A jelenlegi válságos környezetben a kis- és középvállalkozások számára is kiemelten fontos a pénzügyi stabilitás: a számlaegyenleg kilengéseinek kiegyenlítéséhez pedig kiváló eszközt jelenthetnek a piacon elérhető vállalkozói folyószámlahitelek. A folyószámlahitel előnye, hogy az ügyfelek számára gyorsan – ideális esetben néhány munkanap alatt – elérhető, és a felhasználása nem kötődik hitelcélhoz.
A konstrukció működési elve nagyon egyszerű: az adós a rendelkezésére álló hitelkeret erejéig bármikor megterhelheti számláját, majd az arra érkező jóváírások automatikusan csökkentik az igénybe vett összeget. A kamatot havonta, az igénybe vett után számítják fel a pénzügyi szolgáltatók, a szerződést pedig évente kell megújítani. A folyószámlahitel nem jár ugyanakkor automatikusan, vagyis néhány alapvető feltételnek az adósoknak ennél a kölcsöntípusnál is meg kell felelniük. Így a bankok – konstrukciótól függően – egy vagy két lezárt üzleti évet szabnak a hitelnyújtás feltételéül.
A hitelkérelem benyújtásához a számlavezetés többnyire nem előfeltétel, ám a hitelintézetek érthető módon elvárják, hogy az adós – a pénzforgalma nagyobb átláthatósága érdekében – a továbbiakban náluk vezesse a főszámláját. Más hitelekhez hasonlóan ezeknél a termékeknél is feltétel, hogy az igénylő cég ne álljon végelszámolás, felszámolás alatt, illetve ne legyen adó- vagy lejárt hiteltartozása sem. A hitelkeretek megállapításánál értelemszerűen az ügyfél által produkált forgalmat veszik figyelembe a bankok. A hitelkeret maximális nagysága az egyes szolgáltatóknál, illetve konstrukciónként eltérő, ám „ökölszabályként” mondható, hogy legfeljebb a havi átlagos árbevétel kétszeresét kaphatja meg kölcsönként az ügyfél.
A cikk teljes terjedelmében csak előfizetőink számára elérhető. A cikket - az összes mai cikkel együtt - egy emelt díjú SMS elküldésével olvashatja el.
