Az élet- és munkakörülmények tanulmányozására, illetve javítására az EU által alapított intézet (EFILWC) ötévente teszi közzé kutatásainak eredményét, a tavalyi, harmadik felmérése alapján több nyugtalanító irányzatról is beszámolt. A munkában mindenütt előtérbe került az ügyfélcentrikusság és a bonyolult technológia használata, fokozódott a verseny, amelyben többnyire csak a munkaintenzitás növelésével lehet helytállni. A szellemi és a fizikai munka automatizálása ellenére továbbra is jelentős a súlya a néhány művelet mechanikus ismétlésére szorítkozó foglalatosságoknak.
Az ergonómia egyre szélesebb körben való felhasználása ellenére a legutóbbi felmérés során több általános egészségi panaszt hallottak az intézet kutatói, mint 1995-ben. A fej- és hátfájás mellett főleg az általános fáradtságérzés vált gyakoribbá, a stresszre való panasz pedig magas szinten állandósult. A legutóbbi válaszokban ugyanolyan arányban szerepeltek a zajra, a rossz levegőre, a melegre, a hidegre, a vibrálásra és a nehéz terhek cipelésére, a fárasztó testhelyzetre vonatkozó panaszok.
A tagországok mindegyikében, összesen 21 500 dolgozó bevonásával végzett felmérés során a megkérdezettek több mint fele (1995-ben és 2000-ben egyaránt 57 százaléka) panaszkodott a nagy számban végzendő ismétlődő műveletre. Árnyalatnyi javulást csak az jelez, hogy az ilyen műveletek állandóságát öt évvel korábban még 33 százaléknyi hányad tette szóvá, szemben a tavalyi 31 százalékkal.
A munkaintenzitás -- illetve az erre vonatkozó panaszok száma -- az évtized első felében növekedett különösen gyorsan, de enyhébb ütemben 1995 és 2000 között is fokozódott. Tavaly a dolgozók több mint fele panaszolta, hogy a munkaidő legalább negyedében különösen gyorsan kell dolgoznia. Ezt a kutatók összefüggésbe hozták a munkahelyi balesetekkel, illetve egyéb egészségi ártalmakkal. A munkaintenzitás növekedését nagyrészt az ügyfélcentrikusság előtérbe kerülésére vezetik vissza. A gyorsítás kényszere ügyfelek, utasok, felhasználók és páciensek sürgetései nyomán áll elő, esetenként azonban a kollégák erőteljesebb tempójához való igazodás is szerepet játszik. A kisszámú pozitívum egyikeként említi a tanulmány, hogy a munkaintenzitás növelésében a fizikai-adminisztratív kényszer (normák, a szerelőszalag sebessége vagy a közvetlen főnöki felügyelet) egyre kevésbé játszik szerepet.
A munkatempónak a dolgozó általi meghatározása jelentősen kiterjedt az évtized első felében (a foglalkoztatottak 64 százalékáról 72-re), 1995 és 2000 között azonban stabilizálódott a szóban forgó arány. Hasonló változás volt tapasztalható a munkamódszereknek a dolgozó általi megválaszthatóságában az elmúlt évtized során. Enyhén csökkent viszont azok aránya, akik maguk szabhatták meg, hogy a munkában mikor tartanak szünetet, illetve mikor mennek szabadságra. Nem mond sok újat a felmérésnek az a megállapítása, hogy egyre többen használnak számítógépet tevékenységük során. A munkaidő közel teljes tartamára kiterjedő távmunkát még mindig csak 1 százalék végez, főleg a jól kvalifikált szakemberek, pénzügyi tanácsadók és az ingatlanszakmában tevékenykedők köréből.
A felmérés évében nagyjából a dolgozók egyharmada vett részt munkahelyi képzésben mind tavaly, mind öt évvel korábban. Az elmúlt évben a megkérdezettek 8 százaléka vélte úgy, hogy a képességeit meghaladják a munkahelyi követelmények (1995-ben 7 százalék). A képességeinél alacsonyabb szintű munkát ugyancsak 8 százaléknyian végeznek (1995-ben 11 százalék).
A munkavállalók 16 százaléka dolgozik heti 30 óránál kevesebbet, 20 százalékuk pedig 45 óránál is többet. A részmunkaidős foglalkoztatás jellemzően női kiváltságnak számít (32 százalékkal, szemben a férfiak körében kimutatott 6 százalékos aránnyal).