Az EKB vezetője szerint a pénzügyi tranzakciókra kivetett, Tobin-adóként híressé vált hozzájárulás bevezetése számos gazdasági és pénzügyi gondot okozhat. Jean-Claude Trichet megfogalmazása szerint ragaszkodik ahhoz, hogy adót vezessék be világszerte, ellenkező esetben nem támogatja az erre vonatkozó kezdeményezéseket.
Az AP tudósításában leszögezi, hogy ezzel Trichet gyakorlatilag eldöntötte a kérdést, hiszen valószínűtlen, hogy az EU egyoldalúan bevezeti az adót úgy, hogy a szervezet legfontosabb pénzügyi intézménye nem támogatja azt.
Az EU adózásért felelős biztosa, Algirdas Semeta szintén úgy fogalmazott, hogy a Tobin-adó nem az egyetlen módszer a helyzet megoldására. A biztos egyébként hozzátette, hogy a pénzügyi szektor jóval kevesebb adót fizet, mint más ágazatok az EU-ban. Az adót Nicolas Sarkozy francia elnök, és az Ecofin jelenlegi vezetője, a belga pénzügyminiszter támogatja az bevezetését, de sem a brit, sem az amerikai kormányzat nem támogatja a módszert.
Háttér
James Tobin 1971-ben, a Bretton Woods-i rögzített árfolyamrendszer felbomlásakor tett javaslatot a nemzetközi devizaátutalások egyszázalékos megadóztatására. Eredeti célja a dollár árfolyamának védelme, ezzel együtt a gazdaságot az árfolyamok előre kiszámíthatatlan mozgása miatt sújtó bizonytalanság csökkentése volt. Javaslatát gyorsan elfelejtették, részben, mert vele körülbelül egy időben Milton Friedman a Chicago Merkantile Exchange felkérésére az árfolyamkockázatok kezelésére kidolgozta a devizafutures-kontraktusokat, amelyeket 1972. május 16-án be is vezettek a CME-n.A CME-t gyorsan követték a világ többi nagy tőzsdéi is hasonló piacaik létrehozásával, és mellettük kialakult a bankok tőzsdén kívüli, közvetlen határidős devizakereskedelme is. Tobin gondolatát a Le Monde Diplomatique szerkesztője, Ignacio Ramonet 1997-ben elevenítette fel, majd a globalizációellenes szervezetek képviselték. Utóbbiak inkább olyan problémák kezelésére találták alkalmas forrásnak, mint a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és a fejlődő országok segítése.
A CME-t gyorsan követték a világ többi nagy tőzsdéi is hasonló piacaik létrehozásával, és mellettük kialakult a bankok tőzsdén kívüli, közvetlen határidős devizakereskedelme is. Tobin gondolatát a Le Monde Diplomatique szerkesztője, Ignacio Ramonet 1997-ben elevenítette fel, majd a globalizációellenes szervezetek képviselték. Utóbbiak inkább olyan problémák kezelésére találták alkalmas forrásnak, mint a környezetvédelem, a fenntartható fejlődés és a fejlődő országok segítése. -->
