Még napokig várni kell az olajalkura

Csütörtökre halasztották a legnagyobb kőolajtermelő országokat tömörítő OPEC+ csoport eredetileg mára tervezett videokonferenciáját a kitermelés visszavágásáról – értesült a Reuters. Az időhúzás oka, hogy a két legnagyobb olajtermelőnek számító Szaúd-Arábia és Oroszország között éleződtek a feszültségek a hét végén, a két fél ugyanis egymást hibáztatja a nyersanyagárak utóbbi hetekben mutatott zuhanásáért. Vlagyimir Putyin orosz elnök pénteken arról beszélt: nem Moszkva, hanem Rijád kezdeményezte az OPEC+-megállapodás megszüntetését, hogy ezzel megszabaduljon a palaolajat kitermelő piaci konkurenseitől. Ezt az állítást a szaúdi energiaügyi és külügyminiszter is határozottan elutasította szombaton.

Donald Trump amerikai elnök csütörtökön még arról számolt be, hogy sikerült egy napi 10-15 millió hordós kitermeléscsökkentésről megállapodnia a szaúdi és az orosz félnek, a hír óriási lökést adott a múlt hétfőn még 18 éves mélyponton lévő olajáraknak. A héten másfélszeresére emelkedett a kurzus, a WTI 28,34, a Brent pedig 34,11 dolláron zárta a hetet. Az OPEC+ egy napi tízmillió hordós kínálatcsökkentő csomagon dolgozik, amelyhez a Reuters forrásai szerint Oroszország és az olajkartell tagjain kívül az Egyesült Államok hozzájárulása is kulcsfontosságú lenne, Washington azonban egyelőre nem jelezte, hogy mekkora szerepet vállalna a közös erőfeszítésekben.

A Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztetett pénteken, hogy a termelés napi tízmillió hordós csökkentése sem lenne elegendő az árak stabilizálására a kereslet óriási visszaesése miatt, a felhalmozott készletek ugyanis még ebben az esetben is 15 millió hordóval növekednének naponta a második negyedévben.

A nyomott olajár egyik nagy vesztese a Mol lehet, legalábbis a Goldman Sachs (GS) friss elemzése szerint. Az amerikai bankház múlt heti felülvizsgálata során arra jutott, hogy a kutatás-termelés üzletágnak való erős kitettsége miatt – a magyar társaság EBITDA-jának 45 százalékát az upstreamszegmens adja – a Mol érezheti meg leginkább az alacsony olajárak negatív hatását a közép-európai, közel-keleti és afrikai (CEMEA) térségek finomítócégei közül. A csökkenő nyersanyagkereslet, valamint az olajhatalmak közötti nézeteltérések hatására hordónként hét dollárra ugró Ural–Brent árrésből a – régiós szektortársakhoz hasonlóan nagyrészt orosz típusú olajat felhasználó – Mol is profitálhat, de a keresletcsökkenés miatt a finomítók alacsonyabb kihasználtsággal működhetnek. A tengerentúli bankház a Molra vonatkozó idei EBITDA-várakozását csaknem harmadával csökkentette, csupán 511 milliárd forintot vár a tavalyi 708 milliárd forinttal szemben. A romló eredménykilátások mellett a hazai olajtársaság nagy léptékű beruházásokba kezdett a petrolkémiai szegmensben, ezek együttes hatásaként a szabad készpénzáramlás nyomás alá kerülhet 2020–2021-ben, ami az osztalék emelését is veszélyezteti.

A GS azzal számol, hogy a következő években a jelenlegi szinten rögzülhet a részvényesi juttatás, és a tavalyi, az idei és a jövő évi eredmény után egyaránt száz forint fizethető ki részvényenként, az előző esztendőkben megszokott rendkívüli osztalékról pedig lemondhatnak a befektetők. A Mol-papírok 2020-ban és jövőre is valamivel

5 százalék feletti osztalékhozammal foroghatnak, lényegesen elmaradva a régiós versenytársak 7 százalék körüli hozamától. Mindezek miatt a Goldman Sachs vételről tartásra rontotta a magyar olajpapír besorolását, eddigi 3400 forintos célárát pedig több mint harmadával, 2200 forintra vágta vissza. Az új árfolyam-várakozás 16,7 százalékos felértékelődési lehetőséget mutat a pénteki, igencsak nyomott, 1885 forintos záróárhoz képest. A Mol árfolyama tavaly ősz óta harmadával került lejjebb, a gyenge részvénypiaci teljesítményben a nyomott nyersolajárak mellett a rendkívüli osztalék körüli bizonytalanságok is szerepet játszhattak az amerikai bankház szerint.