Fizetés határok nélkül - pénzforgalom az EU-ban

A fejlett országokban a készpénzt és a bankszámlapénzt is széles körben használják a pénzforgalomban. Az egészen kis összegű műveletektől eltekintve a fogyasztók számára mindkét fizetési forma reális választási lehetőség, hiszen az átutalás, beszedés, bankkártyahasználat költsége általában alacsony, legalábbis nem túlzottan magas a készpénzfizetésekhez képest. Ugyanez igaz az euróövezetre az egyes államok határain belül, de a tagországok közötti forgalomban a különböző készpénz nélküli fizetési módok választéka szűkös, a szolgáltatás ára általában - a legutóbbi időkig - kirívóan magas, a szolgáltatás minősége pedig meg sem közelíti a belföldön megszokott szintet. Az egységes belső piac a fizetési szolgáltatások jelentős szegmensében tehát még nem alakult ki.

A fizetési forgalom szerkezete lényeges különbséget mutat az euróövezeten belül a belföldi és a tagországközi forgalomban. Amíg a tagországok között a kártyás műveletek teszik ki a forgalom négyötödét, a belföldi forgalomban sokféle fizetési módot alkalmaznak, és az azok közötti arány viszonylag kiegyensúlyozott. Az átutalások nagyarányú használatát, a beszedési megbízások térnyerését az igénybe vehető szolgáltatások magas ára és gyatra minősége nagymértékben akadályozza.

Az átutalási forgalom nagy része az EU-tagországok között még ma is levelező banki számlák igénybevételével zajlik. A különböző országokban működő bankok számlát nyitnak egymásnál, és az adott országba tartó forgalmat azon keresztül továbbítják. Egy valutaövezeten belül - főleg, ha az adott piacon viszonylag sok bank tevékenykedik - többnyire fizetési rendszereken keresztül bonyolítják le az elszámolásforgalmat. A bankközi fizetési rendszerek nagyszámú fizetési művelet gazdaságos elszámolása céljából alakultak ki, igénybevételükkel a bankközi elszámolásforgalom egyszerűbb és átláthatóbb, mint a levelező banki kapcsolatokban.

A nagy összegű, illetve sürgős fizetési műveletek lebonyolítását az euróövezetben 1999 januárja óta két fizetési rendszer is segíti: a jegybankok által működtetett TARGET (az euró valós idejű bruttó elszámolási rendszere), valamint az Euró Banki Társulás Euro 1 rendszere. A kis összegű fizetési forgalomban a nemzetközi kártyatársaságok mellé csak 2003-tól csatlakozik a nagy tömegű fizetési műveletek bankközi elszámolására kidolgozott STEP 2 fizetési rendszer, amihez az év végére várhatóan a tizenötök minden bankja képes lesz kapcsolódni.

Jogos a kérdés, hogy miért kellett az EU-bankok számára tucatnyi esztendő az egységes euró-pénzforgalmi térség (SEPA) kialakítására. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament a kilencvenes években többször foglalkozott a tagországok közötti átutalások kérdésével. 1997-ben irányelv (az irányelvek előírásait a tagországoknak jogrendjükbe be kell építeniük) született a tagországok közötti átutalásokról. Ez előírta, hogy az átutalások időigénye nem lehet hosszabb hat napnál (az euró az irányelv elfogadásakor még nem létezett!), és meghatározta az ügyfelek tájékoztatásának minimumkövetelményeit, valamint a közvetítő bankok feladatait és felelősségét. Sőt, amennyiben az átutalás a vállalás szerinti időpontra nem érkezik meg a jogosulthoz, a küldő bank azonnal köteles meghatározott összeget az átutaló rendelkezésére bocsátani. Az európai hatóságok ismétlődően sürgették az átutalások költségének csökkentését, hiszen egy száz eurónak megfelelő átutalás átlagos díja az elmúlt évtizedben makacsul 20-25 euró körül alakult. A banki szolgáltatások színvonalának emelése három területen is változtatást igényel:

- a bankoknak felül kell vizsgálniuk belső munkafolyamataikat, az ügyfélkapcsolatban használt formanyomtatványokat, elektronikus adatcserét, és ezeket hozzáigazítani az automatizált tranzakciófeldolgozás követelményeihez;

- minden banknak alkalmaznia kell az európai fizetési forgalmat elősegítő szabványokat. Ezek részben technikai (számlaszám, üzenetformátumok stb.), részben eljárásokat leíró szabványok (meghatározott szolgáltatási színvonal-kritériumok, díjelszámolás módszere);

- ki kell választani azt az infrastruktúrát, amit az EU-bankok igénybe vesznek az átutalások elszámolására, és azon a rendszeren keresztül minden bank címezhetőségét biztosítani kell.

