A múlt héten jelentették be, hogy a brazil válogatott támadó, Neymar a Paris Saint- Germainnél folytatja pályafutását, majd az első napon a nevével ellátott 10-es mezből több mint tízezret adtak el. Az ikonikus mezszámról Javier Pastore mondott le a 25 éves csatár kedvéért, előtte pedig a párizsi gólrekorder, Zlatan Ibrahimovic szerepelt tízesben (a svéd 156 találatig jutott a PSG-ben). A hírek szerint átlagosan 100 euró körül vitték a Neymar-mezeket, így a játékos egyetlen nap alatt több mint egymillió eurót már „törlesztett” a 222 milliós vételárból, ami rekord a labdarúgás történetében.
A brazil sztárjátékosért majdnem kétszer annyit fizetett a PSG a Barcelonának, mint az előző csúcstartóért, Paul Pogbáért a Manchester United – a francia középpályásért 105 millió eurót kapott a Juventus. A futballisták piaci értékét meghatározó Transfermarkt egyébként kerek 100 millió euróra taksálta Neymart. Egyeztetés valószínűleg nem volt a két klub között – ha volt is, sikertelenül zárult –, ugyanis a szerződésben szereplő kivásárlási árat fizették ki a párizsiak, ami után már csak a játékossal kellett megegyezniük. Vagyis Neymar dönthetett volna úgy is, hogy marad a katalánoknál. Ráadásul papíron nem is a PSG volt a vevő, hanem maga a futballista tette le az összeget a Barcánál, így kvázi szabadúszóként mehetett Párizsba. Erre a trükkre valószínűleg azért volt szükség, hogy a PSG megfeleljen az Európai Labdarúgó-szövetség
(UEFA) pénzügyi fair play szabályának. Mindez igencsak átlátszónak tűnik, de várjuk ki, mit lép az UEFA, ha lép egyáltalán.
Nem valószínű, hogy az átigazolás ebben a formában megfelel majd a pénzügyi fair play szabályainak – mondta a Világgazdaságnak Szabados Gábor sportközgazdász, hozzátéve, hogy erre a párizsiak nyilván felkészültek, és minden lehetőséget alaposan megfontoltak. A szóban forgó szabálynak az a lényege, hogy a klubok legfeljebb annyit költhetnek, amennyi a bevételük – ha ezt megszegik, különböző szankciók jönnek a pénzbírságtól egészen az európai kupákból való kizárásig. Miután a Forbes szerint a PSG bevételei valamivel több, mint évi 500 millió euró körül mozognak, valószínűtlen, hogy Neymar szerződtetése alapesetben beleférjen a pénzügyi fair playbe, hacsak nem adnak el néhány játékost, illetve nem találnak egy kiskaput – például a katari tulajdonos hoz gyorsan egy szponzort.
A 222 millió eurós átigazolásnak rövid távú hatása lehet, hogy az más játékosok vételárát is megemeli, főleg a két érintett klub esetében. Szabados több példát is említett: amikor 2011-ben a Liverpool Fernando Torrest 50 millió fontért (59 millió euró) adta el a Chelsea-nek, a spanyol csatár pótlására kinézett Andy Carrollért a Newcastle nem szégyellt elkérni 35 millió fontot. Vagy ott van az eddigi rekordigazolás, Pogba játékjogát a Juventus 105 millió euróért értékesítette a Manchesternek, majd az olaszok kifizettek 90 millió eurót a Napolinak Gonzalo Higuaínért. Ez vár a Barcára is: bárkit akarnak megszerezni, bőven a felett kell fizetniük. Ugyanakkor Szabados nem tart az árak elszabadulásától, még akkor sem, ha a mostani rekord „nem az iparág organikus fejlődése” miatt dőlt meg – eddig jellemzően 5-10-20 milliós ugrásokat figyelhettünk meg a csúcstranszferdíjak élén. Bár úgy véli, akár a mostani átigazolási időszakban is születhet további 100 millió feletti transzfer.
