Innováció: Minden jó, ha a vége jó*

Kihívások A hazai piacnak be kellene fogadnia a fejlesztő kisvállalkozásokat

– A kisvállalkozások innovációs útjáról rendszeresen beszélgetünk Szekeres Györggyel, a Hisztopatológia Kft. ügyvezetőjével. Ezúttal is ez a téma, de most a kérdés: csakugyan minden olyan jó és szép?

– Sajnos, nem teljesen. Manapság a legizgalmasabb a finanszírozás. Nagyon jó, hogy vannak a gazdaságfejlesztés iránt elkötelezett alapok. Ugyanakkor a folyamatok még lassúak, a kockázatvállalást szinte teljes egészében a vállalkozásokra igyekeznek terhelni, magas a bürokratikus indexük.

– Miben nyilvánulnak meg ezek a jelenségek?

– Az említett három jelenség egymásra épül. Hogy a lassúság ok is, vagy csak okozat, nem tudom, de a túlzott bürokrácia a kockázatvállalás minimálisra szorításából ered. Néha olyan érzéseink vannak, mint a pályázatkezelés során. A versenyképesség alapja és a kisvállalkozások versenyelőnye a gyors és költség hatékony piaci reagálásra épül. Ha ezt gátolja egy lassú finanszírozási folyamat, megdrágítja egy bonyolult, a kisvállalkozásokat megterhelő, „testidegen” adminisztráció, elvész az előny, vagy ami még rosszabb, a konkurensek jutnak előnyhöz. A képet persze árnyalja, hogy a befektetők óvatosságát megértjük, csak a pénz kezelését kellene rugalmasabbá tenni.

– Mi a helyzet az innovatív termékek exportképességével?

– Már több éve beszélünk arról, hogy az valóban érték, ha egy termék megállja a helyét a nemzetközi piaci versenyben. Ebből azonban az lett, hogy a hazai forgalmazás elé helyeződik az export jelentősége. Még mindig nem kapnak kellő segítséget - csúnya, de nem elítélendő szóval: protekciót - a hazai kis- és közepes méretű vállalkozások a hazai piacon. Pedig ez a cégek likviditása mellett stabilizálná termékek minőségét, gyorsítaná a teljesítőképességi vizsgálatokat, amelyek a mi szektorunkban az in vitro diagnosztikus (IVD) orvostechnikai eszközök CE regisztrációjához szükségesek. Mintha nem számítana, hogy a hazai egészségügy és az élet- és orvostudományi kutatás így gyorsan és a legjobb ár/minőség arányban jutna hozzá a legújabb termékekhez. Gyakorlatilag ez az exportmánia vezet a beszállítóvá váláshoz, amit aztán szintén elég demagóg módon előtérbe is helyezünk. Így a megrendelő révén a hazai hasznosítás helyett gyakran multinacionális nagyvállalatoknál jelenik meg a haszon döntő többsége és szelekciós politikájuk következtében nem is stabil a helyzet. Ideális esetben, import helyett az itthoni kutatás-fejlesztés eredményeit, hazai termékeket, alapanyagokat kellene hasznosítani a hazai vállalkozásoknak saját név alatt, de ez még ritka.

– Egy korábbi beszélgetés azt mondta: az innovatív termék legfontosabb ismérve, hogy új és saját legyen. Segíti ezt a szellemi tulajdonvédelem?

– Jónak tartom a folyamatos együttműködés lehetőségét a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalával (SzTNH), de ennek elsősorban kommunikációs előnyeit próbáljuk kölcsönösen kihasználni. Még mindig elég nehézkes a kutatóhelyek és ipari szereplők közötti technológia-transzfer követése, és sok helyen nem rendezett az egyetemi kutatóhelyek részvétele a szellemi tulajdonban és részesedése a hasznosításban.

* William Shakespeare:

All’s well that ends well