A külföldi bankok a kelet-közép-európai régióban
Az általunk elemzett öt, csatlakozás előtt álló kelet-közép-európai ország (Cseh-, Magyar-, Lengyelország, Szlovákia és Szlovénia, a továbbiakban KKE5) bankrendszerében mára meghatározóvá vált a külföldi tulajdonosok szerepe, Szlovénia kivételével mindenhol meghaladja az 50 százalékot. Ugyancsak Szlovénia kivételével a külföldi bankok száma is jelentősen felülmúlja a hazaiakét. A külföldi banki jelenlét növekedése, a bankpiacok integrálódása az EU-ban is megfigyelhető, azonban annak mértéke messze elmarad a KKE5-régióra jellemző szinttől, a legtöbb országban a külföldi tulajdon aránya a 10-25 százalékos sávba esik. Így összességében a 2004-es bővítést követően számottevően megváltozik a külföldi bankok szerepe az unió belső piacán is.
A KKE5-országokban a külföldi bankok általában többségi tulajdonosként vannak jelen a bankokban, a kisebbségi tulajdonlás csak elvétve jellemző. A vonatkozó szabályozás és az alkalmazott privatizációs technikák hatására a magyar, a lengyel és a szlovák bankrendszer esetében a külföldi pénzintézetek jellemzően leánybankokon keresztül vannak jelen, amiket vagy az állami bankprivatizáció keretében vásároltak, vagy pedig zöldmezős beruházás formájában hoztak létre. Némiképp eltérően az 1992-es cseh banktörvény a külföldi bankok csehországi fióknyitásának is ösztönzést adott, így itt a letelepedett külföldi bankfiókok száma több mint kétszerese a másik négy országban együttvéve letelepedett fiókokénak. Szlovéniában csak egy példa volt arra, hogy privatizáció keretében lépett külföldi bank a bankpiacra, itt inkább a már eleve magántulajdonú pénzintézeteket vásárolták fel a külföldi befektetők.
Ha a külföldi bankok szektorbeli súlyát a pénzintézet jegyzett tőkéjén, mérlegfőösszegén vagy hitelezésből való részesedésén keresztül vizsgáljuk, eltérő mértékű, de minden esetben határozott külföldi dominanciát tapasztalunk. Cseh-, Magyar- és Lengyelország esetében a jegyzett tőkén belüli külföldi tulajdoni hányad már 2000-ben meghaladta az 50 százalékot, és 2002-re tovább nőve rendre 82, 78, ill. 61 százalékot ért el. Szlovákia esetében a külföldi tulajdon térnyerése 2000 és 2002 között gyorsult fel. 2000 végén még csak 28 százalék volt a külföldi tulajdon aránya, ami 2002 végére 85-re nőtt, amivel Szlovákia bankszektora a régió leginkább külföldiek által dominált szektorává vált. Szlovéniában 2002 volt a tulajdoni struktúra átalakulásának éve, amikor egy év alatt megduplázódott a külföldi tulajdon aránya. Ezzel együtt a 2002. végi 33 százalékos külföldi tulajdoni hányad messze elmarad a többi négy országra jellemző szinttől.
A külföldi bankok aktivitásuk alapján - Szlovénia kivételével - a tulajdonosi struktúrát meghaladó mértékben dominálják az öt ország bankszektorát, ami az egyes pénzintézetekben megmaradt kisebbségi belföldi tulajdonlás következménye. Ugyanakkor nem mutatható ki érdemi különbség a bel- és külföldi bankok kockázatvállalási hajlandósága között, a belföldi magánszektornak nyújtott hitelek állománya mind az öt ország esetében kb. azonos részt képvisel a banki mérlegfőösszegeken belül.
A KKE5-országok nyitott jellegének megfelelően a leánybankokon, ill. bankfiókokon keresztüli tulajdonosi jelenlét mellett a külföldi pénzintézetek határokon átnyúló szolgáltatások keretében is jelen vannak a KKE5-országok piacain. A BIS-nek jelentő külföldi bankok adatai alapján a KKE-régióba irányuló határon átnyúló szolgáltatások közül a vállalati hitelezés a legjelentősebb, 2002-ben az egyes országok esetében a teljes szolgáltatási volumen 38-58 százaléka volt a vállalatoknak nyújtott közvetlen külföldi hitel. Ettől elmaradva, de szintén komoly volument jelent a határon átnyúló bankközi hitelnyújtás, ami az egyes országokban a szolgáltatások 20-40 százalékát tette ki. A KKE5-országokba irányuló határon átnyúló szolgáltatást végző bankok földrajzi megoszlása nagyon koncentrált. Hat európai uniós tagállam - Ausztria, Belgium, Francia-, Német-, Olaszország és Hollandia - bankjai nyújtják a külföldi bankszolgáltatások 75 százalékát Lengyelországban, míg ugyanezen hat ország bankjainak részesedése 80 és 90 százalék között mozog a másik négy országban.
