Májusi kérdések

Szerény sikerrel járt a Fidesz igyekezete, hogy a történelmileg baloldalias május 1-jén megteremtse a maga ellenhagyományát. A többnapos akciót visszafogott érdeklődés kísérte, ami annyiban szokatlan, hogy a jobboldal vezető ereje és annak első embere máskor százezreket képes közterületekre terelni. Az MSZP-s rendezvényeken mindeközben vidám néptömegek hallgatták a szónokokat. A jelenségből persze nem helyes messzemenő következtetéseket levonni, hacsak anynyit nem, hogy jobb saját pályán focizni, mint idegenben.

Ennél érdekesebb, hogy a húsvéti ünnepek után a hosszú majális alatt is kormánya átalakításán törte fejét a kormányfő. Hogy senkinek ne legyen kétsége, mivel tölti szabadidejét, maga is megerősítette a Városligetben: nem állt el szándékától, hogy esztendőnyi munkálkodás után értékelje kabinetje tevékenységét és végrehajtsa a szükséges intézkedéseket. Noha a nagy pillanat egyre közeledik, még nem tudni biztosan, mekkora lesz ezen intézkedések lángja, s mekkora a füstje. Az elmúlt hónapokban sokan sokfélét mondtak és szivárogtattak ki, mégsem derült ki, hogy a miniszterek kénytelenek lesznek-e távozni belakott szobáikból, netán egy-két államtitkárság megszüntetésével vagy áthelyezésével is beéri Medgyessy Péter.

Emellett két ügy is rendszeres ütés- és üzenetváltásra sarkallta a politikusokat a héten. Az egyik a marihuánafogyasztással kapcsolatos közvélekedés megmásítását szorgalmazó civil egyesület anyák napi rendezvénye, a másik a még nem egyértelműen létező iraki béke magyar részvétellel segített fenntartása apropóján bontakozott ki. Közülük a második izgalmas igazán: a parlament ma ismételten szavazhat arról, a házszabálytól való eltéréssel, ripsz-ropsz határozzanak-e katonáink Irakba küldéséről. Miközben képviselőink a Fidesz ódzkodása miatt - hacsak a párt prominensei hirtelen meg nem gondolják magukat - hetekig is erről a konkrét kérdésről vitázhatnak, hamarosan akár újabb, súlyosabb dilemmák is felmerülhetnek. Jelesül: látható, hogy az Egyesült Államok részben a csatlakozó országok maga mellé állításával iparkodik fúrni a közös uniós kül- és biztonságpolitikát. Ez pedig a közeljövőben könnyen döntési kényszerbe hozhatja ismét a magyar kormányt és az Országgyűlést. (GA)