Jelentős különbség az is, hogy a júliusra ígért lépések a lakosság számára már sokkal kisebb könnyebbséget hoznak – mutatott rá lapunknak Jenei András, a Méltányosság Politikai Elemzőközpont energetikai szakértője. Míg ugyanis a 10 százalékos áram-, gáz- és távhőárcsökkentés érezhető kiadáscsökkentést jelent –, ahogyan talán még a csökkentendő csatornadíjak is –, addig az amúgyis alacsony vízdíjak lefaragásának már nemigen lesz szignifikáns hatása.
A szemétdíj csökkentése ráadásul eső után köpönyeg, hiszen ez év elején 20-30 százalékkal nőttek a terület tarifái a hulladékkezelési törvény módosítása miatt. A kéményseprési díj lejjebb nyomásával (a Somogy Online cikke szerint) a háztartások csak havi 25-29 forintot sprólhatnak meg, de a szolgáltató önkormányzati cégek, vagy kkv-k így is nehéz helyzetbe kerülhetnek.
Még érdekesebb a szabadáras PB gázpiac szabályozása Jenei András szerint, hiszen a a PB-t sokszor a nagy felhasználók (áruházak) vásárolják, költségeik optimalizálásra. Ha pedig a lakossági PB-gáz felhasználást nézzük, joggal vetődik fel a kérdés: mikor terjed ki a kormány figyelme szén- és a tűzifa árának a szabályozására?
Jenei András szerint mégsem a felsoroltak számítanak fő veszélynek, még csak nem is a rezsicsökkentés szelektív megvalósítása – ugyanis egyes piaci szereplők kimaradtak belőle –, hanem azok a hosszabb távú, megfordíthatatlan következmények, amelyeket a rövid távú előnyökért cserébe kockáztatnak meg a döntéshozók. Egyrészt az olcsóvá tett rezsivel megszűnhet a lakosságban az energiatakarékosságra való törekvés, másrészt a rezsicsökkentésre kényszerített szolgáltatók kevesebbet költenek majd beruházásokra, rendszereik karbantartására.
A szakértő vélekedését igazolja, hogy máris több áram- és gázszolgáltató jelezte, hogy tervezett fejlesztései megkurtítására kényszerül. Most tehát a többi közműcégen a sor. A legnagyobb hazai víz- és csatornacégek 2011-ben még nyereségesek voltak.
A januári és a júliusra tervezett intézkedések elve azonban közös: legyenek kisebbek a háztartások rezsiköltségei, tekintet nélkül azok jövedelmi helyzetére. Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője (KSH adatokra hivatkozott) közlése szerint egy kétgyermekes átlagcsalád havi bő 73 ezer forintot költ rezsire, egy ilyen család érintett kiadásai júliustól 7,5 ezer forinttal lesznek kisebbek. Ez az országos szinten milliárdokra rúgó összeg a fogyasztás illetve a megtakarítások bővítésére is használható.
Közös a rezsicsökkentés két lépcsőjében az a hivatalos kommunikációban gyakran elhangzó állítás is, hogy a közműcégek trükköznek a költségeikkel, és kiviszik a profitot az országból. A trükközésnek azonban némiképp ellentmond, hogy a lakossági árakban érvényesíthető költségelemeket és azok nagyságát már sok éve az energiahivatal, (a vízi közművek esetében az illetékes miniszter, vagy az önkormányzat) határozza meg, és törvény szabályozza a közműszolgáltatók keletkező profit arányát is. Éppen ez az ellentmondás vezetett oda, hogy nemrég néhány áram- és gázszolgáltató fellebbezett a számukra kötelezővé tett rezsicsökkentés ellen, és hogy annak a bíróság első fokon helyt adott. A születőben lévő rezsicsökkentési törvény kikerüli a bíróságot, és közelebb visz a már két éve meghirdetett, non profit közműszolgáltatások megvalósításához.
Ez utóbbi szándék sokak szerint a szegmens magáncégeinek a piacról való kiszorításához vezethet. A java azonban akkor következik, ha ez megtörténik: ekkortól az állami közművállalatoknak kell a szükséges fejlesztések, szolgáltatások és az előírt tarifák mellett nullszaldós tevékenységet felmutatniuk. Igaz, vállaikról levehetők a ma még érvényes különadók, le lehet faragni szolgáltatásaik áfájából is.
Bencsik János volt energetikai államtitkár egy keddi rendezvényen a rezsicsökkentést rövid távú megoldásnak nevezte, szerinte hosszabb távon épületkorszerűsítésekkel nyomhatók lejjebb az áram- és a gázszámlák.
Nonprofit elgondolás
Egy írásában Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató igazgatója e lehetőségek ellenére is a legképtelenebb elgondolások közé sorolja a nonprofit energiaszolgáltatást. Ennek az az egyik oka, hogy az utóbbi egy évben az energia-szolgáltatás nem csak nonprofittá, de meghatározóan veszteségessé is vált. A másik az, hogy a magas rezsiköltségeket az általános hiedelemmel ellentétben nem a szolgáltatók irreálisan magas nyeresége okozza, hanem az, hogy a magyar energia-fogyasztás 2/3-a import, márpedig a kőolaj és földgáz világpiaci ár a hazai gazdaság számára nem megkerülhető, és áremelő hatású a forint gyenge volta is. Ha e költségeket a lakossági fogyasztók helyett a költségvetés, vagy a piaci szereplők viselik, az államháztartásnak súlyos terheket, a vállalatoknak versenyképességi gondokat jelent.
