Hol tart most a nyugdíjbiztosítások piaca?
– Kicsivel több mint 200 ezernél. Tizenöt éven belül viszont 2,1 millió ember éri el a nyugdíjas kort, vagyis eddig csak a 10 százalékukat érte el a szakma. Ráadásul ebben a 200 ezerben benne vannak a nagyon kis összegű biztosítások is. Gyakran találkozunk olyan családokkal, amelyek vidáman újságolják, hogy már gondoskodtak az idős korukról, hiszen a munkáltató fizet egy minimális összeget az önkéntes nyugdíjpénztárba, emellett vettek egy 5 ezer forintos nyugdíjbiztosítást is. Ezek a pénzügyi termékek számottevő nyugdíj-kiegészítésre nem lesznek alkalmasak.
Mennyi lenne elegendő?
– Ma egy házaspárnak arra kell számítania, hogy 65 éves kora után még 20 évig él. Ha most havonta 250 ezer forintból élnek, a nyugdíjas éveikre legalább 48 millió forintot kellene összespórolniuk.
Miért nehéz eladni a biztosítást?
– Az emberek sokat hallanak arról, hogy romlik a demográfiai helyzet. Attól viszont, hogy elolvasnak egy újságcikket, még nem lépnek, inkább elhessegetik maguktól a problémát. Egyfajta védekező mechanizmus lép életbe náluk, azt gondolják, ha nem foglalkoznak a témával, nem érinti őket. Egy új neurológiai kutatás nemrég megállapította: a saját jövőbeni önmagunk olyan vadidegen nekünk, mint egy teljesen ismeretlen ember. Nem akarunk foglalkozni vele. A jelen felnagyított gondjai elsöpörnek. Pont ezért van szükség a miénkhez hasonló tanácsadó cégekre, hogy személyes konzultáción tájékoztassa az ügyfelet arról, milyen jövő vár rá. Ha most nem lépnek, 15-20 év múlva a jelenlegi probléma százszorosával szembesülhetnek.
Az mennyire nehezíti az öngondoskodás elterjedését, hogy sokan az állami nyugdíjra is számítanak?
– Az államnak is nyilván az az „A terve”, hogy lesz állami Ahogy azonban az aktívak és inaktívak aránya az utóbbiak javára nő, egyre kevesebb bevétel jut egyes nyugdíjasokra, a helyettesítési ráta egyre kisebb lesz. A „B tervnek” most az új törvényi változások alapján a szülőtartás tűnik, vagyis az, hogy a nagykorú gyereknek kötelessége gondoskodni a rászoruló szüleiről. Szerintünk azonban ez nem működhet társadalmi szinten, hiszen sok szülőnek nincs gyereke, vagy egy gyerekre több szülő, nagyszülő jut, akikről képtelen lesz gondoskodni. Mi ezért hiszünk a „C tervben”, az öngondoskodásban.
Annak is több formája van. A sajtóban sokat támadják a nyugdíjbiztosításokat, hogy drágák a NYESZ-hez vagy az önkéntes nyugdíjpénztárhoz képest.
– A NYESZ csak akkor olcsó valójában, ha nem végeznek a számlán tranzakciókat, és csak annak ajánlható, aki nem fél a tőzsdétől vagy a befektetési alapok piacától. A nyugdíjpénztáraknak pedig a cafeteria-rendszer átalakítása most bevihet egy mélyütést. Sok pénztártagnak csak a munkáltatója fizet, ha jövőre emelkedik ennek az adó- és járulékterhe, a befizetések elmaradhatnak. Akinek fizet a munkáltatója, annak persze érdemes élni a lehetőséggel, de ez sokszor nem elég. A nyugdíjbiztosítás családok százezreinek kézenfekvő lehetőség.
Nagyon sok felmérés lát napvilágot arról, miért nem takarékoskodnak az emberek. Ezek többségéből az derül ki, nincs is rá pénzük. Velük mi lesz?
– A statisztikák szerint az emberek 30 százalékának tényleg nincs pénze, de ők nem is számítanak banki-biztosítói ügyfélkörnek, velük a szociális ellátórendszernek kell törődnie. Hatvan-hetven százalékuk esetében viszont a legtöbb esetben önbecsapás, hogy nincs pénze a saját jövőjére. Ez a réteg, amelynek jelentős része bérből-fizetésből él, egy tanácsadó segítségével tapasztalataink szerint könnyen ráébred, hogyan tudna a havi költéséből 8-10 százalékot teljesen fájdalommentesen megfogni. Sok háztartásban van pazarlás. Azt szoktuk javasolni: írják fel, mi az, amit kidobnak a kukába, és adják össze az árát. Akkor is sokan megdöbbennek, ha azt mondjuk: nézzék át a közüzemi számláikat, és adják össze a narancssárga alapon kimutatott, megspórolt tételeket. A rezsicsökkentéssel megtakarított összegből a legtöbb esetben könnyedén finanszírozható a nyugdíj-előtakarékosság.
Mennyire nehéz most értékesítőket találni?
– A szakmánk olyan nehéz, mint egy hatsávos úton szembe menni a forgalommal. Mindenhol azt hirdetik: költsd el a pénzed. Mi pedig azt hirdetjük: csak azt költsd el, ami megmarad, miután félretettél a jövőbeni kiadásaidra. Viszont minden nehézség ellenére biztosak vagyunk abban, hogy a hatalmas piac – különösen a nyugdíj-előtakarékosság iránti igény drámai növekedése – a jövőben is nagyon sok tehetséges embert vonz majd a pályára. A mi megítélésünk szerint a pénzügyi és biztosításközvetítői tevékenység nem csupán egy fontos szakma, hanem olyan hivatás, amelynek létjogosultsága napról napra nő.
