A világ lázas állapotban van, s ahelyett, hogy a józan ész diadalmaskodna, újabb és újabb problémákkal kell szembenézni az elhúzódó háborús konfliktus miatt, mert noha tombol a kánikula, egyre több a figyelmeztető jel, hogy nehéz tél elé nézünk, és nehéz tél elé néz az egész európai közösség az orosz gáz embargója miatt. Az évtizedek óta az orosz gáztól való függőségben élő nyugati világ vezető politikusai gyakorlatilag lemondtak erről az energiaforrásról.
E döntésüket mindenekelőtt politikai indokok motiválták, hogy így igyekezzenek még nagyobb nyomást gyakorolni Oroszországra, ám kétséges, hogy ezen a módon sikerülhet sarokba szorítani Vlagyimir Putyint.
Az azonban bizonyos, hogy saját gazdaságaik megszenvedik e döntés következményeit: a legerősebb ország, Németország már spórolásra rendezkedik be: a gáztárolók feltöltése se látszik magától értetődőnek, a gáznélküliséget pedig megszenvedi a gazdaság és – jön a tél, a hűvös évszak – a polgári lakosság is. Mi magyarok egyelőre jó helyzetben vagyunk, és külpolitikánk e tekintetben is célt ért: kimaradni a háborúból és biztosítani az ország teljes, fennakadás nélküli és folyamatos gázellátását.
Takarékoskodni azonban sohasem árt, és sohasem késő elkezdeni, most és a közeljövőben pedig könnyen megeshet, hogy „takarékra” kell állnunk. Ma ugyanis felelőtlenség jóslatokba bocsátkozni arról, hogy a gázfüggőség kérdése kit hogyan talál meg, és hol áll meg.
Miért írom ezeket a mondatokat? Azért, mert még mindig energiapazarlóan élünk, pedig magam is számtalanszor fölhívtam mérnöktársaim nevében a figyelmet az energiatudatosság és az energiatakarékosság fontosságára, sajnos, egyelőre még nem elégséges és nem kézzelfogható eredménnyel – noha kétségkívül történt előrelépés az energiafelhasználásunkban.
Ma is helyénvalónak tartom, hogy az energiatudatosság a legjobb rezsicsökkentés, ám most mindennél meggyőzőbb kényszerítő ok a háborús fejlemények következtében kialakult gázhelyzet: egyfelől, hogy a gáz drágább lehet, jobban megterhelheti az állami, ipari és családi költségvetést, mint bármikor korábban, másfelől kérdés, hogy mennyi gáz áll majd a rendelkezésünkre. Nem a vészharangot kongatom, hiszen minden újság- és internetolvasó, tévénéző tudhatja, mindez ma az európai életünk közvetlen valóságává vált. Pestiesen szólva: gáz van! Amiből az is következhet, hogy kérdésessé válhat, lesz-e elegendő gáz jövőre vagy a következő évekre.
És mi történne, ha hirtelenjében gázszűkében lennénk? (Ez a gondolat például már fölvetődött Németországban, és az, hogy Európa gazdasági hajtómotorjának vezetőiben, a kontinentális cégek első embereiben fölmerült, önmagában is figyelmeztető, mi több, baljós jel. Tudvalevő, hogy a német és a magyar gazdaság szoros kölcsönhatásban áll, és a német fejlemények kihatnak a mi nemzetgazdaságunkra.)
De a háború nem csitul a szomszédunkban, sőt egyre intenzívebbé válik. Ennek egyik legsúlyosabb következménye, hogy energiahiány és éhínség réme fenyegeti a világot, benne Európát is.
Az energiaválságot akkor tudjuk hazánkban legyűrni, ha tartjuk magunkat a Nemzeti energiastratégiában megfogalmazottakhoz. Ahhoz, hogy Európában a magyarok fizessék a legalacsonyabb rezsit, igenis az energiahatékonyságot kell a fókuszba helyeznünk. Még akkor is, ha Magyarországon az energiaellátás biztos lábakon áll. Jobb előre felkészülni, mint a bajt megtapasztalni.
Manapság sokat halljuk az energiahatékonyság kifejezést. De mit is jelent ez a gyakorlatban, mivel érhető el?
Az energiahatékonyság elérhető az energiatakarékossággal, a megújuló energiák lehető legnagyobb arányban történő felhasználásával és nem utolsósorban a biztonságos atomenergiával és az erre épülő közlekedési elektrifikációval. Magyarán az energiahatékonyság a széles körben megtermelt, többféle energia minél észszerűbb felhasználását jelenti.
Nehéz idők jönnek – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, intését komolyan kell venni, mert arra figyelmeztet, hogy óvatosan kell gazdálkodni az erőtartalékainkkal. Az ország biztonságos energiaellátást szavatolja a kormány, ám mindenkinek, minden szereplőnek a maga területén takarékosan kell bánnia az energiával, mindenekelőtt a gázfelhasználással. Ehhez erőteljes közösségi felvilágosítómunkára van (és még inkább volna) szükség, hogy a takarékosság a fogyasztás vezérelvévé váljon.
Mert hajlamosak vagyunk egy viszonylagos biztonság tudatában „elengedni magunkat”. Ne feledjük azonban, hogy mind komolyabb kétségek vannak európai szinten is a gázellátással kapcsolatban, ahol már nemcsak az a kérdés, hogy mennyibe kerül a gáz, hanem hogy lesz-e egyáltalán. Erre figyelmeztetett a napokban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is.
„Gáz van”, de Magyarországon van és remélhetőleg lesz is elegendő mennyiségű gáz, amely nélkül nem létezhet az iparunk, gazdaságunk, és egyéni életünk mindennapjait sem lehet nélküle elképzelnünk, miközben közvetlen közelünkben háborús fegyverek dörögnek, ártatlan életeket oltanak ki és milliókat tesznek földönfutóvá!
Bár lenne béke már! A béke a legjobb gyógyír a mostani gondjaink és az energiagondok megoldására is!
