Az orosz kapcsolat

Az Oroszországgal kapcsolatos elemzések elsősorban a politikai folyamatokra és kilátásokra korlátozódnak, és kevésbé terjednek ki a gazdaságiakra, illetve a közép-európai régió és Oroszország között az átalakuló feltételek mellett várható kapcsolatokra.

Pedig az orosz gazdaság teljesítménye összességében pozitív képet mutat az elmúlt évek folyamatai alapján. A gazdaság növekedése 2003-2004-ben előreláthatólag 5,5-6,5 százalék között alakul majd, köszönhetően az export és a magánberuházások, valamint a fogyasztás dinamikus bővülésének. A gyors gazdasági növekedésen belül enyhén mérséklődik a függés az olajexporttól, bár az olajárbevételek meghatározóak a külső és belső egyensúly szempontjából.

A növekedés ugyanakkor prudens fiskális politikával párosul, aminek eredményeképpen immár ötödik éve pozitív az államháztartás egyenlege, és az államadósság 2000 és 2003 között GDP-arányosan 64-ről 35 százalékra mérséklődött. A szufficites költségvetési egyenleg és a restriktív fiskális politika mellett jelentős szerkezeti változások zajlanak az államháztartásban: az adóterhelés csökkenése (korábban mérséklődő közvetlen adóterhek, 2004-ben csökkenő fogyasztási adók) a kiadások visszafogásával és racionalizálásával párosul. Az olajárak emelkedése lehetővé tette a stabilizációs alap létrehozását, amely függetlenítheti az olajárbevételek hektikus alakulásától a költségvetési bevételeket és az egyensúlyt. A kereskedelmi és a folyó fizetési mérleg jelentős többlete három év alatt megfelezte a devizaadósság GDP-arányos szintjét és háromszorosára növelte az orosz jegybank devizatartalékait. Mindezek mellett nem meglepő a rubel stabilitása, illetve enyhe erősödése.

Az orosz gazdaságpolitika az elmúlt években jelentős szerkezeti reformokkal próbálta a gazdaság versenyképességét erősíteni, az állami beavatkozás mértékét csökkenteni és a külföldi tőkebefektetéseket ösztönözni. Ennek keretében jelentősen egyszerűsödött az adórendszer, és mérséklődött az adóterhelés szintje, elindult a korábbi egypilléres nyugdíjrendszer átalakítása, felgyorsult a bankrendszer konszolidálása és a tulajdonosi szerkezet átrendeződése - növelve a pénzügyi közvetítő rendszer stabilitását.

A kedvező fejlemények mellett jelentős problémákkal is meg kell küzdenie a gazdaságnak. A gyors devizabeáramlás döntő forrása a folyó fizetési mérleg többlete, ugyanakkor a közvetlen tőkebefektetések GDP-arányos beáramlása a feltörekvő országok között az egyik legalacsonyabb. Miközben mérséklődött - de nem döntő mértékben - a tőkekimenekítés és erősödött az említett reformlépések miatt a külföldi tőke érdeklődése az orosz befektetések iránt, a pénzügyi mérleg még jelentős deficitet mutat. A folyó fizetési mérleg többletén keresztül érvényesülő devizabeáramlás másfelől gátolja a dezinflációt, és az infláció immár négy éve a kellemetlenül magas 12-18 százalékos sávon belül mozog.

A szerkezeti reformok területén is van mit tenni. Elkerülhetetlen a hatalmas államapparátus és az ehhez kapcsolódó korrupció visszaszorítása, a banki szabályozás erősítése, a központ és a régiók közötti kapcsolatrendszer átalakítása, a befektetők bizalmatlanságát növelő adminisztratív-politikai célzatú döntések visszaszorítása. Ezek nemcsak a gazdasági növekedés, de a külgazdasági kapcsolatok szempontjából is fontosak lennének.

A hazai gazdaságpolitikának éppen az Európai Unióba történő betagozódás idején kellene nagyobb figyelmet szentelni az orosz gazdaságban zajló folyamatokra. Egyrészt tapasztalatot meríthetne abból, milyen hoszszabb távú növekedési előnyökkel jár a kiszámítható és egyensúly-orientált gazdaságpolitika, a néha fájdalmas szerkezeti reformok végrehajtása. Másrészt érdemes lenne nagyobb hangsúlyt fektetnie a dinamikusan növekvő, jelentős belső fogyasztói piaccal rendelkező és régiónkban is erőteljesen terjeszkedő országgal bonyolódó kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok támogatására, hangsúlyosabb ösztönzésére. Figyelembe kell venni, hogy az orosz gazdaság importkereslete 2003-ban 25 százalékkal bővült, és az előrejelzések 2004-re is közel 20 százalékos emelkedést valószínűsítenek, köszönhetően a változatlanul dinamikus beruházás- és fogyasztásnövekedésnek. A hazai exportőrök számára nyújtott gazdaságpolitikai támogatás fontos eszköze lehet annak, hogy megkíséreljék a korábban elvesztett pozícióik részleges helyreállítását ezen a tágabb kontinensünkön belül is kiemelten dinamikus növekedést felmutató gazdaságban.