Az elmúlt időszakban két jelentősebb tényező határozta meg a kereskedelmi mérleg egyenlegének alakulását a közép- és kelet-európai gazdaságokban. Az egyik a lassú globális növekedés és ezzel párhuzamosan a kelet-európai termékek iránt a fejlett gazdaságokban mérséklődő kereslet, amely az egyes gazdaságokat eltérően érintette, függően az export termék- és földrajzi szerkezetétől, valamint az ár- és költség-versenyképesség alakulásától. A fejlettebb kelet-európai gazdaságokban ugyanakkor az export növekedésének mérséklődésével az import is csökkent, közvetlenül a kivitel magas importtartalma, közvetve pedig a GDP lassuló növekedése miatt.

A kereskedelmi mérlegek kisebb romlásának másik oka a belföldi kereslet növekedése, amelynek szerkezete - és ennek megfelelően fenntarthatósága - eltér az egyes gazdaságok között. A gazdaságok többségében a belföldi kereslet növekedésében a magán- és közösségi fogyasztás bővülése játszotta a döntő szerepet, ugyanakkor a balti gazdaságokban, Szlovákiában, Bulgáriában és Csehországban a magánberuházások növekednek dinamikusan.

A kiváltó okokban jelentkező eltérések következtében a régió gazdaságait a kereskedelmi mérleg alakulása alapján három eltérő csoportba lehet osztani. A közép-európai gazdaságokban a kereskedelmi mérleg hiánya összességében alig változott, esetenként enyhén csökkent, köszönhetően az export és az import növekedési üteme között fennálló pozitív és alig változó résnek. Ezekben a gazdaságokban a kereskedelmi mérleg egyenlegének alakulását elsősorban a lassuló növekedés közvetlen és közvetett hatásai magyarázzák: a kivitel bővülési ütemének exogén okok miatt bekövetkező mérséklődését az import még erőteljesebben lassuló növekedése kísérte.

Az említett mintától csak Szlovákia tért el, ahol a belföldi kereslet (különösen a közvetlen külföldi tőkebefektetések által ösztönzött beruházások) erőteljesen bővült, és kisebb mértékben a Cseh Köztársaság, ahol szintén a közvetlen tőkebefektetések beáramlása tartotta az export növekedési üteméhez közeli szinten az importkereslet bővülését. Lengyelországban a kereskedelmi mérleg javulása mögött elsősorban a lanyha belföldi kereslet áll, míg Szlovéniában a beruházások lassuló növekedése, amely rendkívül érzékenyen reagál a külső konjunktúra változására.

A balti gazdaságok alkotják a legheterogénebb csoportot a kereskedelmi mérleg alakulása szempontjából. A legnyitottabb gazdaság, Észtország a közép-európai mintát követi: tavaly az export csökkent, miközben a megelőző évben még 30 százalékkal bővült, de ezt az importkereslet hasonló mértékű visszaesése követte (2002-ben azonban az export és az import is már közel 10 százalékkal bővülhet).

A másik két gazdaságban a kereskedelmi mérleg eltérően alakult, és jelentős hiányt halmoztak fel a gazdaságok. A kereskedelmi mérleg eltérő alakulásának egyik oka, hogy nem olyan nyitottak és eltér kereskedelmük földrajzi szerkezete az észttől, és ennek megfelelően őket kevésbé érintette a külső körülmények kedvezőtlenebbé válása az elmúlt években. A másik eltérés, hogy szemben Észtországgal a belföldi kereslet erőteljesen bővült, és ez az importkereslet gyors növekedésében csapódott le.

A délkelet-európai gazdaságokban alakul a kereskedelmi mérleg a legkedvezőtlenebbül, mert itt mind az export növekedése, mind az import alakulása eltér az első két csoportétól. Ezen gazdaságok exportjának növekedése erőteljesen lassult 2001-ben, és ez a folyamat az idén is jelentkezik. Ebben szerepet játszik az export alacsony versenyképessége és erőteljes függése a ciklikus tényezőktől, valamint annak földrajzi szerkezete is: pl. a román és bolgár kivitelben meghatározó súllyal szerepel Törökország, ahol a valutaválságot követő termelés- és keresletcsökkenés jelentősen mérsékelte az importkeresletet. Ezen gazdaságok exportja érzékenyebb a külső importkereslet változására, és az EU importkeresletének csökkenése erőteljesebb kedvezőtlen hatással volt a kivitel növekedésére, mint a közép-európai gazdaságokban.

Az export lassuló növekedésével szemben a belföldi kereslet a gazdaságok többségében növekszik. Ezt Bulgáriában a beruházások rendkívül erőteljes bővülése okozza, amiben a közvetlen tőkebefektetések növekedése, valamint a korábban elhalasztott magánberuházások bővülése jelentkezik, Romániában a lazuló jövedelem- és fiskális politika miatt bővülő magán- és közösségi fogyasztás az ok, míg Horvátországban az említett tényezők együttesen. Ennek eredményeképpen az export mérséklődő ütemű növekedését ezen államokban - Románia kivételével - az importkereslet gyorsulása kísérte, ami a kereskedelmi mérleg hiányát erőteljesen, GDP-arányosan esetenként két számjegyűre növelte.

A kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg alakulása Oroszországban és Ukrajnában eltér a már elemzett három csoporttól, mert a két gazdaság kereskedelmében meghatározó súlya van a nyersanyagok exportjának, és így a kereskedelmi mérleg egyenlege döntően a cserearányok változásának függvénye. Az export 2000-ben megfigyelt erőteljes növekedése 2001-ben megfordult, s Oroszországban és kisebb mértékben Ukrajnában is tavaly és az idén az export csökkenése várható az olaj-, illetve a nyersanyagárak számukra kedvezőtlen alakulása miatt.

A két gazdaság az exogén körülmények kedvezőtlenebbé válására eltérően reagál, mert az import az exporttal összhangban lassult Ukrajnában, míg Oroszországban jelentősen növekszik, köszönhetően elsősorban a reáljövedelmek bővülése miatt növekvő magánfogyasztásnak. A kereskedelmi és folyó fizetési mérlegek korábban jelentős többletei 2002-ben tovább apadnak: így Oroszországban az export 2002-ben még jobban mérséklődik, mint tette 2001-ben, és ez a kereskedelmi és folyó fizetési mérleg korábbinál jóval kisebb többletét eredményezi.

A kereskedelmi mérleggel szemben a folyó fizetési mérlegek egyenlegeiben kisebb változás jelentkezik, kivéve azon gazdaságokat, amelyekben erőteljes a belföldi kereslet bővülése: a térség gazdaságaiban Szlovákiát, Litvániát és Romániát leszámítva a folyó fizetési mérleg egyenlege 2001-ben alig változott a megelőző évhez képest, és nem várható jelentősebb változás az idén sem. A változatlan egyenleg mögött elsősorban a kedvező, esetenként javuló kereskedelmi mérleg egyenlege áll, amelynek döntő szerepe van a folyó fizetési mérleg egyenlegének alakításában.

Ez alól kivételt csak Észtország és Horvátország képez, ahol erőteljesen elválik egymástól a kereskedelmi és folyó fizetési mérleg egyenlege, de itt a kedvezőtlen kereskedelmit semlegesíti a szolgáltatásokból eredő többlet. A folyó fizetési mérleg egyenlege most sokkal kedvezőbb, mint a korábbi években azokban a gazdaságokban, ahol jelentős hiány volt (Lengyelország vagy Horvátország), növekvő mértékű azokban a gazdaságokban, amelyek kötött árfolyamrendszert alkalmaznak (a Baltikum és Bulgária), és növekszik ott is, ahol jelentős a közvetlen tőkebefektetések növekedése miatt a magánberuházások bővülése (Csehország, Szlovákia), vagy a jelentős jövedelemkiáramlás miatt a fogyasztás bővülése (Magyarország, Románia).

A folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulása 2001-ben és a várható változások 2002-ben két jelentősebb szerkezeti elmozdulásra hívják fel a figyelmet. Az egyik a szolgáltatások egyenlegében jelentkező többlet enyhe növekedése, amely elsősorban a növekvő turisztikai bevételhez, illetve transzferjellegű fizetésekhez kapcsolódik. A szolgáltatások növekvő többlete jelzi a szektorban az elmúlt években bekövetkezett modernizálódás hatását.

A másik fontos szerkezeti tényező a közvetlen tőkebefektetések növekvő hatása a folyó fizetési mérleg egyenlegének alakulására. Az egyik tényezőt már említettük: azon gazdaságok, amelyekben jelentős volt a közvetlen tőkebefektetések növekedése, a beruházások bővülését tapasztalták, ami kihatott az importkereset alakulására.

Másfelől a közvetlen tőkebefektetések nagyságának és állományának növekedése a profitrepatriálás növekedéséhez és a jövedelemegyenleg szerepének felértékelődéséhez vezetett számos gazdaságban. Azon gazdaságok, ahová az elmúlt 2-3 évben jelentős közvetlen tőkebefektetés érkezett (Csehország, Bulgária, Szlovákia), növekvő mértékű kiáramlással szembesülnek a jövedelemegyenlegen belül, hasonlóan a már korábban Magyarországon, Lengyelországban és Észtországban tapasztaltakhoz. Azonban a közvetlen tőkebefektetések növekedésében élenjáró gazdaságok a leírt folyamatok elején vannak , és ezért jelentős folyó fizetési mérleghiánnyal kell szembenézniük, hacsak nem javul jelentősen a kereskedelmi mérleg egyenlege.

Az Iceg európai központja