A politikusoktól és a hatóságoktól érkező számos figyelmeztetés ellenére sokáig nem következett be gyökeres változás az átutalások terén. Az EU-bankok kevés figyelmet szenteltek a kérdés politikai dimenziójának, inkább rövid távú üzleti szempontjaikat hangoztatták. A tagországközi műveletek volumene egyelőre alacsony, alig haladják meg a belföldi forgalmak 1 százalékát, még 1999-ben is úgy vélekedtek, hogy ezen a területen korai lenne nagymértékben beruházni. 2001-ben azonban a hatóságok nyilvánvalóvá tették, hogy az euró készpénz bevezetése után az egységes euró-pénzforgalmi térség kialakítása nem halogatható. A továbblépés konkrét módját illetően az Európai Központi Bank, illetve az Európai Bizottság és az Európai Parlament álláspontja eltért egymástól. Az EKB szerint a költségszínvonal csökkenését a díj csökkentés előfeltételezi. 2004 végéig felkészülési időt adott volna a kétféle díjszabás egységesítésére. Arra figyelmeztettek, hogy költségcsökkenés hiányában a bankok a belföldi fizetési szolgáltatások díjának emelése révén fogják kieső díjbevételeiket pótolni, ami a fogyasztók számára hátrányos. Ezzel szemben az Európai Parlament és az Európai Tanács radikális megoldást választott, megítélésük szerint határozott szabályozással kell a bankszektort rászorítani gyakorlatának megváltoztatására. Az Európai Parlament és az Európai Tanács

2001. decemberében elfogadott, 2560/2001-es számú rendelete (a rendelet szabályai a tagországok belső jogában közvetlenül hatályosak) a legfeljebb 12 500 eurós kártyás műveletekre 2002. július 1-jétől kezdődően, a hasonló összegű átutalásokra 2003. július elsejétől - belföldön, illetve tagországközi viszonylatban - azonos díj alkalmazását írja elő. A rendelet előírja a nemzetközi számlaszám (IBAN) és a SWIFT BIC bankirányító kód alkalmazását és feltüntetését a megbízásokon és a bankszámlakivonaton. A fenti értékhatár alatti értékű műveleteket mentesítették a fizetési mérleg jogcímezés adminisztratív terhe alól. A rendeletet nem árszabályozás, hanem a belső piac egyes régiói közötti diszkrimináció tilalma.

Az EKB 2001 novemberében kiadott jelentésében (Út az euróátutalások integrált infrastruktúrájához) kulcsfontosságúnak nevezte egy a bankszektor egészét képviselő hiteles szerveződés létrejöttét, ami képes arra, hogy megjelenítse a pénzforgalmi iparág érdekeit, és egyfelől tárgyalópartnere az EU hatóságainak, másfelől képes megállapodásokat kötni a bankszektor képviseletében, és azok betartását is el tudja érni. A 2560/2001. számú rendelet komoly ösztönzést jelentett egy ilyen szervezet létrehozására. Az Európai Pénzforgalmi Tanácsot három európai bankszövetség, a kereskedelmi bankokat tömörítő Európai Bankföderáció, az Európai Takarékbanki Csoport és az Európai Szövetkezeti Bankok Társulása hozta létre 2002. június 17-én. Az új csoportosulás jelmondata:

"Mi, európai bankok és hitelintézeti társulások

- osztozunk abban a jövőképben, hogy az euróövezet pénzforgalma belföldi fizetési forgalom;

- egyesítjük erőinket e jövőkép megvalósítására az európai fogyasztók, az ipar és a bankok érdekében, ezért

- létrehozzuk az egységes pénzforgalmi térséget."

