Egy ilyen transzformátorállomást, amelyet rakétatalálat ért kedden, és amely a Magyarország felé tartó (Druzsba) működtetéséhez szükséges szivattyút látja el villamos energiával, normális esetben néhány napon belül pótolni lehet – mondta el a VG-nek Pletser Tamás, az Erste Bank olaj- és gázpiaci elemzője.
Csakhogy most nem normálisak a körülmények – tette hozzá –,
hiszen az orosz precíziós rakéták tegnap nem csupán ezt az egy, a fehérorosz–ukrán határ közelében lévő, de már ukrán területen elhelyezkedő áramtermelő egységet lőtték, hanem számos más, az ukrán energiatermelést és -ellátást szolgáló létesítményt semmisítettek vagy károsítottak meg.
Az ukrán hatóságoknak pedig érthetően a legfontosabb a lakossági ellátást biztosító berendezések működése. Ebből a szempontból az elemző szerint biztató, hogy a Barátságot kiszolgáló transzformátorok egyben a környező településeknek is szolgáltattak.
Ennek dacára mégsem biztos, hogy ennek az állomásnak a helyreállítása most a prioritási lista élére kerül.
További öröm az ürömben, hogy a Druzsba mindenkinek fontos, mivel az ukránok is kapnak az ezen szállított olajból vagy az ebből előállított olajtermékekből, részben a lengyeleknek, részben a Molnak köszönhetően. Pletser Tamásnak tudomása van róla, hogy a Mol például jelentős dízelolaj-mennyiséget küldött vissza Ukrajnába az egyik vezetéken.
Ha néhány napon belül visszaállítják a kőolajvezeték működését, az a Mol számára gyakorlatilag semmifajta bevételkiesést nem okoz, más a helyzet, ha a fenti okokból a munka hetekig vagy hónapokig elhúzódna.
Azt azért tudni kell – mondta el a szakértő –, hogy
a hazai, három hónapra elegendő stratégiai tartalékon felül, általában a finomítóknak is van egy 30 napos tartalékuk, hogy a finomítás zökkenőmentes legyen, s ez így van Százhalombattán is.
Ha mégis nagyobb probléma adódna, akkor az Adria-vezeték kerülhetne előtérbe, azaz tengeri úton szállítanák a horvát partokra a nyilvánvalóan más, tehát nem orosz forrásból érkező fekete aranyat, ahonnan a horvát–magyar vezetéken jutna el a battai finomítóhoz.
Még bővíteni kellene persze horvát területen, egy 80 kilométeres szakaszon a vezetéket, ami, ismerve déli szomszédunk kőkemény tárgyalási stílusát, komoly feladat lesz, a megvalósítást pedig nem fogják olcsón számolni, ám némi brüsszeli ráhatással létrejöhet az alku.
Ezzel azonban még nem lenne megoldva az összes gond, miután a Molnak egy, az orosz Ural kőolajfajtához hasonló blendet kellene kikevernie a különböző helyekről érkező olajokból, ehhez pedig új keverőüzemek és tárolókapacitás szükséges.
A Mol korábban úgy nyilatkozott, hogy az orosz nyersolajról való teljes leváláshoz szükséges beruházások 2-4 évet és 500-700 millió eurót igényelnek. A magyar olajtársaságnak már megvannak a tervei a százhalombattai beruházásokra, a megvalósítás pedig, ha némi nyomást érzékel a cég, akár még fel is gyorsulhat.
A pozsonyi finomító esetében, ha lehet, még sürgetőbb az orosz olajról leválás kényszere, hiszen az itt előállított olajtermékeket érintik az EU szankciói, legalábbis ami az exportot illeti. Viszont a finomított termékek mintegy kétharmadát külföldre, főként Lengyelországba és Csehországba szállítják a szlovák fővárosból.
Üzleti szempontból is előnyös lenne, ha a Mol csoport felpörgetné az átállást, ugyanis a Százhalombattáról induló keverékkel Szlovákiát is el lehetne látni, sőt vélhetően a lengyel PKN Orlen is jó pénzért venné át litvinovi, azaz csehországi finomítója részére.
