Kockázatok határok nélkül
Az előttünk álló évszázadban 1,4-5,8 Celsius fokot növekedhet a földi átlaghőmérséklet, áll az ezer oldalas tanulmányban. Ez a tengerszint 9-88 centiméteres emelkedését okozhatja. A hatások régióról régióra változnak, a melegedés egyes területeken a csapadékmennyiség csökkenését, máshol növekedését okozhatja. Súlyosan érintettek a folyami és tengerparti települések az Egyesült Államok partvidékén csakúgy, mint Egyiptomban vagy Vietnamban. Lengyelország is azon államok közé tartozik, ahol a potenciális károk dollártízmilliárdokra rúghatnak.
A globális felmelegedés következtében szárazabbá váló területeken ivóvízszűke alakulhat ki. Míg ma 1,7 milliárd ember él olyan helyen, ahol a megújuló vízkínálat több mint 20 százalékát használják,ami a vízszűke elfogadott jelzője, 2025-re 5 milliárd embert érinthet a probléma. A Himalája jégsapkáinak olvadása a kezdeti árvízek után 500 millió ember édesvíz-ellátását veszélyeztetheti. Az afrikai kontinenst különösen megviselheti a klímaváltozás. Az anyagi erőforrások szűkössége miatt nehéz az alkalmazkodás, ráadásul többletterhet jelent az is, hogy e térségben okoz majd gondot a malária, a kolera nagyobb területekre való kiterjedése a kórokozók és hordozóik számára kedvező változások következtében.
Európában is a gleccserek fele tűnhet el 2100-ig, a téli sportok szerelmeseinek és a téli turizmusból élők bánatára. Bár a gazdag öreg kontinens könnyebben alkalmazkodhat, a déli országok sebezhetőbbek. Az északabbra fekvő államok még profitálhatnak is a felmelegedésből, a mezőgazdasági övezetek változása, illetve a turistaforgalom fő irányainak átalakulása miatt.
A legtöbb embert érintő kockázattá az árvizek és földcsuszamlások súlyosságának növekedése válik. Emellett az egyéb természeti katasztrófák (például a tornádók és szélviharok) gyakorisága és intenzitása is nagyobb lehet, ami a biztosítók teherbíró képességét is próbára teszi. Az 1950-es években évi átlagban 4 milliárdos gazdasági károkat okoztak a természeti katasztrófák, az utóbbi évtizedre ez a szám megtízszereződött. Míg fél évszázada a biztosított károk értéke elhanyagolható volt, a kilencvenes évekre évi 9,2 milliárd dollárra nőtt. A szektor sebezhetőségét jól jelzi, hogy a viláon beszedett vagyon- és balesetbiztosítások díjának aránya az időjárással összefüggő károkhoz viszonyítva a harmadára esett. A jövőben ez a tendencia a biztosítási díjak növekedését, illetve bizonyos kockázatok "nem biztosítható" kategóriába sorolását eredményezheti. Ez végső soron a közösségi szerepvállalás erősítését kényszerítheti ki, az esetek növekvő részében a kormányokra hárítva a kártérítési felelősséget.
A biztosítási szolgáltatásoknak a fejlődő országokban való lassabb terjedésénél súlyosabb következménye lehet a mezőgazdasági termelés feltételei romlásának. Néhány országban, ahol döntő a szektor szerepe, egy-egy természeti katasztrófa akár a GDP felére rúgó károkat okozhat.
