Minimálbérsokk
A 2001-es és 2002-es nagymértékű minimálbér-emelések (előbb havi 25 500 forintról 40 ezerre, majd 2002 elején 50 ezerre nőtt a garantált legkisebb kereset) kapcsán már felmerült, hogy a növelés okozta tényleges bérinfláció a hivatalos munkaügyi statisztikákban számszerűsített mértéknél kisebb volt. Ez a torzítás abból adódott, hogy a gazdaság jelentős részében a korábbi tényleges kifizetések meghaladták az új minimálbért, miközben e fizetések közterhei a hivatalos minimálbéren alapultak. Így a vállalatok lekérdezésén alapuló statisztika az adott év januárjától a hivatalosan kifizetett bérek látványos emelkedését mutatja, felülbecsülve a tényleges munkajövedelem-növekedést. Ezen cégek esetében csupán a magasabb hivatalosan kifizetett bér következtében megnövekedő közterhek jelentenek többlet-munkaerőköltséget, amelynek mértéke elmarad a munkaügyi statisztikákban látható költségnövekedéstől. A fogyasztási oldalon ugyancsak alacsonyabb a minimálbér-emelés hatása, miután a legkisebb kereseten bejelentett, ugyanakkor magasabb bérű munkavállalók számára a növelés nem jelent többletkeresetet. Az ilyen formájú adóelkerülés mértékéről nincsenek pontos információk, így a torzítás mértékét is nehéz megbecsülni. Feltételezhető, hogy a torzítás súlyosabb a piaci szolgáltató vállalatok körében, mint a feldolgozóiparban. A 2006. első negyedévi kiugró bérinflációért is javarészt a szolgáltatói szektor, azon belül is a pénzügyi tevékenységekkel foglalkozó vállalatokat tömörítő ágazat a felelős. Továbbra is feltételezve, hogy az ágazat első negyedévi magas bérinflációja nagy százalékban csupán statisztikai jelenség, úgy a minimálbér-emelés aggregált bérinflációra gyakorolt hatása is arányosan alacsonyabb a munkaügyi idősorokban jelzettnél. Korábbi tanulmányok azt erősítik, hogy bár a legkisebb kereset növelésének 2001-es mértéke nagyobb volt a 2002-esnél, az első munkapiaci intervenció kevésbé volt effektív. Ezt a megérzést erősíti a minimálbér átlagkeresetekre vetített arányának (úgynevezett Kaitz-indexek) időbeli és keresztmetszeti (országok közötti) összehasonlítása is. Az ábrából kiolvasható, hogy az index a 2001-es növelést követően emelkedett, a nemzetközi összehasonlításban igen alacsonynak számító – az Európai Unió jelenlegi 25 tagállama közül a legkisebb – 30,5 százalékról az európai átlagot megközelítő 41 százalékos szintre. A 2002-es emelés immár egy jóval magasabb Kaitz-indexet emelt tovább, így valószínűsíthető, hogy a valóságban az érintettek száma is nagyobb volt. Az ábra alapján megközelítőleg következtethetünk a 2006-os minimálbér-emelés aggregált hatásaira a 2001–2002-es növeléssel összehasonlítva. (Az idén lényegében háromlépcsős lesz a minimálbér, igaz, hivatalosan csak a szakképzetlenekre vonatkozó garantált legkisebb keresetet nevezik így, a szakképzettekre és a felsőfokú végzettségűekre vonatkozót bérminimumnak hívják. Mindenesetre tény: a tavalyi havi 57 ezer forintos minimálbért az év elejétől 62 500 forintos váltotta fel mindenkire vonatkozóan, ám a szakképzetteknek ennél 5-10 százalékkal többet kell kapniuk július 1-jétől; a felsőfokú végzettségűekre vonatkozó bérminimum még magasabb lesz, igaz, ez utóbbi nem kötelező jellegű.) A jelenlegi emelés után a Kaitz-index várhatóan még mindig alacsonyabb lesz, mint a 2001-es érték, azaz a valós bérsokk vélhetően kisebb lesz, mint 2001-ben volt. Mivel azonban a 2005-ös kiinduló évben a minimálbérarány az átlagkeresethez viszonyítva a 2000-es évnél jóval magasabb, a 2001-es évnél alacsonyabb lehet, az emelés hatásának effektivitása (azaz, hogy a KSH által kimutatott bérnövelés milyen arányban jelent valós növekedést) vélhetően a 2001. és 2002. évi emelések közé tehető.
Akárcsak a korábbi évek minimálbér-emeléseinek hatásait illetően, a 2006-os várható hatásai tekintetében sincs teljes konszenzus a hazai közgazdász-társadalomban. Egyrészről feltételezhető, hogy a nagyobb 2005-ös minimálbérszint, illetve a magasabb végzettségűekre vonatkozó ajánlások miatt az idei emelés a korábbi két beavatkozáshoz képest jelentősebb folyamatokat indíthat el. Másfelől az idei növelés a korábbi éveknél lazább munkapiaci környezetben, jobb növekedési kilátások közepette ment végbe, amely tényezők csökkenthetik az intervenció kedvezőtlen hatását – feltételezték a tanulmány szerzői.
Azonban épp a napokban állt elő a kormányfő a költségvetési kiigazító csomag részleteivel, amelyek között az is szerepel, hogy a munkaadókat terhelő tételes ehót a törvényben foglalttal szemben novembertől mégsem törlik el, a munkavállaló egészségbiztosítási járulékát, valamint a munkavállalói járulékot pedig szeptembertől emelik, így ezek alapjaiban változtathatják meg az eddigi feltételek mellett körvonalazódó folyamatokat.
