Relatíve alulárazottak a magyar részvények

Viszonylag alulárazott a magyar részvénypiac – mondta az Amundi által szervezett sajtóbeszélgetésen Kocsi János, az alapkezelő részvényportfólió-menedzsere. Mint kifejtette, kifejezetten kedvező P/E- (árfolyam/nyereség) árazás jellemző a pesti börzén jegyzett papírokra. Ha a 2021-re várható, egy részvényre jutó nyereség (EPS) képezi a számítás alapját, a BUX index a CETOP-hoz (Közép-európai Blue Chip Index) mérten 10 százalékos, az MSCI fejlődő piaci indexhez viszonyítva 34 százalékos, míg a válogatott európai részvényeket követő Euro Stoxx 50 tőzsdemutatóhoz képest a történelmi mélypontot jelentő 40 százalékos diszkont körül mozog. Természetesen ez nem jelent védelmet egy esetleges globális árfolyameséssel szemben, ám még abban az esetben is relatív felülteljesítő lehet a magyar piac.

Az elemző szerint kedvezően értékelik a nemzetközi befektetési alapok azt is, hogy a hazai tőzsdecégek esetében összességében kisebb az állami részesedés aránya, mint például Varsóban. Emellett számos jól menedzselt, hosszú távon is tudatosan gondolkodó cég van jelen a BÉT-en.

Ami a makrogazdasági alapokat illeti, a hazai GDP-növekedés mértékét Kocsi Jánosék az idén 3,5, jövőre 4,9 százalékra várják, míg az infláció 3,3, illetve 3,5 százalékos lehet.

Az Amundi londoni központjában amúgy eltúlzottnak tartják azokat a vészjósló hangokat – például az Economist adott teret ilyeneknek –, amelyek az infláció meglódulásával riogatnak a közeljövőben a meghatározó piacokon, és emiatt a globális részvénypiaci lufi kipukkanását valószínűsítik. Bár valóban nőttek Amerikában az inflációs várakozások, amelyek akár önbeteljesítő jóslattá is válhatnak, az alapkezelő a tízéves előretekintő kötvénypiaci reálhozamokat tekinti mérvadónak, amelyek még mindig negatívak. Ráadásul óriási tartalékot jelent az a 18 ezermilliárd dollár, amelyet világszerte negatív hozamú kötvényekben helyeztek el. Amint számottevő árcsökkenést érzékelnek a tőzsdéken a befektetők, mobilizálni tudják ezt a tőkét, hogy jó beszállóponton lépjenek be a részvénypiacra.

Az Amundinál pedig ezután is mind az inflációs, mind a hozamkörnyezet esetében csupán lassú emelkedéssel számolnak. Ennek pedig egyebek mellett a japán, az amerikai és az európai társadalmak elöregedése az oka, ami fékezi az inflációt, mivel a folyamat hatására összességében csökken a kereslet a fogyasztási javak iránt, bár ez nem minden szegmensre jellemző (például a gyógyszeriparra sem). Ebből a szempontból – ha lassacskán mégis megindul a reflációs folyamat, azaz növekedni kezd az infláció – az alapkezelő londoni központja szerint a legjobb választás a tokiói tőzsde lehet, mivel a felkelő nap országában öregszik a leggyorsabban a társadalom, ezért az inflációs félelmek hosszabb időtávon sem veszélyeztethetik a jegybanki pénznyomtatást. Egy gyors hozamemelkedést egyébként a vezető jegybankok sem tolerálnának. Ami a pénzteremtést illeti, az Amundi arra számít, hogy a Fed, az EKB és a japán jegybank idén összesen négyezermilliárd dollárt fordít kötvényvásárlásra a tavalyi nyolcezermilliárd után.

Kocsi János mindemellett kiemelte, hogy a látszat ellenére a big tech cégek sincsenek túlértékelve, hiszen az előzetesen valóban optimistának tűnő részvényárazásokat utólag rendre igazolja ezeknek a társaságoknak a teljesítménye. Az elemző ezzel együtt arra számít, hogy folytatódni fog az értékalapú részvények folyamatos térnyerése a növekedési papírokkal szemben.

A rotációs folyamat győztesei – ebben a sorrendben – a bankok, a ciklikus iparágak, a biztosítók, az autógyártók, az építőipari és a vegyipari cégek részvényei lehetnek.