Görögország gazdasága igen vegyes képet mutat. Egyfelől - mint a World Economist Forum elemzése megállapítja - az Európai Unió lisszaboni kritériumainak teljesítése terén minden tekintetben az utolsó helyen áll a régiek közül. Emellett alacsony szinten van az információtechnológiai fejlődés, a kutatás és innováció, a modern pénzügyi szolgáltatások, a piac liberalizációja és a kis- és közepes vállalkozások támogatása. Ezt tetézi az állami bürokratizmus, az adórendszer hiányosságai és a rugalmatlan munkaerőpiac.

Másfelől azonban szárnyal a görög gazdaság: tavaly a GDP-növekedés éves szinten elérte a 4,7 százalékot, ami többszöröse az EU átlagos gazdasági bővülésének. Miután az elmúlt két-három évben is 4 százalékhoz közeli, illetve tavaly azt kismértékben meghaladó növekedést regisztráltak, látható, hogy a görög gazdaság tartósan kedvező pályára állt be. Az éves infláció ugyanakkor az uniós átlagot jóval meghaladó, 3,6 százalékos volt tavaly. Problémás a munkanélküliség is: a tartósan magas GDP-növekedés is csak kismértékben tudta csökkenteni a rátát, amely tavaly 9,1 százalékos volt.

Az évek óta tapasztalt erőteljes gazdasági fejlődés részben számos, hosszabb távon ható tényezőnek, részben konjunkturális tényezőknek tudható be. Az előbbiekhez sorolandó Görögország hatékony betagozódása az európai integrációba. Az immár 23 éves EU-tagság az elmúlt 5-10 évben jelentős előnyöket hozott Görögország számára. A fejlődés egyik motorja ugyanis az a támogatás, amelyet az EU III. közösségi támogatási keretéből kap az ország, s amely 2002-2006 között 33,9 milliárd euró összeget irányoz elő számára.

A brüsszeli bizottság egyik jelentése szerint e támogatások nélkül a görög gazdaság valószínűleg csak stagnált volna. A görögök EU-tagságuk első 10-15 évétől eltérően, ma már szinte maximálisan igénybe tudják venni az éves szinten az 5 milliárd eurót is meghaladó támogatásokat, s így az e pénzekből megvalósuló beruházások jelentős GDP-növekedést generálnak.

Multiplikátor hatásuk révén a gazdaság más szegmenseit is élénkítik, kedvezően járulnak hozzá a foglalkoztatottság és a jövedelmek bővüléséhez. E támogatások 2006 után jelentősebben csökkenni fognak, főként a tíz újonnan csatlakozó ország belépése miatt. Ez aggodalmat vált ki Görögországban. Az euró bevezetése hosszabb távon ható kedvező hatást fejt ki a görög gazdaság stabilitása és növekedése szempontjából. Szakértők az euró javára írnak 0,5-1 százalék közötti GDP-növekedést.

Konjunkturális hatásúak a végéhez közeledő olimpiai beruházások. A játékokra fordított költségvetési pénzek zömét beruházásokra fordították.

A görög gazdaságra kifejezetten jellemző a szolgáltatási szektor nagy súlya, ezen belül a tengerhajózás, illetve a turizmus. Az évi mintegy 10 milliárd eurós turisztikai bevétel a GDP közel 8 százalékát teszi ki, s jelentősen hozzájárul a kereskedelmi mérleg ijesztően magas hiányának ellensúlyozásához. A munkában lévők durván tizede ebben a szektorban tevékenykedik.

Nő a balkáni országok jelentősége az export, s a tőkekihelyezés szempontjából. A több mint tíz éve tartó folyamatos bevándorlás hatására 800 ezer főt meghaladó bevándorló érkezett elsősorban a környező balkáni országokból, főként Albániából. Olcsó munkaerejüket elsősorban az építőipar és a turizmus aknázza ki.

Versenyképességi problémák és strukturális okok miatt az ország exportképessége ugyanakkor igen szerény, a 2003. évi bővülés ellenére is csak mintegy 12 milliárd euróra rúgott az éves export, míg az import megközelítette a 40 milliárdot. A folyó mérleg hiányához a legnagyobb mértékben a kereskedelmi passzívum járult hozzá, bár a kivitel önmagához mérten közel 10 százalékkal bővült. A viszonylag alacsony exportvolumen - az ipar gazdaságon belüli kis súlya és szerkezete miatt - hosszabb távon sem tudja kiegyensúlyozni az importot. Az exporton belül egyébként magas a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek aránya.