A jövőben akár bérlakásokat is építhetnek, üzemeltethetnek a lakásszövetkezetek - ez az egyik legfontosabb eleme a múlt hétfőn elfogadott új törvénynek - véli Farkas Tamás, a Lakásszövetkezetek és Társasházak Országos Szövetségének elnöke. Szükség is volt a lehetőség megteremtésére - tette hozzá -, mert a nemzeti lakáskoncepció bérlakás-építési programja kifejezetten számít a lakásszövetkezetek szerepvállalására.

Ma a lakásszövetkezetekbe tömörült lakások tulajdonosai maguk a lakók, a szövetkezet csak a - nem piacképes - közös helyiségek felett gyakorol tulajdonosi jogokat. A januártól hatályba lépő új jogszabály szerint a lakásvagyon is szövetkezeti tulajdonba kerülhet, a jelenlegi tagok tulajdonjoga persze változatlan marad. Ez az Európai Unióban már bevált gyakorlat lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek gondos gazdaként működtessék a kezükben lévő vagyont. Az ilyen lakásokban élők már nem tulajdonosként, hanem bérlőként állnak majd kapcsolatban a szövetkezettel.

Más kérdés - jelezte Farkas -, hogy ezzel a törvénnyel csak a szervezeti és strukturális alapok teremtődnek meg, a szövetkezeti bérlakásépítés és

-fenntartás finanszírozási kérdései még nincsenek megoldva. Ehhez még ki kell dolgozni az egyelőre csak elméletben létező lakbér-támogatási rendszer részleteit, az igénybe vehető banki konstrukciókat, az állami támogatási formákat.

A parlament által a napokban elsöprő többséggel megszavazott új törvény csaknem egymillió embert érint, hiszen jelenleg közel 300 ezer lakás - a teljes hazai lakásállomány valamivel több mint 7 százaléka - tartozik 1280 lakásszövetkezethez. Tizenöt éven keresztül külön jogszabály vonatkozott erre a körre, ám 1992-ben az egységes szövetkezeti törvény hatálya alá került. A lakásszövetkezetekben élők és az érdekképviseletek hosszú idő óta sürgették az önálló törvény megalkotását, elsősorban arra hivatkozva, hogy a nonprofit lakásszövetkezetek tevékenysége, struktúrája alapvetően eltér a vállalkozói alapon működő szövetkezetekétől. A nyugat-európai példák is indokolják a nagyobb figyelmet: az ottani - nálunk jóval nagyobb arányú - bérlakásállomány egyharmadát szövetkezeti formában működtetik, hívta fel a figyelmet Farkas. A jogalkotók célja az volt, hogy - az új társasházi törvényhez hasonlóan - a jelenleginél jóval részletesebben s egyúttal széles körű jogbiztonságot nyújtva határozzák meg a lakásszövetkezetek szervezeti, működési, tulajdonjogi és gazdálkodási kereteit. A törvény részletesen meghatározza, hogy mely kérdéseket kell az alapszabályban lefektetni. Az egyik legfontosabb tétel, hogy az alapszabály kimondhatja: ha valakinek legalább féléves hátraléka van, a fizetés biztosítékául jelzálogjogot lehet bejegyeztetni a lakására. A tagok és nem tagok jogait és kötelezettségeit is hangsúlyosan kell megfogalmazni az alapszabályban. Kötelezően kell előírni például a jövőben a házirendet.

Az új törvény a korábbi gyakorlattal szemben megengedi - bár szigorú szabályok mellett -, hogy egy-egy műszakilag elkülönült épület kiválhasson a lakásszövetkezetből. A kiváláshoz elegendő lesz, ha az érintettek ezt a szándékukat kétharmados szótöbbséggel megszavazzák. Természetesen teljes vagyonelszámolás mellett történhet meg a kiválás. Nincs mód azonban erre akkor, ha a tagok tartoznak a szövetkezetnek.

A szervezet elnöke szerint lényeges változás januártól az is, hogy a lakásszövetkezeten belül nem lehetnek eltérő tulajdonviszonyok. Ma még egymás mellett él a szövetkezeti tulajdon és tagi közös tulajdon. Ez utóbbi, "jogidegen" forma megszűnik, s ezt az ingatlan-nyilvántartásban is fel kell tüntetni. A tulajdoni változást és az alapszabály felülvizsgálatát az új törvény szerint illetékmentesen 2006. január 1-jéig végezhetik el a lakásszövetkezetek.