Áram van, részvény nincs

Az azonos tulajdonosi körökhöz tartozó áramszolgáltatók osztalékhozama tehát alulról súrolja a

6 százalékot, amelyet a jelenlegi hazai hozamkörnyezetben a csinos jelzővel lehetne illetni. Kár, hogy a kisbefektetők látóköréből kiesik a két részvény, noha ilyen mutatók mellett bőven lenne rájuk kereslet. Lényegében lehetetlen vásárolni az árampapírból, hiszen az Elmű közkézhányada még az 5 százalékot sem éri el, és az ÉMÁSZ-é is 10 százalék alatti. A csekély likviditás miatt eleve homokba fut minden rali. Arról nem beszélve, hogy a tulajdonosok nem igazán kommunikatívak, ezért az elemzők sem figyelnek erre a papírpárra.

Tulajdonképpen azt is csak találgatni tudjuk, egyáltalán mit keres a tőzsdén a két társaság. Lehetséges, hogy a részvények több mint felét itt is, ott is birtokló német RWE konszern, a közel 25-25 százalékos másik német nagytulajdonos, az EnBW miatt, vagy a harmadik nagyrészvényes, a magyar állami MVM miatt, amelynek nem érdeke egy nyilvános ajánlattétel. Mindenesetre a jelenlegi tulajdonosi struktúra mellett hószámra nem történik semmi a két energiapapír piacán. Az árfolyamgrafikonra pillantva annyi változást láthatunk, hogy amíg tavaly ilyenkor az egy évre visszatekintő volatilitás kétezer forintnál is szűkebb volt, az idén immár bő négyezer forintos mozgástérről beszélhetünk. Úgy látszik, a BÉT-rali füstje azért az áramszolgáltatókat is megcsapta. Az Elműt 23 500 és 28 000 forint között jegyezték az elmúlt egy évben, míg az ÉMÁSZ-t 21 300 és 25 400 között.

Elemzőkkel beszélgetve mindig oda kanyarodunk vissza, hogy hiába alakul kedvezően a piaci alapú áramértékesítés, és hiába tették le a tartósan eredményes gazdálkodás alapjait, ebben a tulajdonosi szerkezetben a parketten aligha tükröződnek vissza a pozitív fejlemények. Más szóval tényleges növekedési sztorira egyik cég piacán sincs remény.