Valóban a 27 százalékos áfa a versenyképesség gátja?
A 27 százalékos magyarországi áfakulcs magasan vezeti régiós listát, így ha csak ebből a szemszögből ítélnénk meg a magyar áfatörvény versenyképességét, akkor a válaszunk egyértelműen az „igen” lenne.
Azonban még ennél is rosszabb a helyzet, ha figyelembe vesszük a rendszer túladminisztráltságát – akár számlázásról, bejelentkezésről vagy adóbevallásról van szó. (Míg egyes országokban az áfabevallás nem több néhány sornál, addig nálunk a túlzott részletesség igencsak megnehezíti a könyvelők dolgát.)
Az évek folyamán bekerült az áfatörvénybe több kifejezetten vállalkozóbarát rendelkezés is, ami a többi régiós országra kevéssé volt jellemző. Ilyen például a csoportos adóalanyiság vagy a vevői készlet intézménye, az apport adó alóli mentessége, vagy a 2013-ben bevezetett pénzforgalmi elszámolás lehetősége, amelyek célja, a vállalkozók áfa finanszírozási terheinek csökkentése. Azonban gondot jelent, hogy habár ezek a rendelkezések sokat segíthetnének a magyar áfatörvény versenyképességen, a túladminisztráltság problémáját ezeken a területeken sem sikerül elkerülni (lásd a csoportos adóalanyiság létrejöttéhez szükséges nyilatkozatok körét), gátolva esetenként ezek széles körű elterjedését.
A Mazars szerint a magyar áfatörvény legnagyobb hátránya – a régió más országaival összehasonlítva – továbbra is a túladminisztráltság. S habár érezhető az akarat egy vállalkozóbarát törvény kialakítására, első lépésben az adminisztráció szintjét kellene jelentősen csökkenteni. A versenyképességhez ez elengedhetetlen, még akkor is, ha esetleg a jövőben lehetőség lenne az áfa kulcs mértékének esetleges csökkentésére.
