Megint Magyarország a fekete bárány: Csak mi nem ússzuk meg a vihart
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságAz egész világot negatívan érintő tőkekivonás – aminek oka az volt, hogy a nemzetközi bankok visszavágták határon átnyúló hitelezési tevékenységüket – komoly aggodalmat keltett Kelet-Közép-Európa sebezhetőségével kapcsolatban, hiszen a térség bankrendszerét nagy százalékban birtokolják külföldi bankok. Az Erste Group elemzőinek számításai azt bebizonyítják azonban, hogy a CEE6-országok (Csehország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia) sem közvetett, sem közvetlen módon nem állnak a világon tapasztalható, komoly mértékű tőkekivonás középpontjában, Magyarország kivételével.
„A kelet-közép-európai korlátozott tőkekivonás alapvető magyarázata abban rejlik, hogy a régió finanszírozását uraló osztrák bankok leginkább Németországhoz kapcsolódnak, így nem függnek a tőkekivonást a legagresszívabban végző Egyesült Királyságból és a perifériáról érkező forrásoktól. A második legfontosabb ok pedig, hogy alacsonyabb mértékű államadósságuk és viszonylag kicsi bankszektoruk miatt a kelet-közép-európai államoknak sikerült elkerülniük azt az „államadósságból felpumpált bankszektor”-féle ördögi kört, amit most a Görögországhoz és Spanyolországhoz hasonló államok nyögnek” – jelentette ki Juraj Kotian, az Erste Group Kelet-közép-európai Pénzügyi és Makroelemzési Osztályának vezetője
Ugyanakkor egyes CEE6-országokban a bankok külföldi forrásai is csökkenésnek indultak, kiváltképp ott, ahol a szabályozásnak vagy állami közbeavatkozás következtében a devizahitelek állománya nagyarányú visszaesésen ment keresztül. Emellett, a Világbank közelmúltban publikált jelentése szerint a feltörekvő Európában nyújtott szindikált hitelek mértéke is jelentős mértékben visszaesett 2012 első négy hónapjában. „Nemzetközi összehasonlításban viszont nagyon is szerény mértékű a tőkekivonás mértéke a CEE6-államokban, leszámítva Magyarországot, és nem is számítunk arra, hogy a közeljövőben nagymértékben csökkenne az anyabankoknak való kitettség. Ugyanakkor a belföldi betéti bázis minden szektorban növekedett, fokozatosan a belföldi forrásbevonás fenntarthatóbb modellje felé tolódva el” – mondja Juraj Kotian.
Az angolszász bankok végzik a legagresszívabb tőkekivonást
A brit bankok és az amerikai alapok vágták vissza a legnagyobb mértékben nemzetközi hitelezési tevékenységüket 2011 utolsó negyedévében szerte a világon. Ugyanakkor a határon átnyúló hitelezés biztonságosabb menedéket keresett (amit Skandináviában és az eurózóna központi államaiban talált meg) a periférián lévő országok kárára.
A kelet-közép-európai régió mellett szóló alapvető tényezők egyike az, hogy a térség két legjelentősebb kereskedelemi partnere, Ausztria és Németország a globális tőkekivonásnak leginkább ellenálló államok között szerepel. Az eurózóna perifériáján lévő államokban működő bankok által elszenvedett súlyos tőkekivonás ellenére a bankok külföldi forrásainak változásáról számot adó adatok szerint Magyarország kivételével alig történt külföldi forráskivonás a kelet-közép-európai bankoknál.
Lengyelországban, éves összehasonlításban a külföldi eszközök mértéke stagnált 2012 márciusában, de Csehországban még kismértékű emelkedést is regisztráltak (annak ellenére, hogy az ország nem rendelkezik AAA-besorolással). Az alacsony államadóssági ráta és a bankszektor viszonylag kis mérete folytán a kelet-közép-európai gazdaságok kisebb kockázatot jelentenek, mint több, nagy tőkeáttétellel működő euróövezeti ország. Ebben a tekintetben Magyarország nem illik bele a kelet-közép-európai képbe. A gazdaságpolitika alacsony fokú kiszámíthatósága, a „nem ortodox” intézkedések (például a devizahitelek végtörlesztése) nyomán a magyarországi bankok mérlegének mindkét oldala csökkenésnek indult, vélekednek az Erste Group elemzői.
Az euróövezeti bankszektorban zajló tőkekivonás sebessége meghatározó lesz a határon átnyúló hitelezés további alakulására. A brit bankok számítanak az elsődleges tőkekivonás legjelentősebb szereplőinek, őket követik a sorban az eurózóna perifériáján lévő országok bankjai, amelyek nagy nyomás alá kerülnek a növekvő államadóssággal, az alacsony növekedési kilátásokkal, és a küszködő bankokkal kapcsolatos aggodalmak miatt. Szerencsére a CEE6-országok, de még az említett államok finanszírozásának gerincét adó Ausztria bankjai csak korlátozott mértékben vonnak be forrásokat az tőkekivonással érintett, fent említett országokból.
Kelet-Közép-Európában – Magyarország kivételével – a bankok külföldi finanszírozása csak korlátozottan csökken
Mennyire szilárdan tartanak ki az osztrák bankok a CEE6-országokban meglévő kitettségük mellett a nyomás kiújulása esetén? – vetik fel a kérdést az Erste Group elemzői. Egy új Bécsi Kezdeményezés nélkül is valószínűtlen, hogy az európai nagybankok spontán módon felszámolnák a kelet-közép-európai piacok felé fennálló kitettségüket. Azonban, miként arra a szabályozó hatóságok és nemzetközi pénzügyi intézmények rámutattak, a jövőre vonatkozó tendencia határozottan a belföldön finanszírozott modell irányába mutat, ami viszont azt jelenti, hogy középtávon a kelet-közép-európai leányvállalatok egyre kevésbé függenek majd az anyabanki finanszírozástól.
Figyelembe véve, hogy számos kelet-közép-európai állam az elmúlt években korlátozást vezetett be a háztartásoknak nyújtható devizahitelek tekintetében, a devizahitelek megújítása középtávon valóban hozzájárul a külföldi források csökkenéséhez. Egyelőre azonban nem várható, hogy a kelet-közép-európai (konszolidált) kitettség jelentős mértékben csökkenni fog. A CEE6 országok közül Csehország és Szlovákia a legkevésbé sebezhető a tőkekivonással szemben, hiszen az itt működő bankok mérlegében a legkisebb arányú a külföldi finanszírozás (a mérlegfőösszeg 10 százalékát sem éri el).
A legvonzóbb a magyar államkötvény
„A legnagyobb befektetési lehetőséget a tízéves magyar államkötvényben látjuk, hiszen a hozama a várakozások szerint 100 bázisponttal 7 százalék pont alá esik, amint beindul az új IMF-program. A cseh államkötvények igen konzervatív befektetést jelentenek, így azok számára ajánlhatók, akik arra fogadnak, hogy hosszú távon a kockázatkerülés lesz az úr Európában. Ha viszont az európai döntéshozók az eurózóna nagyobb fokú kockázatmegosztása felé mozdulnak el, akkor a cseh hozamok vélhetően követni fogják a német hozamok felfelé tartó ívét. A lengyel államkötvények tűnnek a legsemlegesebb befektetésnek az előttünk álló hónapokra. Az EU-pénzeknek a lengyel gazdaságba való áramlására vonatkozó előrejelzések azt mutatják, hogy a nagyobb folyó fizetési mérleg finanszírozása nem jelent akkora kihívást, mint azt korábban gondolni lehetett” – vonja le a következtetést Juraj Kotian.
