A Magyar Nemzeti Bank (MNB) az elmúlt évben és az idei év első negyedében tizenegy intézmény pénzforgalmi szolgáltatását vizsgálta meg, és 106,1 millió forintos bírságot kellett kiszabnia – derült ki a jegybank Fizetési rendszer jelentés című kiadványából. A nyolc bírságolt szolgáltató között három bankot, négy takarékszövetkezetet és egy utalványkibocsátót találunk. Bár a vizsgálatok száma is visszaesett (2016-ban még 19, 2018-ban 15 ellenőrzést végzett az MNB), a piac tisztulását jelzi, hogy a megállapítások száma kevesebb mint felére esett vissza: a vizsgálatok nyomán 2017-ben még 156 megállapítást tett vizsgálatai nyomán a szervezet, ehhez képest a tavalyi 70 megállapítás kifejezetten alacsony.
Bartha Lajos, az MNB pénzügyi infrastruktúrákért és bankműveletekért felelős ügyvezető igazgatója a felmérés bemutatásakor elmondta, hogy a feltárt problémák jó része ismétlődő hiba: a tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából és a hatósági átutalások helytelen kezeléséből ered.
Új elemként jelentkezik a pénzforgalmi törvénynek a keretszerződések módosítására vonatkozó szabályainak a megsértése. Ez jórészt azzal magyarázható, hogy a takarékszövetkezetek összeolvasztásának folyamatában a szövetkezeti hitelintézeti egyesülések még mindig inkább csak jogi értelemben vett szervezeti egyesülések, a meglévő folyamatok – köztük a pénzforgalmi infrastruktúra keretszerződésekkel való összehangolása – egyelőre korlátozottan történt meg.
A visszaélések másik, felfutást mutató formája az új pénzforgalmi irányelv (PSD2) szabályainak helytelen alkalmazásához köthető. Az új szabályok előírják a megreklamált tranzakciók esetében az elektronikus fizetési tranzakcióban érintett összeg haladéktalan visszautalását.
Az ellenőrzések során többször megállapították, hogy a szolgáltatók egy része sem a keretszerződésben, sem a reklamációs és panaszkezelési gyakorlatában nem megfelelően alkalmazza a fizetési műveletek helyesbítésére, a felelősségi és kárviselési szabályokra vonatkozó szabályokat (értéknap, visszatérítés határideje, visszatérítés jogossága stb.). A jegybank szerint a szolgáltatók a keretszerződésekben sok esetben általánosan az ügyfelekre igyekeznek hárítani a felelősséget, miközben az uniós jogrend szerint a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök (bankkártya, internetbank, mobilbank) használata önmagában nem bizonyítja, hogy az ügyfél csalárd módon vagy súlyosan gondatlanul járt el, ennek egyértelmű bizonyítása minden esetben a pénzforgalmi szolgáltató feladata. Külön gond, hogy a szabályok szerint 24 órán belüli kötelező visszatérítést sem teljesítik a szolgáltatók.
A jegybank a jelentésben ismételten rögzíti, hogy ellenőrzéskor továbbra sem fogadja el azokat az eljárásokat, amikor a pénzforgalmi szolgáltató nem bizonyítja az ügyfél csalárd vagy súlyosan gondatlan magatartását. A bizonyításnak kellőképpen mélynek és alaposnak kell lennie. Példájuk szerint önmagában nem bizonyítja az ügyfél részvételét, ha a tranzakcióban PIN-kódot vagy egyéb jelszavakat használtak. Ugyancsak nem ok a felelősség automatikus áthárítására az MNB álláspontja szerint a szolgáltató azon érve, miszerint a tranzakció ellenőrzésére vonatkozó sms-kódot kiküldte az ügyfél által megadott telefonszámra, mivel – érvel az MNB – egy mobilbank esetében a mobiltelefonon lévő rosszindulatú szoftver segítségével megtörténhet az is, hogy az ügyfél tudomást sem szerez az sms beérkezéséről. (Más kérdés, hogy a telefonra települt rosszindulatú szoftver esetében aligha lehet a bank vagy takarékszövetkezet felelősségét firtatni.)
A jegybank várakozásai szerint a számlanyitásokhoz kapcsolódó problémák csökkenni fognak, egyrészt azért, mert a korábbi MNB-vizsgálatok után a piaci szereplők legnagyobb része módosította folyamatait. Másrészt a digitalizáció és a törvény is segíti a szolgáltatókat: például már nem kell az ügyfélnek cégnyilvántartási dokumentumokat (adatváltozásokat) benyújtania, ezeket már a szolgáltató is lekérheti a cégnyilvántartóból.
Az érintetteknek kedvező lehet, ám a pénzforgalmi rendszer működésére nézve aggályos, hogy a hatósági átutalások (inkasszók) feldolgozásakor – a manuális munkafolyamatok miatt – továbbra is gyakori, hogy a kedvezményezett később vagy egyáltalán nem jut hozzá a követeléséhez. Az MNB szerint a szolgáltatók nem tartják be a hatósági átutalásokra vonatkozó haladéktalan teljesítést, így időt kap az ügyfél, hogy az inkasszó érvényesülése előtt elutalja vagy felvegye a számlán lévő pénzt.
Az MNB összegzése szerint a késedelmesen vagy hibásan teljesített fizetési megbízások, fizetési műveletek esetenként ugyan zavarták, de összességében nem veszélyeztették az ügyfelek fizetési forgalmának kiszámíthatóságát.
