A jelek szerint a kibontakozó gazdasági válság a kelet-közép-európai országok növekedési kilátásait sem hagyja érintetlenül. A régió viszont nettó energiaimportőr, ami különösen sérülékennyé teszi az energiaárak, így például a gázár emelkedésével szemben.
Egyes országokban (például Magyarországon, Romániában) az elmúlt két évben számottevően romlott a költségvetési egyenleg és a fizetési mérleg, részben a koronavírus majd az orosz–ukrán háború kedvezőtlen hatásainak ellentételezésére hozott kormányzati intézkedések miatt, míg a növekvő kamatok nyomán emelkedő adósságszolgálati költségek ugyancsak súlyos terheket raknak az államok költségvetésére.
Az emelkedő élelmiszer- és energiaárak háztartásokat, vállalkozásokat és költségvetést sújtó hatásainak tompítása érdekében előkerültek az ágazati adók, költségmegtakarítási lépések váltak szükségessé, a tőkeallokáció viszont így még inkább központilag irányítottá és ezzel némiképp hatékonytalanná vált.
Számos esetben EU-szankciók kivetése is napirendre került, veszélyeztetve a felzárkózási és helyreállítási alapok lehívását. Ha lehet hinni a híreknek, a kormány pillanatnyilag mindent elkövet, hogy még az idén tető alá hozza a megállapodást Brüsszellel a helyreállítási alapokhoz való hozzáférésről.
Persze ehhez a másik félnek is lesz még egy-két szava, és a brüsszeli döntéshozók bizonyosan szigorúan fogják ellenőrizni a kormányzati vállalások betartását és az uniós források szétosztását.
Mindezzel együtt jó okkal vélelmezhető, hogy a KKE-régió országai a mostani válság alatt jó eséllyel növelni tudják részesedésüket a globális ellátási láncokban.Ez a folyamat tulajdonképpen már a Covid-járvány előtt elindult, az csak felgyorsította az integráció mélyülését.
A koronavírus-járvány szemlátomást felerősítette a gazdasági értékteremtés nemzetközi szervezésének átalakulását azokban az iparágakban, amelyekben a biztonsági készletek rövid ideig elegendők.
Az átalakulási folyamat legnagyobb haszonélvezői közé kerülhetnek a nyugat-európai termelési folyamatokba szervesen betagozódott kelet-közép-európai országok. Az energiaárak normalizálódása ugyancsak kedvezően fog hatni a külső pozíciókra, míg a kamatlábak két éven belül várható fordulata után újra felgyorsulhat a pénz- és hitelnövekedés, a kényszerű megszigorító állami intézkedések pedig segíthetnek helyreállítani a befektetőknek a kormányok gazdaságpolitikájába vetett és ugyancsak megingott bizalmát.
Mindez – a jelenlegi makrogazdasági nehézségek elmúltával – jó eséllyel tükröződni fog a régiós országok, köztük Magyarország javuló egyensúlyi mutatóiban, amely a kockázati prémiumok és ennélfogva a régiós eszközárak (például szuverén kötvények árfolyamának) emelkedéséhez és a helyi devizák erősödéséhez vezethet.
