Globális adó a láthatáron?

Az elv mögött olyan politikusok állnak, mint Chirac, Schröder és Blair (a vélhető elszántság sorrendjében). A felvetések gyakorlati megvalósíthatósága azonban fölöttébb kétségesnek látszik.

A tegnap befejezett idei davosi világgazdasági fórumhoz kapcsolódó, mostani javaslatsor alaptételeit a francia köztársasági elnök fogalmazta meg a legkonkrétabban. Indítványa szerint szinte észrevehetetlen, 0,001 százalékos díjat kellene beszedni, ezt is csak a nemzetközi pénzügyi tranzakciók egy része - például a valutaeladások - után.

Jacques Chirac emellett nemzetközi adót vettetne ki az adó- és bankparadicsomokba áramló pénzekre - amit Svájc máris mereven elutasított -, illetve a repülőjegyekre és hajózás során felhasznált üzemanyagra (ez utóbbi kettő amolyan környezetvédelmi illetékként is működhetne). A francia elnök szerint ilyen úton akár évi 10 milliárd dollárnyi forrást is lehetne teremteni a szegénység és a betegségek elleni küzdelemre, illetve az egészségügyi ellátásra és oktatásra. Jóllehet az összeg elmarad a szegénység visszaszorítását célzó program évi 50 milliárd dolláros igényétől, a Szaharától délre fekvő térségben a teljes általános iskolai képzést finanszírozni lehetne évi 2 milliárd dollárból.

Davosi beszédében a német kancellár olyan formában támogatta Chirac indítványát, hogy a pénzt a kereskedelmi-gazdasági tranzakciókhoz nem köthető, egyértelműen "spekulációs célúnak" minősíthető tőkemozgások után kellene beszedni. Gerhard Schröder hozzátette, hogy az eljárást nem James Tobin javaslatának szellemben kellene bevezetni, mert a Nobel-díjas közgazdász annak idején a gyengébb gazdaságok védelmében és a destabilizáló hatás tompítása végett javasolta a tőkemozgások megadóztatását. Az indítványokhoz kedvező módon viszonyult Tony Blair brit kormányfő és pénzügyminisztere, Gordon Brown. A javaslat kritikusai szerint viszont alig van esély annak washingtoni elfogadására, mert a kongresszus elvből elutasít mindenféle "globális adót", amelyet ráadásul be sem lehetne szedni.