Gyors lehet a magyar felzárkózás

Az egy főre jutó magyar GDP már egy évized múltán elérheti a tizenötök átlagának háromnegyedét az Európai Bizottságnak a magyar kormány középtávú gazdasági programja alapján végzett számításai szerint. A felzárkózás még gyorsabb lehet, ha időközben az EU 27 tagúvá bővül: ebben az esetben hét év alatt elérhető ez a szint.

Más tagjelöltek, így Lengyelország, Bulgária és Románia felzárkózása ugyanakkor generációnyi időt is igénybe vehet. Számukra a bővítés sem csökkenti érezhetően a felzárkózás időszükségletét, a csatlakozó országcsoport dinamikusabb növekedése ugyanis a megcélzott szintet is egyre feljebb srófolja.

A reálkonvergencia a csatlakozási tárgyalásokon is kitüntetett figyelmet kap, hiszen az unió a tagállamok közötti egyenlőtlenségeket mérséklő támogatásait a 75 százalékos szint alatt teljesítőknek fizeti. A bővítésnek ebből a szempontból vesztese lehet Görög-, Spanyolország és Portugália; a téma a csatlakozási tárgyalásokon éppen a spanyol EU-elnökség alatt kerül terítékre 2002-ben.

Az uniós anyag - a magyar középtávú stratégia alapján - meglehetősen magas beruházási rátával (29 százalék), illetve növekedési ütemmel (5-6 százalék) kalkulál, többek között az EU-támogatások élénkítő hatására számítva. Ezzel az optimista forgatókönyvvel szemben a bécsi székhelyű WIIW kutatóintézet azzal számol, hogy a magyar gazdaság 2015-re is csak az uniós átlag 72 százalékán állhat. Inkább ez utóbbi forgatókönyvet támasztják alá a Világgazdaság számításai is, eszerint - 2 százalékos növekedési ütemkülönbség mellett - 2015-ben léphetjük át az unió "szegénységi küszöbét".

Az általános fejlettségi szint azonban minden bizonnyal akkor is jelentős területi különbségeket fog takarni. A főváros az egy főre jutó GDP tekintetében már most is EU-átlag feletti, más régiók (például Észak-Magyarország) viszont jelentős lemaradásban vannak. Ezért az uniós támogatásokra vonatkozó jogosultságot sem egyszerre veszíti el az ország, hiszen - a jelenlegi területstatisztikai felosztás mellett - lesz olyan régió, amelyik már a csatlakozáskor sem részesülhet a regionális támogatásokból, mások viszont jóval azután is részesülhetnek majd belőle, amikor az ország egésze az EU-terminológia szerint már nem számít szegénynek. (Az ezzel kapcsolatos számításokat azonban erősen nehezíti az a tény, hogy a bővítés kapcsán a támogatási rendszert minden bizonnyal átdolgozzák.)

Az elemzést készítők felhívják a figyelmet: a középtávú elképzelésekben felvázolt gyorsabb reálkonvergencia fenntartásához még több külföldi megtakarítás bevonására lesz szükség a tagjelöltekben meglehetően alacsony szintű és rugalmatlan magánmegtakarítások kiegészítésére. A csatlakozók programjai azonban ehelyett - így a magyar is - a belföldi megtakarítások érezhető növelésének lehetőségével számol.

A felzárkózást lassíthatja az új tagok munkavállalóinak jelentős kiáramlása az Európai Unió régi tagországaiba - utal egy másik kockázati tényezőre a jelentés. Bár a korábban csatlakozott országokból viszonylag kevés munkavállaló indult útnak az EU más államaiba, a soron következő bővítésnél más hatása lehet az ezúttal jelentősebb bérkülönbségeknek és a kulcsfontosságú uniós munkapiacok közelségének.

Az unió a termelési tényezők - így a munkaerő - és a termékek rugalmas piacainak kialakítását, valamint egy stabil monetáris politika megteremtését is szorgalmazza annak érdekében, hogy a felzárkózás és a tagjelölt országokban folytatott dezinflációs politika ne kerüljenek konfliktusba egymással.