A tanács céljai között szerepel közös álláspont kialakítása az alapvető pénzforgalmi szolgáltatásokat illetően, a szabványosítás számára a stratégiai irányok meghatározása, a követendő gyakorlat meghatározása, mindezt annak érdekében, hogy a kezdeményezés a bankszektor kezében maradjon, és inkább önmagukat szabályozzák a bankok, mintsem hogy kitegyék magukat az állami szabályozásnak.

Az Európai Pénzforgalmi Tanács folyamatos párbeszédet folytat az Európai Parlamenttel, az Európai Bizottsággal, a Központi Bankok Európai Rendszerével, a bankok ügyfeleit képviselő ipari, kiskereskedői, kisvállalkozói és fogyasztói szervezetekkel.

A pénzforgalmi tanács háromszintű szervezet, melyben a felső szintű döntéshozatal mellett szakmai bizottságok és munkacsoportok működnek. Ez utóbbiak készítik el azokat az anyagokat, amelyeket a szakmai bizottságok megtárgyalnak, és amiket végső soron a közgyűlés fogad el. Az Európai Pénzforgalmi Tanácson belül egyelőre öt munkabizottság alakult.

A fogyasztói és üzleti követelmények munkabizottság átutalás munkacsoportjának keretében már két fontos határozat született az elmúlt időszakban:

- a Credeuro határozat a tagországközi euróátutalások hatékony teljesítésének szabályait rögzíti. A Credeuro az európai átutalási alapszolgáltatás, ami megköveteli a megbízások befogadását követő három napon belüli teljesítést;

- az ICP (bankközi fizetési konvenció) a műveletek díjazására vonatkozó megállapodás, ami lehetővé teszi a megbízásban szereplő összeg maradéktalan jóváírását a kedvezményezett számláján. Az átutaló bankja szokásos (belföldi) átutalási díját számíthatja fel, de a kedvezményezettnek csak akkor számítanak fel költséget, ha ez az ő országában szokásos. A közvetítő bankok díjazásában a részt vevő bankoknak egymás között kell megállapodniuk.

A fogyasztói és üzleti követelmények bizottság páneurópai beszedés munkacsoportja új fizetési mód előkészítésén munkálkodik. Ez a beszedés nem azonos egyik országban működő beszedés fizetési móddal, hanem egy új konstrukció, amit az egyes országok bankközösségei átvehetnek belföldi alkalmazásra is. A páneurópai beszedési megbízást a fizetésre kötelezett fél felhatalmazása alapján a jogosultak kezdeményezik.

Az infrastruktúra-munkabizottság fő feladata az egységes páneurópai klíringház (PE-ACH) kereteinek kialakítása, ami átutalások és beszedések feldolgozására egyaránt alkalmas. A PE-ACH keretében a ma elkülönülő országos pénzforgalmi rendszereket három lépésben kívánják integrálni. Először nemzetközi átutalások kerülnek elszámolásra, a belföldi rendszerek párhuzamosan tovább működnek. Második lépcsőben az egységes eurófizetési térséget a PE-ACH biztosítja, öszszeköti a belföldi és a tagországközi fizetési forgalmat. Végül teljesen integrálttá válik az európai elszámolási infrastruktúra. Az integráció eszközeként a koncentrikus szolgáltatási szint modell szolgál. A különböző helyi piaci igények kielégítése érdekében elszámolási alkörök jöhetnek létre megfelelő szolgáltatási kódok alkalmazásával, ami a helyi konvenciók tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi, hogy a belföldi elszámolásforgalmat is a PE-ACH-re tereljék át. Ez fontos vonása az új rendszernek, mivel a gazdaságos működéshez szükséges kritikus tömeget jelentő forgalom csak a tagországok belföldi forgalma egy részének bevonásával érhető el.

A munkacsoport azt ajánlja, hogy a PE-ACH legyen országsemleges, nyitott bármely, az övezetbe tartozó bank részvétele és tulajdonszerzése előtt, minden, engedéllyel rendelkező bank lehessen tulajdonos vagy használó. A helyi klíringházak a PE-ACH igénybevételét segítő szolgáltatóként juthatnak szerephez, a jegybankok pedig mint használók, és mint a használatot előmozdító szolgáltatók egyaránt szerepet játszhatnak. Az Euróbanki Társulás (ABE-EBA) STEP 2 rendszere az első PE-ACH szolgáltató. A STEP 2 megteremtése utáni közvetlen cél a pénzintézetek minél szélesebb körének bekapcsolása a rendszerbe mind a küldői, mind pedig a fogadói oldalon.

