Üzemanyag zöldhulladékból

Ez év végére készen állhat a félüzemi, majd üzemi szintű kísérletek megkezdésére a Szegedi Tudományegyetem közreműködésével kifejlesztett második generációs bioüzemanyag-gyártási technológia, amelynek alkalmazásával a mezőgazdaságban keletkező cellulóztartalmú hulladékokat használnák fel bioetanol gyártására. A Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Kara (SZTE-TTIK) és konzorciumi partnerei (a Magyar Biogáz Egyesület és az ipari megvalósításban érdekelt partnerek) szakemberei hároméves munkával olyan technológiát dolgoztak ki, amely a mezőgazdaság és a feldolgozóipar lignocellulóz-tartalmú hulladékából – például bogyósgyümölcs-préslepényből, cukorcirokszalmából – 55-60 százalékos hatékonysággal képes a bioüzemanyagok alapanyagául szolgáló etanolt előállítani. Kiricsi Imre professzor, a SZTE-TTIK rektorhelyettese elmondta: a már működő bioetanolüzemek a gyártáshoz könnyen lebontható szénhidráttartalmú haszon- és takarmánynövényeket használnak alapanyagként, mint például a kukorica. Azonban az elmúlt évek hektikusan ingadozó terméseredményei, a gabonaárak alakulása, illetve a fejlődő országok élelmiszer-ellátási gondjai miatt ezek a növények nem jelentenek hosszú távú megoldást a világ és Magyarország energiaproblémájára. A Szegeden kidolgozott módszer ezzel szemben növényi hulladékból képes előállítani a – benzinhez keverhető vagy magas növényikomponens-tartalmú üzemanyagok készítéséhez felhasználható – etanolt, anélkül hogy területeket vonna el az élelmiszercélú mezőgazdasági termeléstől.

A fejlesztés éppen azt célozta, hogy Magyarországon is megteremtsük a feltételeket a második generációs bioüzemanyagok gyártásához, megszüntetve ezzel az etanolgyártók, illetve az élelmiszeripar és az állattartó ágazat közötti érdekellentéteket – fejtette ki Kiricsi Imre profeszszor. Ugyanakkor az eredmény környezetvédelmi szempontból is kiemelkedő, hiszen a tudományegyetem kutatói által kifejlesztett gyakorlati technológiának köszönhetően az élelmiszer-ipari nyersanyagok termelésekor és feldolgozásakor keletkező hulladékok teljes körűen feldolgozhatóvá válnak, miközben a bioetanol-fermentációból visszamaradó anyagok is tovább hasznosíthatók biogáz- vagy komposzt-előállítás céljára. Azaz a cellulóztartalmú hulladék megújuló energia- és tápanyagforrásként hasznosul, miközben a gyártás kevésbé kiszolgáltatott az aktuális mezőgazdasági terméseredményeknek.

A tudományegyetem munkatársai gazdaságossági számításokat is végeztek, ezek eredménye azt mutatja, hogy amennyiben a bioetanol-gyártás kiegészül a keletkező melléktermékek értékesítésével, és/vagy hasznosításával, a technológia versenyképes lesz a most alkalmazott első generációs bioüzemanyag-előállító eljárásokkal szemben.

A négyévesre tervezett projekt utolsó szakaszában a szegedi kutatók a technológia tökéletesítésén, valamint ipari bevezetésének előkészítésén dolgoznak tovább. Kiricsi Imre elmondta: egyelőre nincs konkrét projektterv arra vonatkozóan, hogy mikor kezdődhet el ipari méretekben a második generációs bioüzemanyag-gyártás Magyarországon, ám ez év végére a technológia készen áll arra, hogy félüzemi, majd üzemi szinten is elkezdjék alkalmazni. NIG