Kifizetődhet a jegybankok merészsége
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA vezető jegybankok koronavírus-járványra adott agresszív lépéseiről rengeteget lehetett olvasni az elmúlt hetekben. Kevesebb szó esett a feltörekvő piaci (EM – emerging market) jegybankokról, pedig korábban elképzelhetetlen intézkedéseket hoztak. Klasszikus válságforgatókönyvek szerint a feltörekvő piaci jegybankok stresszhelyzetben jelentős kamatemeléseket szoktak végrehajtani, elsősorban, hogy védjék a devizájukat a leértékelődéstől, s hogy fékezzék a tőkekiáramlást és kordában tartsák az inflációt. Márciusra a stresszhelyzet most is előállt, jelentősen gyengültek a devizák, és soha nem látott tőkekiáramlás indult meg az EM-piacokról. A feltörekvő piaci országok többszörösen nehéz helyzetbe kerültek. Mivel elsősorban exportőrök, érzékenyen érintette őket a nyersanyagárak esése, és nagyon fájt a turizmus lefagyása is. A hirtelen megugró tőkekiáramlás mellett a globalizáció befékeződésével a hosszú táv sem volt túl biztató az EM számára. Ebben a helyzetben húztak merészet a jegybankok, és kezdtek kamatvágásokba, majd nagy meglepetésre állampapír-vásárlást (QE – quantive easing) is meghirdettek.
Az EM-jegybankok célja az volt, hogy a megugró költségvetési hiányok miatti finanszírozási szükséglet ne hajtsa fel durván az állampapírhozamokat. Korábban a feltörekvő piaci QE abszolút tabunak számított, a piac megijedt volna az elszálló inflációnak és a deviza rohamos gyengülésének a lehetőségétől. A mostani válság azonban annyira erős deflációs sokkot okoz rövid távon, hogy az inflációtól egyelőre senki sem fél, és nagy meglepetésre az EM-devizák sem gyengültek a QE-bejelentések óta, igaz, a megelőző hetekben sokat veszítettek értékükből. Eddig minden rendben van, az áprilisi bejelentések óta az állampapírhozamok csökkentek, a devizák nem szálltak el. A történetnek azonban még nincs vége, korai még ítéletet hirdetni a feltörekvő piaci QE-vel kapcsolatban.
