Alacsony marad az olajár

A technológia fejlődésének köszönhetően az elmúlt években a nem kon­vencionális kőolaj-kitermelés robbanásszerű előretörésének lehettünk a tanúi. A tradicionális olajkitermelők mindent elkövettek annak érdekében, hogy ezt a trendet visszaszorítsák, a technológiai fejlődést azonban még a világ olajkínálatának körülbelül egyharmadát adó OPEC olajkartellnek sem sikerül megállítania.

Az előző években a világ jelentős olajkitermelői igyekeztek csúcsra járatni kitermelésüket, ami a nyomott kereslettel párosulva az olajárak zuhanásához vezetett. A korábbi, 100 dollár feletti szintről a kurzus 30 dollár alá süllyedt 2016 elején, ami nehéz helyzetbe hozta az amerikai nem konvencionális kitermelőket. Ennek oka, hogy önköltségi szintjük magasabb volt, mint a hagyományos olajkitermelőké. A palaolaj-termelők kivéreztetése kezdetben eredményes volt, ugyanis az olajárak mélyrepülésével párhuzamosan 2015-től az amerikai kitermelés is csökkenő pályára váltott.

Az OPEC-tagországok 2016 novemberében stratégiát váltottak, és visszatértek a több évtizeden keresztül használt, jól bevált recepthez. Megegyeztek az olajkitermelés visszafogásáról, abban reménykedve, hogy a kínálat mérséklésével az árak emelkedését idézhetik elő. Az összefogás sikeres volt, az egyezményben részt vevő országok átlagosan 98 százalékban teljesítették a vállalásukat. Először úgy tűnt, működik a recept, ám rövid időn belül kiderült, hogy a technológiai fejlődés ismét utat nyitott a nem konvencionális kitermelőknek. Az érintett olajtársaságok a szorult helyzetben három év alatt több mint 50 százalékkal csökkentették átlagos termelési költségeiket. Ennek köszönhetően a nem konvencionális kitermelők jelentős része már 50 dollár körüli olajár mellett is képes gazdaságosan működni, és rendkívül gyorsan reagálnak az árak változására. A nem konvencionális olajkitermelés rugalmassá válása gátat szab az olajárak tartós növekedésének, ami azt jelenti, hogy hosszabb távon is a jelenlegi szintek környékén ragadhat a fekete arany kurzusa.