Az átmenet ülésének is tekinthető az Európai Központi Bank (EKB) kormányzóinak a kamatokról döntő csütörtöki tanácskozása. Decemberben befejeződött a mennyiségi lazító program, és a következő néhány hónapban a testületnek több változásra is fel kell készülnie. A két legfontosabb az első szigorító lépés megtervezése és a hivatalos kommunikáció átalakítása.
A döntéshozók azonban máris súlyos bizonytalanságokkal szembesülnek, mert lassuló gazdaság mellett nehéz a kamatemeléseket megtervezni. Mario Draghi elnök az Európai Parlamenthez szólva a múlt héten arra hívta fel a figyelmet, hogy a gazdaságnak kiterjedt támogatásra van szüksége, de nem újabb eszközvásárlási program formájában.
Fotó: Fabian Sommer/dpa/AFP
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) januári előrejelzésében kiemelte az eurózónával kapcsolatos aggályokat. Mint írták:
A régión belül a Németországra vonatkozó módosításaink jelentősek, mivel a gépjárműgyártás nehézségei és a gyenge külső kereslet hatással lesz a 2019-es növekedésre.
Említik még Olaszországot, ahol a szakértők pénzügyi és gazdasági kockázatokat is látnak. Előrejelzésük szerint az eurózóna GDP-je 2019-ben 1,6 százalékkal, majd 2020-ban 1,7 százalékkal nőhet. A Bloomberg konszenzusa 1,5 százalékos, a Markit elemzője 1,4 százalékos GDP-növekedésre számít. Ezek alapján az EKB tavaly decemberi 1,7 százalékos éves GDP-előrejelzését jó eséllyel lefelé módosíthatják a mai ülésen, a piaci konszenzus pedig most 2020-ra teszi a monetáris szigorítás kezdetét, de sokan kérdezik, hogy nem lenne-e inkább indokolt a további lazítás.
A második változás 2019-ben a TLTRO programok lezárulta. Ezek hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek, amelyeken keresztül az EKB négyéves lejáratú hitelt nyújt a bankoknak. Az első lejáratok ugyan csak 2020 júniusára esnek, de mivel a hitelek futamideje hamarosan egy év alá csökken, a banki likviditáskezelésben már nem szolgálhatnak biztosítékként, finanszírozási problémát okozva többek között az olasz bankrendszernek. Mivel a teljes állomány kétharmadáról van szó, spekulációk szerint már a mai ülésen is bejelenthetnek egy újabb TLTRO programot, megmozgatva ezzel a deviza- és kötvénypiacokat.
A harmadik változás személyi jellegű, de ezen nem csak Mario Draghi októberben lejáró mandátumát kell értenünk, akit a találgatások szerint Villeroy de Galhau, Philip Lane vagy Erkki Liikanen válthat.
A fő kérdés az, hogy az EKB-elnöki pozícióhoz járó hatáskör ugyanaz marad-e. Sok európai döntéshozó véleménye szerint a Super Mariónak becézett elnök vezetésével a központi bank hathatós segítséget nyújtott a válságban, de szükség van-e ilyen erős elnöki hatalomra a jövőben? A testület is átalakul 2019-ben.
Február 11-én meg nem újíthatóan lejár Sabine Lautenschlagernek, a felügyelőbizottság alelnökének mandátuma, és az EKB abban a kínos helyzetben van, hogy a Brexit időszakában nem áll rendelkezésére nagy tapasztalatú testületi tag. A felügyelő és döntéshozó pozíciók körkörös rendszerben újulnak meg, de két felügyelőbizottsági hely ma is üresen áll. Mario Draghi ragaszkodna Lautenschlagerhez, felülírva ezzel a rendszert, de a bankár már többször jelezte, nem pályázik a posztra.
A teljes cikk a Világgazdaság csütörtöki számában olvasható
