Az e-sport kifejezéssel a legtöbb ember már találkozott, de kevesen tudják, hogy mi is áll mögötte. A hagyományos sportokhoz hasonlóan ez is nagy idő-, energia- és tudásbefektetést igényel, és a közhiedelemmel ellentétben nem csak annyiból áll, hogy leülünk a gép elé napi eg-két órára játszani. A profi e-sportolók előtt nincs kikövezett út vagy biztos recept. Hodozsán Dánielt az Esport1 operatív vezetőjét a magyar e-sportról kérdeztük.
Nagyon sok fiatal szeret online játszani, de hol van az a pont, ahol különválhat a hobbijáték és az esetleges karrierlehetőség?
Az alap mindig a hozzáállás. Ha valaki tízezer órát beletesz egy játékba, elkerülhetetlen, hogy kiemelkedően jóvá váljon. Ezért érdemes különbséget tenni két irány között. Az egyik, amikor valaki munka vagy iskola után leül játszani egy-két órára, pusztán azért, hogy kikapcsolja a fejét – ő hobbiként tekint a játékra. A másik, amikor a játékos tudatosan dönt úgy, hogy fejlődni, tanulni és versenyezni szeretne. Ez a hozzáállás előbb-utóbb megmutatkozik: feljebb lép a ranglistákon, majd idővel versenyeken indul. Focis hasonlattal élve nem mindegy, hogy valaki csak a grundra jár le játszani, vagy kispályás tornákon méreti meg magát.
Mit gondolsz, miért soroljuk ezt a tevékenységet is a sportok közé? Úgy tekintünk rá, mint a sakkra?
Erre a kérdésre többféle válasz is adható. Az egyik legegyszerűbb az, hogy az e-sport kifejezés egyszerűen jobban hangzik, és sokkal könnyebben befogadható, mint az, hogy „versenyszerű videójátékozás”. De ez csak a felszín.
Van egy mélyebb megközelítés is: azért nevezzük sportnak, mert a működése, a felépítése és a háttérrendszere valóban hasonlít a hagyományos sportokéhoz. Az edzések, a csapatstruktúra, a szakmai stáb, a taktikai felkészítés mind-mind olyan elemek, amelyek a klasszikus sportágakban is megtalálhatók. A profi játékosok hihetetlen mentális terhelés alatt állnak: gyakran évi 250 napot utaznak, minimum napi öt-hat órát a gép előtt töltenek, és ehhez jön a folyamatos stressz, a kamerák, a média és a közönség figyelme. Rengeteg olyan soft skillre van szükségük – fegyelem, csapatmunka, koncentráció, stresszkezelés –, mint egy focistának vagy kosarasnak.
Bár a fizikai komponens kevésbé látványos, mégis jelen van. A profi csapatok elvárják a fizikai edzést, mert a jó kondíció alapfeltétele a teljesítménynek és az egészségnek.
Ugyanakkor fontos azt is kimondani, hogy az e-sport elnevezés marketing szempontból is rendkívül okos megoldás: egyszerre teszi komolyabbá, érthetőbbé és könnyebben pozicionálhatóvá ezt a tevékenységet.
Eljöhet az a pont, amikor valaki azt mondja, elég, mondjuk a mentális megterhelés miatt, vagy mert kiöregedett?
Az élet közben folyamatosan zajlik. Amikor valaki 16–17 évesen bekerül ebbe a világba, az élete gyakorlatilag csak a játékról és a kötelező teendőkről szól. Természetes, hogy ezt nem mindenki bírja hosszú távon. Folyamatosan össze van zárva a csapattársaival, a családját és a barátait csak ünnepekkor vagy nyáron látja pár napra, az életét pedig az utazások, a sajtómegjelenések és a versenyek határozzák meg.
Az e-sportban is fontos a mentális egészség
Ez rendkívül megterhelő mentálisan. Van, aki jobban bírja, más kevésbé – és ez teljesen természetes. A lényeg, hogy időben felismerjük azt a határt, amit nem szabad átlépni.
