Az EU átlagához mérve a magyar innovációs teljesítmény 2021-ben 67,9 százalék. Ez éves összehasonlításban 2020-hoz képest 2 százalékpontnyi teljesítményjavulás. Az EU az innovációs teljesítményt 12 fő területen, 32 mutatóval méri. A 12 terület: humán erőforrások, kutatási rendszer, digitalizáltság, a kutatás-fejlesztés (k+f) pénzügyi támogatása, a cégek innovációs beruházásai, az innovatív cégek aránya, az innovációs ökoszisztémák (innovációs együttműködések) elterjedtsége, nemzeti intellektuális (új szellemi tulajdoni értékek, szabadalmak), tudásalapú és innovációalapú foglalkoztatás, az értékesített termékek innovációs és tudástartalma, környezeti fenntarthatóság és az információs technológiák használatának elterjedtsége.
Meg kell említeni, hogy a felmérés, amelynek alapján az elemzés készül, nem terjed ki a mikrocégekre, holott ezek között nagyon sok lehet az innovatív. Gondoljunk csak a néhány fős induló cégekre (startupokra). Az innovációs lista első három helyén Svédország, Finnország és Dánia található. Érdemes felfigyelni arra, hogy a szintén nemrégen megjelent IMD svájci versenyképesség-kutató központ rangsorában Svédország a második, Dánia a harmadik, Finnország a tizenegyedik helyen van a vizsgált 64 ország között, ami azt érzékelteti, hogy az innovativitás és a versenyképesség között van összefüggés. A tanulmány országokon belüli regionális elemzést is tartalmaz, és kitér néhány fontosabb EU-s versenytárs versenyképességi pozíciójának vizsgálatára is. Ahogyan az ábrán látjuk, a 2014. évi innovációs teljesítményéhez képest 2021-ben az uniót már lehagyta Japán, az Egyesült Államok, Ausztrália, Kanada és Dél-Korea is.
Kína pedig gyors iramban zárkózik fel az EU-hoz.
Visszatérve Magyarországra, az EU-országok között az értékesített termékek és szolgáltatások innovációs és tudástartalma területén vagyunk a legjobb, tizedik helyen. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a mutató félrevezető, ugyanis hiába magas a Magyarországon gyártott és innen exportált termékek tudás- és innovációtartalma, ha ezek csupán importként jelennek meg a magyarországi összeszerelésnél, vagyis a tudás és az innováció nem nálunk keletkezik. Gyenge, huszadik vagy még rosszabb a helyezésünk a 12-ből hat vizsgált területen: a humán erőforrásoknál – ezen belül elsősorban a felsőfokú végzettségűek, valamint a felnőttképzésben részt vevők arányában –, az intellektuális vagyonnál – ezen belül a gyenge szabadalmi tevékenységben – és a tudás- és innovációalapú foglalkoztatásban a huszonötödik helyen vagyunk, azaz csak két országot előzünk meg.
A gyenge tudás- és innovációalapú foglalkoztatás a bizonyíték arra, hogy az exportált innovatív termékek tudás- és innovációtartalma nem Magyarországon keletkezik.
De ezt mutatja az innovatív cégek arányában elért huszonkettedik pozíciónk is. Gyenge, huszonegyedik a helyezésünk az informatikai technológiák céges alkalmazásának elterjedtségében is, annak ellenére, hogy a technológiákra kiemelkedően sokat költünk. Végül az ország teljesítménye szempontjából fontosak a regionális adatok is. Az ábrán a magyar régiók innovációs teljesítményének változását látjuk a 2014–2021-es időhorizonton.
Feltűnő, hogy az egyes régiók között jókora az innovációs fejlődési különbség. Budapest kiugró teljesítményét, amelyet az egyetemeknek és a kutatóintézeteknek, valamint a tudás- és innovációalapú, közöttük is elsősorban az információtechnológiai munkahelyeknek köszönhet, csak a pesti régió közelíti meg.
Legrosszabb helyzetben pedig a Dél-Dunántúl és a Nyugat-Dunántúl van. Ez is azt érzékelteti, hogy hiába működnek egy régióban, mint például a Nyugat-Dunántúlon, nemzetközi hírű nagyvállalatok, ha azok nem Magyarországon végzik a kutatási tevékenységet. Az EU tanulmánya a Nyugat-dunántúli régió esetén felhívja a figyelmet arra, hogy a régióban, az EU-s átlaghoz képest túl magas az alacsony hozzáadott értéket termelő ipar, és túl alacsony a magas hozzáadott értéket előállító, tudásalapú szolgáltatások aránya. Az adatokban ez úgy jelenik meg, hogy az EU átlagánál jóval magasabb ipari foglalkoztatás az EU átlagánál lényegesen alacsonyabb egy főre jutó GDP-bővüléssel jár együtt, ami strukturális problémákat jelez.
Összefoglalva a tanulmány következtetéseit, azt kell hangsúlyoznunk, hogy bár a V4-ek között a magyar innovációs teljesítmény nem rossz, hiszen másodikak vagyunk Csehország után, de ez kevés lesz ahhoz, hogy a magyar gazdaság a gyorsan változó, bizonytalan környezetben tovább javíthassa nemzetközi versenyképességét.
A teendők között pedig elsősorban az innovációs ráfordítások hatékonyságának és a tudásberuházások arányának növelését kell hangsúlyoznunk.
