A természeti erőforrások átka: van megoldás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságJelenleg számos, ásványi lelőhelyekben gazdag vagy jelentős készpénzbevételekkel bíró ország van korrupt vagy elnyomó rezsimek szorításában, esetleg fegyveres konfliktus által feldúlt állapotban. Ez a probléma utólag úgy vált ismertté, mint az "erőforrások átka". Most azonban kibontakozott egy széles körű mozgalom az erőforrások kezelésére.
A Global Witness, egy brit, nem kormányzati szervezet (NGO) úttörőként lépett fel, amikor kampányt indított Thaiföld és Kambodzsa határának lezárásáért, hogy megakadályozza a vörös khmer rezsim szálfaexportját, ezzel elzárva a teak és más, ritka keményfafélék eladásának útját. Az ebből eredő bevételkiesés kulcsszerepet játszott a népirtó szervezet megbuktatásában. A Global Witness később Angola gyémántkitermelése felé fordult, és kampányt hirdetett a válság sújtotta térségek gyémántexportja ellen, ami elvezetett a Kimberleyről elnevezett eredetigazolási eljáráshoz. Tavaly a Global Witness - világszerte több mint hatvan társszervezetével - kampányt indított a "Közöld, mit fizetsz" (Publish What You Pay) mottó jegyében azzal a céllal, hogy a természeti erőforrások kiaknázásával foglalkozó vállalatok hozzák nyilvánosságra a fejlődő államok kormányainak teljesített kifizetéseiket. A kezdeményezést felkarolta a brit kormány, és számos bányászati, illetve olajipari vállalat is kedvezően reagált. Magam büszke vagyok, hogy társulhattam a Global Witness "Közöld, mit fizetsz" kampányához. Ez a kezdeményezés csak az első lépcső az erőforrásátok kezelésében.
A kormányoknak is nyilvánosságra kell hozniuk, hogy mit kapnak, és el kell számolniuk a kapott összegek felhasználásával. Ez az, amit a "Kaszpi Jövedelemfigyelő" (Caspian Revenue Watch) is el kíván érni, amit én is támogatok. A Kaszpi Jövedelemfigyelő a civil társadalom kiépítését tűzte célként maga elé a tengert övező államokban, olyan kutatási, képzési és partnerségi programok keretében, amelyek a kitermelői iparból származó jövedelmeket és azok elköltését lennének hivatva felügyelni. A fokozottabb elszámoltatás jobban hozzájárulhatna az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak teljesítéséhez, mint a legtöbb hasonló kezdeményezés.
A probléma súlyát jól illusztrálja a Csád és Kamerun közötti olajvezeték. A Világbank azzal a feltétellel finanszírozta a projektet, hogy Csád teljes átláthatóságot vállal, és a bevételeket a szegénység csökkentésére fordítja. Egy szigorú felügyeleti mechanizmust dolgoztak ki, amelybe a civil társadalmat is bevonták. Rögvest kiderült, hogy Csád kormánya egy 25 millió dolláros jutalékot eltérített fegyvervásárlásra. Sajnos a felügyeleti mechanizmus lejár, amint az olaj ténylegesen folyni kezd a vezetékben, ezért annak hatályát meg kell hosszabbítani.
Tony Blair brit miniszterelnök a fenntartható fejlődésről a tavaly szeptemberben Johannesburgban tartott világtalálkozón jelentette be a kitermelői iparok áttekinthetőségéről szóló kezdeményezést (EITI - Extractive Industries Transparency Initiative). A természeti erőforrásokból származó bevételek kezelésének nagyobb átláthatósága a G8 idei eviani csúcstalálkozójának nyilatkozatában is követelményként fogalmazódott meg. Ezt követte júniusban egy a brit kormány által rendezett magas szintű tanácskozás, amelyen kormányok, nagy bányaipari és olajvállalatok képviselői, továbbá a nemzetközi pénzügyi intézmények és civil szervezetek megbízottai vettek részt. Az 59 részvevő többsége magáévá tette az EITI elveit. Néhány kitermelő állam arra is vállalkozott, hogy kísérleti tervet hajtson végre, amelyben a kormányok és az összes érdekelt cég nyilvánosságra hozná a jövedelmeket egy a brit kormány által kidolgozott sablon szerint. Az önkéntesek között volt Kelet-Timor, Ghána, Mozambik és Sierra Leone, más természeti kincsekben gazdag államok pedig jelezték, hogy követik a példát.
Ez egy ígéretes előrelépés, bár mindig fennáll a veszélye, hogy az elvek kinyilvánítása és az önkéntes megközelítés csalással végződik. Mozgósítani kell a közvéleményt, hogy a kormányokat és a vállalatokat kötelezni lehessen ígéreteik betartására. A civil társadalom az, amely a folyamatot egyáltalán idáig eljuttatta, és ennek kell még jobban elköteleznie magát, főleg a termelő országokban, hogy fenntartható legyen az előremutató lendület, és szavatolni lehessen az erőforrások egyszer és mindenkorra való kiiktatását.
Copyright: Project Syndicate
