Közeledni kell az IMF-hez
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságA Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás stabilizálná a leginkább a magyar pénzügyi rendszert. Ez derült ki a lapunk által az elmúlt napokban végzett felmérésből, amelyben arra kértük az ismert elemzőket, hogy a lehetséges lépéseket a hatékonyságuk szerint osztályozzák 1-től 5-ig.
A legtöbb, átlagban 4,7 pontot kapó intézkedés számít mégis a legkevésbé valószínűnek. A kormány kommunikációjának ugyanis az egyik központi eleme, hogy nem kérünk segítséget az IMF-től. Pedig a szakértők által szükségesnek tartott elővigyázatossági megállapodással ki lehetne húzni az esésre játszó spekuláció méregfogát.
A második leghatékonyabbnak az elemzők a jegybanki kamatemelést tartják, átlagban 3,8 pontot adtak erre a megoldásra. Többen felhívták azonban a figyelmet, hogy nem egyforma egy megkezdendő kamatemelési ciklus, illetve egy rendkívüli emelés megítélése, utóbbit valamivel rosszabbnak tartják. Eközben a tegnapi monetáris tanácsi ülést követően a testület tőle szokatlan módon nem csak egy egymondatos tájékoztatót adott ki a találkozó megtartásáról. Hosszasan ecsetelik a közleményben a nemzetközi gazdasági fejleményeket és a magyar fundamentumokat, illetve kilátásba helyeznek egy fokozatos szigorítást, amennyiben az európai pénzügyi piacokat jellemző kockázatkerülés növekedése tartósnak bizonyul.
A további megszorításokat is az átlagosnál hatékonyabb lépésnek tartják a szakértők. A válaszok ugyanakkor ennél a lehetőségnél szóródtak a leginkább. Míg ugyanis néhányan a kormány által a költségvetésben használt makropálya módosítása miatt szükségesnek tartanak költségvetési kiigazítást, mások arra hívták fel a figyelmet, hogy ez önmagában egyáltalán nem stabilizálja a pénzügyi környezetet. Egyrészt a további restriktív lépések a növekedésre is negatív hatással lehetnek, emellett pedig a hitelesség is hiányzik ahhoz, hogy egy ilyen lépés hasson – vélekednek a közgazdászok.
Az új hitelezői kör bevonása és a kormányátalakítás már inkább a kevésbé hatékony eszközök köré került a minősítések alapján. Jó közgazdász módjára itt is több elemző kezdte válaszát úgy, hogy „attól függ”. Kína és az arab világ bevonását például akkor tartják célravezetőnek, ha ez transzparens módon történik, illetve kellően nagy a finanszírozás volumene. A kormányátalakítással pedig csak akkor értenek egyet néhányan, ha az gazdaságpolitikai fordulatot is jelent egyben, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetését látják a kulcsfontosságúnak.
A legtöbben kevésbé hatékonynak tartanák az adósság elinflálását. Mint rámutattak: a magas devizaadósság miatt ez jelentős reálgazdasági károkat okozna. Az egyik elemző rámutatott: ezt rövid távon nem is lehet kivitelezni, más szerint még hosszabb távlatban is nehezen. Más szerint „az inflációval való ügyeskedés tüneti kezelésnek minősül”. Stabilitási szempontból sokkal támogathatóbb a probléma gyökerének a kezelése, azaz a strukturális reformok véghezvitelét, az állami újraelosztás hatékonyabb mérséklését és a kvázifiskális szektor (állami vállalatok) gazdálkodásának átvilágítását, hogy az adósság az egyszeri átvállalás után ne termelődjön újra; a piacot elsősorban az organikus adósságcsökkentés érdekli, az egyéb módszereken átlát – összegzi az egyik válaszadó.
Valamennyi elemző 1-es osztályzatot adott az adósságtörlesztés felfüggesztésére vagy átütemezésére. Ezt veszélyes húzásnak tartják, ami kifejezetten destabilizáló hatással járhat. Magyarország egyik legnagyobb erényének tartja például az egyik szakértő, hogy ilyen lépéshez sohasem folyamodott.
Irányváltás és a Költségvetési Tanács visszaállítása a javaslatok között
A felmérésben az egyéb ötletek közt szerepelt a Költségvetési Tanács eredeti, független állapotának és stábjának visszaállítása. Többen is arra utaltak, hogy a kormány részéről garantálni kellene, hogy a devizahitelesek megsegítésével kapcsolatban több, a pénzügyi rendszert hátrányosan érintő lépést nem tesz. Az új segélyprogramok a tényleg bedőlő ügyfeleknek nyújtsanak segítséget, a költségeket többfelé (a háztartások, a bankrendszer és az állam között) szétosztva.Alapvető gazdaságpolitikai irányváltást sürget az egyik szakértő, ami magában foglalja a végtörlesztési konstrukció visszavonását, a magángazdasági szereplők (köztük a külföldi tulajdonosi hátterű bankok és vállalatok) gazdálkodási érdekeinek tiszteletben tartását és a gazdaságpolitikai környezet kiszámíthatóvá tételét.
Alapvető gazdaságpolitikai irányváltást sürget az egyik szakértő, ami magában foglalja a végtörlesztési konstrukció visszavonását, a magángazdasági szereplők (köztük a külföldi tulajdonosi hátterű bankok és vállalatok) gazdálkodási érdekeinek tiszteletben tartását és a gazdaságpolitikai környezet kiszámíthatóvá tételét.-->
