Összefogás helyett széthúzás, és politikai csaták – már a klímacsúcs helyszínének kiválasztása körül is forrnak az indulatok
A COP továbbra is kulcsfontosságú fórum, de minden valószínűség szerint a feszültség lassítani fogja az éghajlatvédelmi lépéseket – hangsúlyozta Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai szakértő. A Másfélfok által idézett elemzés szerint még vége sincs a Belémben tartott összejövetelnek, de már zajlik a következő klímacsúcs helyszínéről szóló egyeztetés.
A rendezés joga nem pusztán szervezési kérdés, hanem geopolitikai térnyerés: azt üzeni, melyik ország képes a klímapolitikai figyelem középpontjába kerülni, és mennyire tudja mozgósítani diplomáciai hálózatait.
A COP31 helyszínének kijelölése azonban hónapok óta elakadt, ami jól mutatja, hogy a klímapolitika terepe ma legalább annyira a diplomáciai erőfitogtatásról szól, mint az éghajlatvédelemről.
Érdemes csatázni, a házigazda reflektorfénybe kerül
A házigazdaság egyszerre jelent nemzetközi láthatóságot, presztízst és gazdasági előnyt.
A több tízezer résztvevőt vonzó COP olyan erőforrásokat és figyelmet hoz, amelyek révén a rendező ország egyszerre formálhatja imázsát, építheti politikai kapcsolatait, és lobbierőt szerezhet az energiaátmenetben.
Ezért válik a COP egyfajta globális „reklámfelületté”, amelyet sok állam szinte egy „stratégiai beruházásként” kezel. Ezzel egy gond van: pusztán a lényeg vész el, de legalábbis csorbul, azaz minél erősebb a presztízsérték, annál nehezebb az éghajlatvédelmi tartalmat fókuszban tartani a szakértő szerint.
A COP31-ért Ausztrália és Törökország verseng.
Ausztrália a csendes-óceáni szigetállamokkal közösen pályázik, azt hangsúlyozva, hogy a klímacsúcsot ott kell megtartani, ahol a hatások már ma is életveszélyesek – ez az állítás igaz, Ausztráia valóban fokozottan kitett a klímaváltozásnak. Ugyanakkor gazdasági szerkezete erősen függ a szén- és LNG-exporttól, így a házigazdaság egyben diplomáciai pozícióépítés is.
Törökország ezzel szemben logisztikai és geopolitikai érveket sorakoztat fel, központi fekvésére és növekvő regionális szerepére hivatkozva. Mindkét ország „all in”-t mondott, a patthelyzet pedig az ENSZ-klímadiplomácia hitelességét is veszélyezteti.
Lobbisták a háttérben
A politikai játszmát tovább erősíti, hogy a COP-okon minden korábbinál több fosszilislobbista jelenik meg. Egy a The Guardian által ismertetett kutatás szerint az elmúlt években
több mint 5300 lobbista vett részt a klímatárgyalásokon, 180 olaj-, gáz- és szénvállalat képviseletében.
2024-ben több fosszilis lobbista volt jelen a bakui COP-on, mint a tíz legsebezhetőbb ország delegáltjai együttvéve. Ez a befolyás nem csupán a jelenlétről szól: érdemben alakítja a tárgyalási környezetet, tompítva a kibocsátáscsökkentési vállalásokat, és gyengítve a klímafinanszírozási előrelépéseket.
A kutató szerint a helyzet oda vezet, hogy gyakran a valódi éghajlatvédelmi tartalom háttérbe szorul. A figyelem a presztízsre, a geopolitikai alkukra és a gazdasági érdekekre terelődik, miközben a globális kibocsátás tovább nő. Ez hosszú távon aláássa a klímacsúcsok tekintélyét, és azt sugallja, hogy a COP inkább a hatalmi logika, mint a tudomány vezérelte döntéshozatal terepe. Papp Zsanett Gréta cikke szerint a COP-ról alkotott képen sokat javítana, ha a folyamat átláthatóbbá válna: korlátozni kellene a fosszilis lobbisták hozzáférését, kötelezővé tenni a finanszírozás teljes nyilvánosságát, és biztosítani, hogy a házigazda kijelölésénél a szakmai szempontok kerüljenek előtérbe.