Az egységes európai infrastruktúra költségmegtakarítást eredményezhet. Ugyanakkor a munkabizottság egyik dokumentuma rámutat arra, hogy a bankközi fizetési forgalom költségének mindössze 10 százaléka a fizetési rendszerek díja, ezért nagyon fontos a bankon belüli folyamatok hatékonyságának javítása is.

A kártya-munkabizottság a kibocsátás, elfogadás és feldolgozás kérdésköreit külön kezeli. Kártyaforgalom szempontjából az egységes eurófizetési térség a 25 tagú EU-t és a három tagjelöltet jelenti.

A bizottság egyik fő feladata a csalások elleni erőteljes védekezés megszervezése. Különösen fontos a tagországok közötti együttműködés elmélyítése, hiszen a csalások többnyire a nemzetközi fizetési forgalomban fordulnak elő. Egy másik fontos cél az EMV (intelligens kártyák; Europay, MasterCard, VISA) szabvány mélyebb specifikációjának kidolgozása, annak érdekében, hogy az intelligens kártyák területén is maradéktalanul érvényesülhessen az egységes piac. A kártyapiac fejlődésének egyik feltétele a nemzeti alapon megszervezett kártyafeldolgozás konszolidációja és elszakadás az országkeretektől.

A részt vevő bankok abban is megállapodtak, hogy egyeztetett álláspontot képviselnek a hatóságok, valamint a nemzetközi kártyatársaságok fórumain is.

A végponttól végpontig automatizált tranzakciófeldolgozási munkabizottság (E2E STP) feladata a szabványosítási tevékenység irányítása. A technikai szabványokat az európai bankok szabványügyi szervezete (ECBS) készíti el, a munkabizottság feladata az iránymutatás és az üzleti konvenciók formába öntése. Az elmúlt időszakban a munkabizottság bevezetési útmutatót készített a Credeuro- és az ICP- konvenciókhoz.

Határozat született a pénzmosás elleni szervezet, a FATF újabb speciális, VII. számú ajánlásának való megfelelésről. Ez előírja, hogy különös figyelemmel kell kezelni a nemzetközi forgalomban név- és lakcím-, valamint számlaszámadatok nélkül érkező fizetési megbízásokat. A munkabizottság szerint az EU-n belüli pénzforgalom belföldi forgalom tehát, azt javasolják, hogy mint ilyen ne tartozzék az ajánlás hatálya alá.

A készpénzmunkacsoport feladatai is szerteágazóak. A készpénz a társadalom számára drága, ráadásul a készpénzforgalom költségeit legnagyobbrészt a bankok viselik. Ezért törekednek a készpénzhasználat visszaszorítására, a készpénz-forgalmazási terveket javasolják összehangolni a kártyarendszerek fejlesztésének tervével. Csökkenteni szeretnék a készpénzhasználat költségeit is a készpénzforgalmazás és -feldolgozás gyakorlatának európai szintű egységesítésével, a készpénzforgalmazás határon át nyúló végzését akadályozó feltételek felszámolásával.

Habár az euró bevezetése 2008 előtt nem várható, Magyarország már 2004-ben része lesz az egységes eurófizetési övezetnek. A bankok már 2002-ben kiadták ügyfeleik részére azokat a nemzetközi bankszámlaszámokat (IBAN), amelyek a BIC- (SWIFT rendszerben alkalmazott bankazonosító) kóddal együtt alkalmasak számláik automatizált tranzakció-feldolgozással történő elérésére, ami megkönnyíti az unió más tagországaiba irányuló és onnan érkező átutalások feldolgozását, a banki közvetítés költségeinek csökkentését, a szolgáltatás színvonalának javítása mellett. A magyar bankoknak 2004 végéig képessé kell válniuk arra, hogy a páneurópai klíringházon keresztül az általuk vezetett számlákra pénz érkezzen a Credeuro- és az ICP-konvenciók szabályai szerint.

Az Európai Pénzforgalmi Tanács mintájára megalakult Fizetési Rendszer Fórum bizottságai fogják kidolgozni azokat a megoldásokat, amik a magyar bankrendszer alkalmazkodásának módját meghatározzák.