Stabilizálódó árak, óvatos bizakodás – fordulóponthoz ért az infláció

A várható inflációs mutató mögött továbbra is három kulcstényező húzódik meg: az élelmiszerárak emelkedése, a háztartási energiaárak szezonalitása, valamint a szolgáltatások árképzésének sajátos mintázata. A Világgazdaságnak nyilatkozó elemzők szerint a májusival ellentétben a júniusi inflációs adat nem hoz meglepetést.

Molnár Dániel, a Magyar Gazdaságfejlesztési Ügynökség (MGFÜ) vezető elemzője szerint az üzemanyagok ára júniusban némileg emelkedett, miközben tavaly ilyenkor jelentős csökkenést láthattunk. Ez a bázishatás most felfelé húzza az inflációt. „Az élelmiszerek esetében a tavalyi gyenge mezőgazdasági termés hatása továbbra is begyűrűzik a fogyasztói árakba, amit csak részben ellensúlyoz az élelmiszerárrés-stop” – mondta Molnár. A szakértő szerint a háztartási energiaárak csökkenése azonban enyhítette a havi rátát, miután május hűvös időjárása mérsékelte a fogyasztást.

Az élelmiszer-infláció a legtöbb elemző szerint a fő hajtóerő maradt. Virovácz Péter szerint a termékcsoport akár 6 százalék feletti éves drágulást is mutathatott júniusban. Ugyanakkor a szolgáltatások áremelkedése már lassulni látszik, köszönhetően részben a bank- és telekommunikációs szektorral kötött kormányzati megállapodásoknak, részben pedig a kereslet visszafogottságának.

Az árrésstop is befolyásolta az inflációt

A júniusi inflációt befolyásoló egyik kulcstényező az árrésstopok kiterjesztése volt. Az élelmiszerárrés-stop, amelyet május 31-ről augusztus végéig hosszabbított meg a kormány, továbbra is jelentős dezinflációs hatással bír, de már csökkenő intenzitással. Regős Gábor, a Gránit Bank vezető elemzője úgy látja, hogy

Júniusban lépett hatályba a drogériákra vonatkozó árrésstop is, de ennek inflációs fékező hatása legfeljebb 0,1-0,2 százalékpont lehetett. Becsey Zsolt, az UniCredit Bank vezető elemzője ehhez hozzátette: „A kereskedők egyelőre nem árazzák be a forint erősödését, mert nem bíznak a tartósságában. Ha azonban a stabil árfolyam kitart, a későbbiekben enyhülhetnek az importált termékek árai is.”

Egyelőre nem opció a kamatvágás

Az inflációs cél elérésének elmaradása miatt a jegybank mozgástere korlátozott. Több elemző – köztük Koncz Péter, a Századvég makrogazdasági szakértője – is úgy véli, hogy a Magyar Nemzeti Bank csak akkor mérlegelhet újabb kamatcsökkentést, ha a pénzromlás tartósan a célsávon belül marad. A mostani szint ezt nem indokolja. Becsey Zsolt szerint idén legfeljebb egyetlen kamatcsökkentésre lehet tér, és ezt is csak abban az esetben, ha a forint árfolyama stabil marad. Ugyanakkor éppen ez a stabilitás lehet a jövőbeli dezinfláció egyik fő forrása:

Mi jöhet még? Kockázatok és kilátások

A második fél évre az elemzők többsége mérséklődő, de tartósan 4 százalék feletti inflációval számol. Regős Gábor szerint a júniusi adat lehet a lokális csúcs, de az év végére a pénzromlás mértéke akár 4 százalék közelébe is süllyedhet, ha az árrésstopok fennmaradnak. Ugyanakkor az árkorlátozások kivezetése – amit 2026 közepére valószínűsítenek – újra felfelé lökheti az inflációt, akár több mint 1 százalékponttal.

Virovácz Péter szerint a nyári hónapokban akár átmeneti csökkenés is lehetséges 4 százalék alá, de ez csak rövid életű lehet. A jövő évi inflációs átlagot 4 százalék körül várják, miközben idén 4,5-4,6 százalék lehet az éves átlagos érték. Az inflációs pálya fő kockázatai továbbra is a külső tényezők:

• az energiaárak,
• a vámháborúk,
• a geopolitikai feszültségek,
• valamint a hazai bérdinamika
• és a fiskális politika alakulása.

Ha ezek közül bármelyik érdemben felerősödik, az infláció könnyen a 4 százalékos szint fölött ragadhat, akár 2026 végéig is.

Lassulás van, áttörés nincs

A júniusi inflációs adat nem hoz meglepetést, de megnyugvást sem. A hazai gazdaság továbbra is magas alapinflációval küzd, miközben az átárazási dinamika mérséklődött. A dezinfláció ugyan folytatódhat, de a cél elérése továbbra is messze van, és az újabb kamatcsökkentés lehetősége egyre távolabb kerül. A következő hónapok kulcskérdése az lesz, hogy a stabilizálódó forint és a bázishatások együttesen elegendők lesznek-e ahhoz, hogy az infláció újra célsávba térjen – úgy, hogy közben a gazdaság ne szenvedje meg a túl szigorú politikai kereteket.