"Politikus vagyok, de nem ebből élek"

Az Országos Rádió és Televízió Testület a médiatörvényt szó szerint értelmezve azt igényelte volna, hogy a Sláger Rádió zenés műsoraiba minimum húszperces szünetekkel iktasson reklámblokkokat. Ám a Fővárosi Bíróság minapi döntése értelmében ez az elvárás indokolatlan, s az óránként engedélyezett tizenkét percnyi hirdetési idő a zenei műsorokban bárhol elhelyezhető -- számolt be a Világgazdaságnak egyik friss sikeréről Kónya Imre. A "nagypolitikából", pontosabban az annak ügyeit taglaló nyilvánosságból félig-meddig eltűnt ügyvéd-politikus azért hozzáteszi: az esetleges fellebbezésig s az annak nyomán születendő legfelsőbb bírósági ítéletig a döntést korai lenne győzelemnek tekinteni.
Mint a példa is bizonyítja, a különböző posztokon nyolc évet a parlamentben, annak egy részét a kormányban töltő Kónya Imrének nem okozott gondot a "civil" életbe való visszatérés. "1971-ben végeztem el az egyetemet, s ügyvédi tevékenységemet mindaddig fenntartottam, amíg az 1990-es szabad választások nyomán bekerültem a parlamentbe" -- idézi fel a régi időket az egykori belügyminiszter, aki ezt a tisztséget az általa mindig nagy tisztelettel említett Antall József halála és Boross Péter miniszterelnökké történt előrelépése nyomán "örökölte". A két éve indított ügyvédi iroda egészen más, mint az 1990 előtti -- magyarázza Kónya Imre. Akik a rendszerváltás előtt ügyvédkedtek, széles körű tudásra és tapasztalatokra tettek szert -- "a gyilkosságtól a válóperig mindennel foglalkoztunk" --, az eltelt nyolc év során pedig a szakosodás került előtérbe. Az MDNP jeleseként a parlamentből kikerült politikusnak így választania kellett. Egy olyan terület mellett döntött, amelyben mindenki "újoncnak" számított: a médiajoggal kezdett foglalkozni.
E téren szerzett tapasztalait összegezve Kónya Imre egyáltalán nem ért egyet azokkal, akik nap mint nap a médiatörvény hibáit emlegetik. "A jogszabálynak valóban vannak hiányosságai, csakhogy éppen azok szidják azt a leghangosabban, akik nem akarják betartani az előírásait" -- állítja, hozzátéve: a rendelkezéseket úgyis a gyakorlat tölti meg tartalommal. Az pedig mindenképpen pozitívum, hogy a médiatörvény elfogadása tette lehetővé a kereskedelmi rádiók és telvíziók létrehozását, ami által a mindenkori kormányzatnak jóval kevesebb lehetősége nyílik a nyilvánosság direkt befolyásolására.
Az első szabadon választott parlament legnagyobb pártjának vezető politikusa -- jó ideig az MDF frakcióvezetői posztját is betöltötte -- az akkori időszakot értékelve azt mondja: az eddigiek közül a legnehezebb helyzetben az Antall-kormány volt, hiszen "éles politikai harcok közepette kellett a társadalmi békét megőrizve levezényelni a teljes átalakítást". "Örülök, hogy részese lehettem az egyetlen pofon nélküli rendszerváltozásnak" -- mondja Kónya Imre, aki szerint a békés átmenetet az antalli magatartásnak köszönhettük. "Antall József a célokban hajthatatlan volt, de ha kellett, volt bátorsága kompromisszumot kötni" -- magyarázza álláspontját.
Az ilyen típusú politizálásra ma is szükség van, s fontos, hogy önállóan megmaradjon az az erő, amely az örökséget tovább viszi -- tér át aktuális ügyekre Kónya Imre, aki ügyvédi munkája mellett az MDNP alelnökeként rendszeresen járja a vidéket és szembesül az országot érintő ügyekkel. Mindebből kiindulva úgy látja, egymagában az MDF és az MDNP is kevés, ezért kellett létrehozni a Békejobb együttműködést, amely e két párton kívül a Vállalkozók Pártját és a Kisgazda Szövetséget is tömörítve képes lehet az ismert értékek képviseletére és a kétpártrendszer kialakulásának megakadályozására.
Az MDF-nek előbb-utóbb el kell döntenie, mit akar. Az egyetlen járható út a pártunió kialakítása -- fogalmazza meg saját és pártja célratörő véleményét, egyszersmind érzékeltetve, "ügyvédi énje" az elmúlt két esztendőben nem nyomta el benne a politikust. "Politikus vagyok, de nem ebből élek" -- jellemezte helyzetét végül.