Gazdasági elit: balra néznek, jobbra néznek

Mindjárt itt az önkormányzati választás, amely a gazdasági elit számára is meghatározza előrelépésük, fejlődésük lokális koordinátáit. A gazdasági élet vezető szereplői közül számosan az országos politika világában is megtalálják az érdekérvényesítéshez a kövezett utakat, de helyi viszonyok között, a városukban, a megyéjükben szinte mindegyiküknek adódnak lobbizási lehetőségei. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy kik jutnak hatalomra a helyhatóságokban, milyen fejlesztési törekvések valósulnak meg, milyen gazdasági körülmények jönnek létre a következő négy évben. A városokban - ahol a gazdaság irányítóinak túlnyomó többsége él - a jelentősebb pártok indítanak polgármester- és képviselőjelölteket, akiknek általában nagyobb esélyük is van a győzelemre, mint a független személyiségeknek. Érdemes lehet megvizsgálni, milyen erőpozícióban vannak most a pártok, merrefelé orientálódnak a gazdasági elit tagjai.

Jelenleg e csoport körében az MSZP-t támogatják a legtöbben, s a Fidesz áll a második helyen. A szocialista pártnak 35 százalékos tábora van, a fiatal demokraták mögött 26 százalékuk áll. A két párt erőviszonya, helyezése és támogatottsági aránya nagyjából megfelel a felnőtt népesség körében tapasztalható adatoknak (ami egyébként 38 és 27 százalék). A sorban harmadik, bár erősen lemaradt SZDSZ-nek viszont egy kicsivel erősebbek a pozíciói ebben a rétegben, mint a lakosság teljes egészében: itt 7, ott 3 százalék. A többi párt majdhogynem eltűnt a gazdaság irányítói számára: még a Centrum és a MIÉP képviselteti magát 2-2 százalékkal. Elég nagy azok aránya, akik valamilyen ok miatt nem tervezik meg a kedvelt pártjukat. Vagy azért nem - 6 százalék -, mert bizonytalannak ítéli magát, vagy azért - 17 százalék -, mert titkolja preferenciáit. A pártszimpátiák elrejtése a parlamenti választások előtt eszkalálódott, a titkolózók aránya napról napra bővült. Az érzelmektől felhevült politikai légkör nem kedvezett a pártok melletti kiállásnak, az őszinte és nyílt válaszoknak. Akkor főképpen a baloldali formációk támogatói voltak azok, akik nem vallották be politikai hovatartozásukat. A rejtőzködő választói magatartás feltérképezése azóta folyamatosan foglalkoztatja a kutatókat, annál is inkább, mert ez a jelenség most is megfigyelhető. A politikai beállítódásokat feltáró kérdések alapján megállapítható, hogy a gazdasági elit pártpreferenciát eltitkoló tagjai nagyjából fele-fele arányban sorolhatók balra, illetve jobbra. Így ők sem rendezik át a fennálló erőviszonyokat, azaz mindenképpen az MSZP a domináns párt a gazdasági csúcsvezetők körében. E réteget egyébként nagyon erős politikai aktivitás jellemzi, 85 százalékuk egy mostani választás biztos résztvevőjének tekinti magát. A gazdasági elit kétharmada szerint jelenleg az MSZP a legerősebb párt. Ez a meglátás nem csupán a szocialisták szimpatizánsai körében elterjedt - ott szinte mindenki így értékeli az erőviszonyokat -, hanem a Fidesz támogatóinak négytizedére is jellemző.

Bár a kormány száznapos programja inkább a társadalom alsó és középső rétegeinek, a gyermekeseknek, a nyugdíjasoknak és egyes ágazatoknak adott anyagi többletet, a gazdasági döntéshozók is elégedettek a miniszterelnökkel és kabinetjével. A kormánytagok átlagos alkalmassági mutatója - egy százfokú skálán - 57 pont. Mivel a tárcák vezetői az elmúlt hónapokban döntéseikkel véleményalkotásra késztethették a gazdasági elit tagjait, ez a közepest meghaladó pontszám nem annyira a megelőlegezett bizalmat, mint inkább a tényleges teljesítményt takarja. A miniszterelnök rátermettségét, felkészültségét kormánya egészénél valamivel kedvezőbben értékelik (61 pont). A gazdasági szférát meghatározó miniszterekről is kedvező véleményt fogalmaztak meg az elit tagjai. László Csaba és Kovács Kálmán 60, Csillag István 54 pontot kapott. Az említett személyektől a következő egy évben relatív többségük olyan gazdasági környezet megteremtését várja, amelytől az ország előbbre jut. Több mint négytizedük - 45 százalékuk - azt reméli, a közeljövőben javulni fog az ország gazdasági helyzete. Ennél kisebb hányaduk - 24 százalékuk - stagnálásra számít, s 23 százalékuk feltételezi azt, hogy rövid távon kedvezőtlen változások várhatóak a gazdaságban. Valamivel derűlátóbbak, amikor a saját pénzügyi helyzetük jövőbeni alakulására gondolnak. Felerészük pozitív változásokban bízik, 25 százalékuk szerint nem lesz változás egzisztenciájukban, míg 17 százalék helyzete romlását is el tudja képzelni. Ha nem egy évre, hanem kettőre vagy annál többre figyelnek, akkor az EU-csatlakozás fontosságára és szükségességére kerül a hangsúly. Csaknem héttizedük - 68 százalékuk - úgy véli, hogy az integráció alapvetően előnyökkel jár az ország számára. Mint ahogy hasonló nagyságrendben - 63 százalékuk - abban is egyetértenek, hogy a magyar gazdaság fejlődésének egyik legfontosabb módja a külföldi tőke bejövetelének és itteni aktivizálásának támogatása.

(Az adatok a Szonda Ipsos által havi rendszerességgel végzett közvélemény-kutatásokból származnak. E vizsgálatokban augusztusban 1500, szeptemberben 2000 embert kérdeztek meg, akik együttesen az ország felnőtt népességét reprezentálják. A gazdasági elitet beosztásuk, alkalmazottaik száma, vagyoni helyzetük, egzisztenciális pozíciójuk figyelembevételével határoztuk meg. Az értelmezésnél - a nagyobb statisztikai érvényesség miatt - az említett két vizsgálat összevont adatait használtunk.)