Trendforduló, vagy átmeneti kilengés

A folyó fizetési mérleg, valamint a külkereskedelmi forgalom alakulása nyomán úgy tűnik, hogy az egyensúly alakulására vonatkozó megállapításaink finomításra szorulnak. Az elmúlt évekre vonatkozó megfigyelések ugyanis azt mutatták, hogy a magyar gazdaság növekedési kilátásainak és külgazdasági egyensúlyának javulása előfeltételezi a globális konjunktúrát. Ebből következett az a megállapítás, hogy a nemzetközi gazdasági centrum növekedési ütemének csökkenése egyaránt fékezi a magyar gazdasági növekedést, valamint rontja az egyensúlyi mutatókat. Az utolsó negyedévben azonban nem ez történt; az egyensúly a külkereskedelmi forgalom és a nemzetgazdaság növekedési ütemének mérséklődése mellett javult.

Az elemzői vélemények nagyobb része a beruházási tevékenységhez kapcsolódó import jelentős visszaesésének tulajdonította a külkereskedelmi egyenleg javulását, azaz nem tekintette a folyamatot trendszerűnek. A külkereskedelem első tíz hónapjáról megjelent összefoglaló adatok közül ezért különösen fontosnak tekinthető a beruházási célú import növekedési ütemének alakulása. Az idei év első tíz hónapjában 14 százalékos export- és 11 százalékos importnövekményt regisztrált a vámstatisztika, amely elmarad az elmúlt évek növekedési ütemétől, de valamelyest magasabb a prognosztizált értékeknél. A mérleg hiánya 2001-ben kedvezőbben alakul a tavalyinál, éves szinten 3,6-3,8 milliárd euró a várható külkereskedelmi passzívum értéke. A hiány mintegy 500-700 millió euróval kisebb mértékben terheli a fizetési mérleget.

Az import legnagyobb része közvetlenül (40 százalék) vagy közvetve (27,5 százalék) exporthoz kapcsolódik. Ebben a körben 10,4 százalékos importnövekedést mértek az első tíz hónapban, míg a kapcsolódó export növekedési üteme elérte a 13,7 százalékot. Az aktívum mintegy 1,3 milliárd euróval nagyobb, mint egy évvel korábban. A külkereskedelmi adatok első tíz hónapjának meglepetése az, hogy a hiányt termelő kategóriák közül egyrészt az energiahordozók, illetve a beruházási célú import növekedési üteme meghaladja az exporthoz kötődő behozatal növekedését (13-13 százalék), míg a fogyasztási célú import emelkedett a legalacsonyabb mértékben (10 százalékkal). A beruházási célú behozatal, valamint az energiahordozók importja tehát növelte a mérleg hiányát (utóbbi esetében a csökkenő világpiaci árak csökkenése az időszak egészében még nem számottevő), míg a forint erősödésének esetleges kedvezőtlen importvonzata nem mutatható ki.

Az egyenleg javulását alapvetően meghatározta az export növekedési ütemének az importhoz képest jelentősen nagyobb értéke. A kivitel növekedését illetően fontos szempontnak tekinthető a gépek, gépi berendezések exportjának 13,5 százalékos növekedése. Kedvező fejlemény más árufőcsoportokba tartozó termékek kivitelének (élelmiszer, ital, dohány) átlagot meghaladó ütemű növekedése (19 százalék). Úgy ítéljük meg azonban, hogy a legfontosabb változás az export országok, országcsoportok szerinti megoszlásában következett be. Miközben az EU-ba irányuló kivitel aránya változatlan maradt az átlagtól kissé elmaradó növekedési ütemmel, jelentős növekedést mértek Franciaország, Belgium, Spanyol- és Írország vonatkozásában. Az export növekvő diverzifikációja, amelyhez a CEFTA-országokkal folytatott kereskedelem jelentős bővülése is hozzájárul, kedvező folyamatnak tekinthető, különösen a jelenlegi külgazdasági környezetben.

Az egyensúly javulására vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a gazdaság és azon belül a külkereskedelem növekedési ütemének csökkenése ellenére javul a külgazdasági egyensúly. A külkereskedelmi forgalom hiánya csökkent, a GDP-hez képest jelentősen, ugyanakkor a beruházási célú import csökkenése nem mutatható ki a várt mértékben. A rendelkezésre álló statisztikai megfigyelések egyelőre nem adnak választ arra a kérdésre, hogy valóban trendfordulónak tekinthető-e az egyensúlyi pozíció látványos javulása. Figyelembe véve azonban a termelékenység jelentős növekedését az elmúlt években, továbbá azon számításokat, amelyek szerint a forint felértékelődése nem haladja meg a feltételezett egyensúlyi árfolyamot, a külgazdasági egyensúly váratlan javulása nem tekinthető szélsőséges kilengésnek. Mivel technikai jellegű tényezők (készletezés) is befolyásolják az egyes hónapok értékeit, egyelőre nem lehetséges a következő évek jellemző mérleghiányának nagyságát megállapítani, illetve a korábban készült prognózisokat jelentősen módosítani. Elfogadhatónak tűnik ugyanakkor az a megállapítás, hogy a nemzetközi gazdasági visszaesés az előrejelzésekhez képest kisebb kockázattal, illetve külgazdasági egyensúlyromlással fog járni. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük a folyó fizetési mérleget trendszerűen, de a vártnál nagyobb mértékben javító egyenlegek aktívumát is.

A GAZDASÁGI MINISZTÉRIUM KÖZGAZDASÁGI ELEMZŐ KÖZPONTJÁNAK GAZDASÁGI ELEMZŐJE