Az arany és az ezüst idei évi teljesítménye nagy valószínűséggel végleg maga mögött hagyta az év közepén látott hullámvölgyeket. A piac hangulati tényezőit figyelembe véve, jelenleg megvan minden esély arra, hogy sorozatban a tizenegyedik év is pozitív eredménnyel záruljon a sárga fém számára – legalábbis dollárban nézve. Az aranynál az év elejétől számítva egy 11,7 százalékos nyereség a mérleg aktuális egyenlege, míg az ezüst már 20 százalékot meghaladó pluszban van.
A nemesfémek diadalútja ugyanakkor még hosszan eltarthat, miután a világ meghatározó gazdasági régióiban a növekedési kilátások nem éppen rózsásan alakulnak. Ezért a nagy nemzeti bankok igyekeznek is a rájuk bízott nemzetgazdaságokat stabilizálni, miközben az alkalmazott módszerek agresszívebbek már nem is lehetnének. A mennyiségi lazítás az a varázsige, ami az arany és az ezüst kurzusát legutóbb az egekbe katapultálta, megfűszerezve a „korlátlan” kiegészítéssel. És ez egy óriási különbség minden korábbi hasonló intézkedéshez képest, amely időben vagy volumenében határt szabott a devizák értékvesztésének.
A pénzcsapok „korlátlan” megnyitásával az Európai Központi Bank és az amerikai Fed a közelmúltban vitathatatlanul átlépte a Rubicont. Ha inflációs nyomás ennek kapcsán egyelőre nem is, de inflációs félelmek a befektetők soraiban máris jól kitapinthatóan érzékelhetők. Aztán az elmúlt héten az EKB-re és Fed-re rálicitálva a japán központi bank (Bank of Japan) is tett egy bejelentést, miszerint bővíteni szándékszik az eszközvásárlási programját a lassuló belföldi gazdaság serkentése érdekében. Ez egy jelzésértékű válasz a két nagy rivális jegybank monetáris politikájára, hiszen ezzel egyre nyilvánvalóbb a versenyfutás az egyes fizetőeszközök leértékelésében más konkurens devizákkal szemben. Az exportorientált japán gazdaságnak tudniillik csak akkor van esélye a talpon maradásra, ha termékei olcsók tudnak maradni a külpiacokon. Mindezek után már csak idő kérdése, hogy az exportvilágbajnok Kína mikor száll be ebbe a leértékelődési spirálba vezető öldöklő küzdelembe.
Ezek után nem véletlen, hogy a német Bundesbank elnöke, Jens Weidmann a két héttel ezelőtti német alkotmánybírósági döntés után, amely a válságkezelés aktuális intézkedéseit lényegében jóváhagyta, Goethe Faustjából vett idézetekkel megtűzdelt első nyilvános beszédében a pénz teremtésével foglalkozott és többek között így fogalmazott: „Az arany tehát egyfajta időtlen klasszikus azon minőségében, hogy csere-, fizető- és értékőrző eszköz.” Figyelemre méltó, ha ezt egy olyan formátumú pénzügypolitikus, mint Weidmann mondja. Az aktuális pénzpolitikai történéseken túl elég lehetne ehhez a felismeréshez persze az a tény is, hogy az EKB mérlegfőösszege a sorozatos piaci beavatkozások következményeként Jean-Claude Trichet utolsó hivatali évében 442 milliárd euróról 2,33 billióra növekedett, majd Mario Draghi hivatalba lépésével még további 745 milliárddal hízott.
Az arany és az ezüst ennek a folyamatnak a legfőbb haszonélvezői, és ameddig a korlátlan jegybanki intervenció eltart, azok is maradhatnak. Sok befektető tart ugyanis attól, hogy a korlátlan „végtelent” is jelent egyben. Ami ezt a feltételezést erősíti az az, hogy csak a likviditás a gazdaság számára még nem minden. A gazdaság 2009 utáni rövid életű fellángoláshoz a nagy állami konjunktúra programok is kellettek, amelyek azonban az extrém szuverén eladósodás egyik legfőbb okozóivá is váltak. Mostani megismétlésük ennél fogva szinte lehetetlen, illetve csak még drámaibb eladósodás árán és a bankóprés még nagyobb fordulatszámú felpörgetése mellett elképzelhető.
Arany, ezüst – technikai elemzés
Augusztus végén az arany árfolyama kitört a középtávú csökkenő trendcsatornából, és ezzel egyértelmű vételi jelzést generált. Ezt követően jóformán megállás nélkül emelkedett a kurzus 1.775 dollárig, ahol aztán erős ellenállásba ütközött. Azóta is egy e körüli sávban (+/-10 dollár) ingadozik a jegyzés oldalirányba. Amennyiben a héten nem sikerül folytatnia az útját 1.800 dollár fölé a sárga nemesfémnek, úgy óvatosabb befektetőktől nagyobb számban érkezhetnek profitkivétek, amelyek lenyomhatják az árfolyamot a mélyebben húzódó támaszszintekig, 1.750, 1.730 illetve 1.710 dollár magasságában. Az erősen aranypárti makrókörnyezet hatására azonban legkésőbb ezekről újabb emelkedés veheti kezdetét a korábbi történelmi csúcsok irányába.
Az ezüstár augusztus közepe óta rallizik gyors iramban felfelé, és eközben egy 16-hónapos negatív trendet tört meg. Az erőltetett hegymenet eredményeként az árfolyam messze eltávolodott a rövid- és hosszútávú mozgóátlagoktól (szürke ill. piros görbe). A jegyzések mostani magasságában mégis ritkul a levegő, ahogy egyre közeledik 35,42 dollárnál egy fontos technikai ellenállás. Tavaly október végén és idén március elején egyszer már fogyott itt el a lendület az emelkedésben. Fontos támaszai a kurzusnak ugyanakkor 33,85 és 33 dollárnál magasodnak.
