A feltörekvő piaci gazdaságok éllovasai

A feltörekvő gazdaságokról gyakran úgy beszélnek, mint amelyek egy közös nagy csoportot alkotnak. A gazdasági teljesítményük tekintetében azonban jelentősek az eltérések. Csak néhány ország ért el gyors és viszonylag folyamatos növekedést hosszabb időszakokon át. Mi a titkuk?

A McKinsey Global Institute friss felmérése szerint a hetvenegy feltörekvő gazdaság közül tizennyolc kiemelkedik az egy főre jutó GDP-növekedés terén. Ezek közül hétben – Kínában, Hongkongban, Indonéziában, Malajziában, Szingapúrban, Dél-Koreában és Thaiföldön – az egy főre jutó GDP legalább 3,5 százalékkal növekedett évente 1965 és 2016 között.

A másik tizenegy, jelentős teljesítményt felmutató ország kevesebb figyelmet kapott, mivel az egy főre jutó GDP-növekedésük jóval későbbi időszakban gyorsult fel. Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Kambodzsa, Etiópia, India, Kazahsztán, Laosz, Mianmar, Türkmenisztán, Üzbegisztán és Vietnám egy főre jutó GDP-je évi legalább 5 százalékkal nőtt 1996 és 2016 között.

Fejlesztéspolitikai kérdésekkel foglalkozó közgazdászok régóta keresik annak okát, miért értek el ezek a gazdaságok stabilabb és erősebb növekedést, mint a többi feltörekvő ország. Ennek megfejtésében segítséget adhat, ha áttekintjük, hogy ennek a tizennyolc gazdaságnak melyek a közös jellemzői.

Gazdaságpolitikai szemszögből vizsgálva azt látni, hogy mind a tizennyolc gazdaság növekedésorientált politikát folytatott, ami a bővülő termelékenység, jövedelmek és kereslet kedvező kölcsönhatásait alakította ki. Ez lehetővé tette a nagyobb vállalatok generációjának felemelkedését, ami a növekedés motorjául szolgált. E gazdaságokban kétszer annyi versenyképes, 500 millió dollárt meghaladó éves bevételű tőzsdei cég működik, mint a többi fejlődő országban.

A szóban forgó államokban alig húsz év alatt a GDP-arányos bevételek megháromszorozódtak, az 1995-ös 22 százalékról a 2016-ban mért 64-re. Ez jóval nagyobb arány a többi feltörekvő gazdaság mutatójához képest, s megközelíti a magas jövedelmű országok szintjét. A sikeres feltörekvő piaci vállalatok körébe tartozik például az Alibaba és egy másik kínai óriás, a Tencent. A regionális titánok közé pedig többek közt az M-Pesa, a Kenyából induló, majd szerte Kelet-Afrikában elterjedt mobiltelefon-alapú pénzügyi szolgáltató cég sorolható, vagy az autómegosztó szolgáltatást kínáló indonéz Go-Jek, amely már a Fülöp-szigeteken, Szingapúrban, Thaiföldön és Vietnámban is terjeszkedik.

A leggyorsabban növekvő feltörekvő piaci gazdaságok nagy tőzsdei cégei 1995 és 2016 között 2-5 százalékponttal gyorsabban növelték éves nettó jövedelmüket, mint a többi feltörekvő vagy magas jövedelmű gazdaság vállalatai. 2005 és 2016 között e cégek a világ összes nagy tőzsdei vállalatának összesített bevétel- és nettójövedelem-növekedéséhez 40 százalékkal járultak hozzá, holott a teljes bevételnek és nettó jövedelemnek alig 25 százalékát tették ki 2016-ban. Az említett cégek közül több mint százhúsz került fel a Fortune Global 500 listára 2000 óta. (A Fortune magazin minden évben kiadja a világ ötszáz, legnagyobb vállalatának listáját – a szerk.)

A legsikeresebb feltörekvő piaci cégek – amelyek jellemzően exportorientáltak – nemcsak a bővülést erősítik, hanem ösztönzik az üzleti környezet fejlődését is. A termelékenység növekedését is előmozdítják azzal, hogy nagyobb mértékben invesztálnak eszközökbe, kutatás-fejlesztésbe és a munkavállalók képzésébe, mint a kis- és közepes vállalkozások, bár utóbbiak is fontos elemei a sikeres üzleti ökoszisztémának.

A kérdés az, vajon a kiemelkedően teljesítő feltörekvő gazdaságok fenn tudják-e tartani a gyors és tartós növekedést, s vajon a többi feltörekvő gazdaság követni tudja-e a példájukat. A gazdasági környezet változásainak ismeretében az előttük álló kihívás jelentős.

Először is idő előtti dezindusztrializáció figyelhető meg, amelynek során a feldolgozóipar növekedése a fejlődő országokban jóval alacsonyabb jövedelmi szinteket ér el, mint a múltban. Másodsorban a gazdaságokat világszerte kihívás elé állítja az automatizáció térnyerése, ami csak gyorsulni fog a jövőben.

Mindamellett a feltörekvő gazdaságokban rejlő potenciált nem szabad alábecsülni. Ha a vizsgálatunkba bevont másik ötvenhárom feltörekvő gazdaság eléri a tizennyolc kimagaslóan teljesítő ország termelékenységi növekedését, akkor a világgazdaság mérete 11 ezermilliárd dollárral lesz több 2030-ra. Ez hozzávetőleg Kína GDP-jének felel meg.

A feltörekvő országok számára kulcsfontosságú lesz az előttük álló lehetőségek kiaknázása. Azzal például, hogy Kína a feldolgozóipar terén átvált az alacsony költségű modellről a tudásintenzív modellre, lehetőség nyílik az alacsony jövedelmű országok, például Banglades és Vietnám számára, hogy föllendíthessék a feldolgozóiparukat. Az elmúlt tizenöt évben a feltörekvő gazdaságok a globális növekedés kétharmadát biztosították. Ez a trend várhatóan folytatódik. Ha ezek az államok megfelelő politikát folytatnak, tanulnak a legdinamikusabban növekvők példájából, akkor erőteljes és tartós növekedés lesz jellemző ezen országok körében.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org

Anu Madgavkar,

a McKinsey Global Institute partnere

Jeongmin Seong,

a McKinsey Global Institute szenior kutatója