Ráadásul 28–30 éves korára a legtöbb játékos már házas, családot alapít, és megváltoznak a prioritások. Elkezd csökkenni a figyelem, a toleranciaszint, és egyre nagyobb a kiégés veszélye is. Ekkor fontos felismerni, ha már nem tud ugyanúgy fókuszálni, és hogy nem szabad ebbe belerokkanni. Ilyenkor lép színre a következő, feltörekvő generáció.
Mi a helyzet a magyar profikkal? Mennyire vannak jelen nemzetközi szinten?
Sajnos csak néhány játékost tudunk kiemelni, tehát vannak magyarok a nemzetközi színtéren, de inkább csak elvétve. Ilyen például Torzsi – vagyis Torzsás Ádám – Counter Strike-játékosként, illetve Flashie, Bea Viktor, aki Counter Strike-vezetőedzőként képviseli a hazai szakmát. A vezetőedzői feladatkört nagyjából úgy kell elképzelnünk, mint például a focistáknál. Itt is egy egész háttércsapat dolgozik a siker érdekében.
A League of Legendsben a tier 2-ben (vagyis a játékosok és csapatok erősségi szintjét jelölő második kategóriában) két-három magyar játékos szerepel. Közülük a legismertebb Vizicsacsi, Kiss Tamás. Vizicsacsi korábban egy-két évre visszavonult a már említett kiégés miatt, most azonban a másodosztályban megtalálta a számára ideális munka-magánélet egyensúlyt, ami rendkívül fontos ebben a szakmában.
Végül pedig néhány kevésbé népszerű játékban vannak még kiemelkedő tehetségek, de összességében maximum 10-15 emberről beszélhetünk.
Nőtt az elmúlt időszakban a női játékosok aránya?
Nagyon jó lenne azt mondani, hogy igen, de a valóság az, hogy az e-sport még mindig erősen férfiak által dominált terület.
Körülbelül tíz érdeklődőből kilenc fiú. Ha azonban nem kifejezetten az e-sportra, hanem általánosságban a videójátékokra gondolunk, ott már sokkal kiegyenlítettebb a helyzet, nagyjából fele-fele arány figyelhető meg. Az e-sportban is vannak női példák, de ezek még mindig nagyon ritkák.
Mennyire van biztosítva az utánpótlás Magyarországon ezeken a területeken?
Ez egy nagyon bonyolult téma, de nem csak Magyarországon. Ahhoz, hogy valaki napi 8-10 óra munkát ebbe belefektethessen, ahhoz egy biztos pénzügyi háttér kell, támogató család és megfelelő életkörülmények, és ezek a feltételek a legtöbb magyar családnál nem adottak. Sok fiatal már a középiskola alatt dolgozik, aztán az egyetem alatt szintén, így kevés idő marad a hobbikra, tehát az e-sportra is. Ez jelentősen korlátozza a potenciális tehetségek számát. Ez a magyar valóság.
Milyen forrásokból finanszírozzák a magyar e-sport-csapatokat?
Magyarországon nem tudunk olyan csapatról, aki hagyományos piaci modellben működik és működő cash flow-val rendelkezik. Voltak ezzel kapcsolatos próbálkozások, például rendes fizetett csapat, de ez már nem létezik. Működnek akadémiák, de azok az utánpótlással foglalkoznak.
A csapatok bevétele általában a versenyek nyereményéből származik, ami nemcsak a magyar, hanem az egész e-sport-világban jellemző kihívás.
Mit tanácsolnál a fiataloknak, akik profi pályára szeretnének lépni?
A tanácsom a motivációval kapcsolatos. Ha az a cél, hogy itthon sikeres legyen, akkor ott vannak a hazai versenyek. Érezze jól magát, és játsszon, szerezzen egy kis zsebpénz, mert ezekben nem olyan nehéz előrelépni. A szó legjobb értelmében belőle ez hétvégi e-sportoló lehet.
Ha valaki profi szinten szeretne játszani, tisztában kell lennie azzal, hogy ezért mindent fel kell áldoznia. Nincs család, hétvége vagy magánélet, viszont a pénzügyi lehetőségek jelentősek. Egy profi pályafutás öt-hat éve alatt gyakran anyagilag is stabil helyzetbe kerül a játékos.
