azonban márciusban és áprilisban várható: akkor kizárólag kínai vagy éppen török kortárs művekből – köztük sok alacsonyabb árkategóriájú tételből – rendeznek árveréseket a piacvezető cégek.