Változatos európai megoldások

Míg Hollandiában a privát betegbiztosítók is elláthatják azokat a feladatokat, amelyeket korábban az államiak, Ausztriában és Németországban továbbra is a közszférán keresztül valósul meg a finanszírozás nagy része. A németeknél esedékes jövő évi változtatás jegyében a decentralizáció helyett egyetlen nagy alapot (Gesundheitsfonds) hoznának létre. Érdekes példáját nyújtja a kérdés megoldásának északi szomszédunk, Szlovákia, ahol a baloldali Fico-kabinet tavaly októberben törvényileg tiltotta meg az országban működő négy privát biztosítónak, hogy a megtermelt profitot saját elképzeléseik szerint használhassák fel.

Németországban a lakosság 85 százaléka, több mint hetvenmillió ember tartozik valamelyik állami betegkasszához – derül ki a szövetségi egészségügyi minisztérium (BMGS) adataiból. A német egészségügyi finanszírozás átalakításának következő nagy lépése a központi alap (Gesundheitsfonds) beindítása lesz 2009 januárjától. Ez gyűjtené be az összes, egységes szinten megállapított hozzájárulást a biztosítottaktól, amit elosztana az egyes biztosítási pénztárak között. A kasszák, ha nem tudnak kijönni a központilag elosztott összegből, csak a biztosítottakra kivetett extra járulékkal lesznek majd képesek fedezni a hiányt – írja az AFP. Az ellenzéki zöldek ugyanakkor kifogásolják, hogy a pótlólagos járulék a szociálisan hátrányos helyzetben lévőket érintené érzékenyen.

Ausztriában szintén az állami biztosítók határozzák meg a piacot, míg a magánbiztosítónál kiegészítő konstrukciók önkéntes igénybevételére van lehetőség. A bérből és fizetésből élők, illetve az önálló jövedelemmel rendelkező vállalkozók vagy gazdák egyaránt kötelező alapon válnak az illetékes kassza (GKK, illetve SVA) biztosítottjaivá, jóllehet utóbbiak az ambuláns kezelések húsz százalékát saját zsebből fizetik.

A két előző példával szemben Hollandiában magánbiztosítók vették át az állami pénztárak szerepét 2006 óta. Ez azt jelenti, hogy a holland állampolgároknak a törvényileg kötelező betegbiztosítást ezen cégek valamelyikénél lehet megkötni. A vonatkozó jogszabályok engedélyezik a biztosítóknak a profitot, illetve annak a tulajdonosok közötti esetleges szétosztását is. A magánbiztosítóknak az illetékességi területükön nincs lehetősége elutasítani senkit, illetve nem tehetnek különbséget a díjakban a biztosított kora vagy egészségi állapota alapján.

Alapvető különbség a holland és a szlovák modell között, hogy északi szomszédunknál jelenleg a magánbiztosítók sem dönthetnek saját belátásuk szerint a megtermelt profit felhasználásáról. Az országban működő két állami pénztár mellett működő négy privát intézetet kötelezték ugyanis arra, hogy a megtermelt hasznot az egészségügyi szolgáltatások finanszírozására fordítsák – emlékeztet a CTK cseh hírügynökség. A Fico-kabinet 2007-ben vezette be azokat a törvénymódosításokat, amelyek az előző, kereszténydemokrata kabinet alatt piacra engedett magánbiztosítók mozgásterét ilyen mértékben leszűkítették.

Amúgy az egészségügyi intézményrendszerek és finanszírozásuk az Európai Unió tagállamaiban nemzeti hatáskörbe tartoznak ugyan, ám a migráció felerősödése jelentős hatással van az egészségügyre. Noha a szolgáltatásokra vonatkozó uniós általános irányelv nem alkalmazható a gyógyításban, de szükség van közösségi elvek alkalmazására e területen is. Erre tesz kísérletet Markosz Kiprianu egészségügyi biztos.