A Fed nem számol az infláció tartós emelkedésével
Az amerikai infláció jelentősen csökkent a 2022 nyarán látott csúcsokról, de a 2 százalékos hosszú távú jegybanki célhoz képest még mindig kissé magasabban áll. A következő hónapokban az infláció emelkedését várja a Fed, a vámok nyomán ugyanis a termékinfláció emelkedését nem tudja teljesen kompenzálni a szolgáltató szektor árainak mérséklődése. Ugyanakkor az is egy forgatókönyv lehet – bár nem ezzel számolnak –, hogy a vámok hatására nagyobb mértékben esik vissza a kereslet, és így az infláció is mérséklődne. Alapesetben úgy vélik, a vámok nem okoznak tartós áremelkedést. Ugyan a 2025-ös és 2026-os inflációs várakozását megemelte a Fed júniusban, a hosszú távú inflációs várakozások összhangban alakulnak a jegybanki céllal.
Az inflációs várakozásoknak fontos szerepük van a fogyasztási döntésekben, továbbá meghatározók a bértárgyalásokon is, de a beruházási hajlandóságra is kihatnak. A lakosság, ha magasabb jövőbeli inflációt vár, akkor általában rosszabb gazdasági körülményekkel számol, míg a vállalatok a várható magasabb költségeket igyekeznek továbbhárítani. A vámok hatása nagyon bizonytalan, az ellátási lánc vagy annak valamely tagja mindenképp megfizeti az árát – tért ki rá Powell.
Az elmúlt időszakban a rövid távú inflációs várakozások emelkedése leginkább a kereskedelempolitikai intézkedésekhez volt köthető, de az amerikai lakossági inflációs várakozások esetében a legutóbbi adatok szerint a tavaly indult emelkedő trend megtörni látszik, ami biztató. A Michigani Egyetem által számított egyéves inflációs várakozások a tavaly decemberi 2,8 százalékról egészen 6,6 százalékig emelkedtek májusban, majd innen 5,1 százalékra estek vissza júniusban, három hónapja a legalacsonyabbra. A hosszú távú inflációs várakozások a második soron következő hónapban is csökkentek a júniusi adatok szerint, 4,2 százalékról 4,1 százalékra.
A Fed júniusi kamatdöntő ülésén nem tért ki a közel-keleti helyzetre, azonban ha tartósan fennmarad a konfliktus, akkor a későbbiekben valószínűleg ennek hatásaival is számolniuk kell. A június 13-án kiújuló közel-keleti konfliktus lehetséges gazdasági hatásait nehéz előrevetíteni, mivel jelenleg is számos kimenetele lehetséges az eseményeknek, amelyek más-más átgyűrűző hatásokkal járhatnak.
A közel-keleti térség olajpiaci szerepe az elmúlt évtizedekben is meghatározó volt, a globális olajkitermelés egyharmada innen származik, ami szinte változatlan az 1970-es éves évek óta. Az elmúlt egy hétben 70-ről „mindössze” 77 dollárig emelkedtek a Brent olajárak, ami összességében még nem mondható drámai megugrásnak. A korábbi turbulens időszakokkal összevetve azonban az esetlegesen megugró áraknak kisebb lehet az átgyűrűző hatásuk, mivel számos gazdaság már kevésbé olajintenzív, javult az energiahatékonyság, az USA-ban felgyorsult a palaolaj-kitermelés is.
A makrogazdasági hatásokat tekintve a legrosszabb forgatóköny az lenne, ha a globális nyersolajellátásban tartós fennakadások lennének (ha Irán blokkolná a fontos tranzitútvonalnak számító Hormuzi-szorost), mivel ez akár 100 dollárig vagy magasabb szintekre is repítheti a fekete arany árfolyamát. Ha 70 dollárról valóban 100 dollárra ugrana a nyersolaj hordónkénti ára, akkor egy gallon üzemanyag ára 3,25 dollárról körülbelül 4,2 dollárra emelkedne, ami a közel 3 százalékosa üzemanyagsúllyal számolva 0,8-0,9 százalékponttal növelné a headline inflációt. Ha ez a hatás tartósan fennmaradna, az minden bizonnyal kiárazná a kamatcsökkentés lehetőségét a tengerentúlon.
A Fed júniusi prognózisában a jegybankárok kamatpálya-előrejelzése – a megemelt inflációs prognózis ellenére – nem változott 2025-re, továbbra is két kamatcsökkentést jeleznek, azonban 2026-ra már kevesebbet.
A piacok szeptemberre árazzák a Fed első kamatvágását, és decemberre még egy további kamatvágással számolnak. Ugyan jelenlegi év végi kamatvárakozásunk (3,50–3,75 százalék) a piaci árazás alatt van, a nagyfokú bizonytalanság közepette egyelőre tartjuk várakozásunkat.
